A többsejtű állatok legkorábbi nyomaira leltek Ománban

Egy nemzetközi kutatócsoport 635 millió éves, állati eredetű szteroidokat fedezett fel Ománban. Ez azt bizonyítja, hogy a soksejtű állatok már mintegy 100 millió évvel az úgynevezett kambriumi robbanás előtt megjelentek.

A kutatók Dél-Ománban vizsgáltak különböző üledékes kőzeteket, és rendellenesen magas szteroidszintet találtak a mintákban. Ezeket a jellegzetes szteroidokat a szivacsok termelik, amelyek a soksejtű állatok legegyszerűbb formái közé tartoznak. A fontos biokémiai anyagok a szivacsok sejtmembránjaiban fordulnak elő. Maguk a szivacsok valószínűleg mindössze néhány milliméteresek voltak, a tenger aljzatához rögzülve éltek, és a tengervízből szűrték ki táplálékukat. A geokémiai módszerrel vizsgált üledékes kőzetek a prekambrium végén, a földtörténet legnagyobb eljegesedése alatt rakódtak le.

Ez a felfedezés azért jelentős, mert közvetett bizonyítékokat szolgáltat a soksejtű állati élet megjelenéséről, jóval a mintegy 570 millió éve létezett Ediacara-fauna, és mintegy 100 millió évvel az úgynevezett kambriumi robbanás előtt. Utóbbi jól ismert és sokat tanulmányozott földtörténeti esemény mintegy 542 millió évvel ezelőtt zajlott le, és ehhez köthető az állati élet nagyon gyorsan bekövetkező diverzitásnövekedése (a változatosság növekedése).

A kutatást vezető Gordon Love kőzeteket vizsgál Észak-Ománban

Az új eredmények alapján tehát a soksejtű állatok evolúciója korábban kezdődött, mint eddig gondolták. A felfedezés segítheti a paleontológusokat a Föld korai ökoszisztémájának a rekonstruálásában, és segíthet magyarázatot találni arra, hogyan fejlődött ki először az állati élet a Földön. A tenger aljzatán élő szivacsok kezdetben csak a sekély vizekben növekedtek, ám később elterjedtek a mélyebb tengeri környezetekben is. Az ománi leletek arra utalnak, hogy 635 millió évvel ezelőtt már voltak olyan óceáni környezetek, amelyek elegendő oldott oxigént tartalmaztak a sekély tengerekben.

A prekambrium végén, a neoproterozoikumban (1000-542 millió évvel ezelőtt) kiterjedt eljegesedési epizódok jellemezték bolygónkat (lásd "hógolyó Föld"), amelyek valószínűleg alapvetően újjászervezték a tengeri ökoszisztémákat, és megváltoztatták az óceánok kémiai tulajdonságait. Ez kikövezte az utat a tengeraljzaton élő soksejtű állatok evolúciója előtt. A mostani felfedezéssel közelebb kerültünk ahhoz az időponthoz, amikor a komplex soksejtű állati élet különböző szálai szétágaztak a sekélytengeri környezetekben, valamikor a 635 és 750 millió évvel ezelőtt. A kutatók most 64 neoproterozoikumi és kambriumi üledékes kőzetet vizsgáltak meg a dél-ománi Só-medence területén. Terveik között szerepel, hogy további mintákat tanulmányozzanak az állati szteroidok után kutatva, a legnagyobb eljegesedések előtti és alatti (850-635 millió éves) üledékes kőzetekben.

Egy friss eredmény: új, alapvető elágazást fedeztek föl az állatok törzsfáján

Egy nemrég megjelent - molekuláris alapokon nyugvó - evolúciós tanulmány újra rámutat az állatok közti evolúciós kapcsolatok bonyolultságára. Az új munka szerint az egyszerűbb szerveződési szintű ún. sejthalmazos állatok (ahová a korallok, a medúzák és az alig száz éve fölfedezett korongállatok tartoznak) párhuzamosan fejlődtek a többi "magasabb rendű" szövetes állattal (a férgektől a gerincesekig bezáróan). Úgy tűnik, hogy a nagy amőbához hasonlító, többsejtű korongállatok (Placozoa) állnak a legközelebb a törzsfa "gyökeréhez". Noha ezt már korábbi tanulmányok is fölvetették, ezek kevés figyelmet váltottak ki. A kutatók számos különféle forrásra támaszkodtak, így a mitokondriális és a nukleáris (sejtmagban lévő) DNS-szekvenciák, valamint az RNS-molekulák szerkezetének összehasonlítására, s ezekből vonták le a mostani következtetéseket.

A közös, leszármazott tulajdonságok több mint 9400 változó jellemzőjét megvizsgálva sikerült a törzsfa jelenlegi változatát megalkotni. Az új elemzés a Diptoblasta csoport (a szivacsokat, bordásmedúzákat, medúzákat, korallokat és tengeri rózsákat magában foglaló állatcsoport) alapjára teszi a korongállatokat. Az eredményekből az is kitűnik, hogy a korongállatok és rokonaik az összes többi szövetes állattól (tengeri csillagok, puhatestűek, ízeltlábúak, rákok és gerincesek) elkülönült ágat alkotnak a törzsfán. Ez többek közt azt is jelenti, hogy az idegrendszer - amelyről eddig úgy vélték, hogy csak egyszer alakult ki - legalább kétszer fejlődött ki (ne feledjük, a korongállatoknak és a szivacsoknak nincs idegrendszerük, de több velük rokon csoportnak van).