Salonga-kalandok: Karácsonykor többet lőnek

 

A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Salonga Nemzeti Park, Afrika legnagyobb nemzeti parkja különleges titkot rejt. A Földön egyedülállóan itt élnek a csimpánzok mellett legközelebbi rokonaink, a bonobók. Jane Goodall munkásságának köszönhetően a csimpánzok életét, viselkedését, szokásait jól ismeri a tudomány, azonban a bonobókat vagy más néven törpecsimpánzokat alig néhány kutatócsoport tanulmányozza, köztük a németországi székhelyű Max Planck Intézet munkatársai. Hozzájuk csatlakozott dr. Csatádi Katalin etológus, s az ő személyes hangú beszámolóin keresztül mi is megismerhetjük a kongói kutatótábor mindennapjait.

NOVEMBER 10.

ERŐLTETETT MENET

Hétfő reggel van, és nem mentem ki bonobózni, pedig szerettem volna. Az történt, hogy meglettek a bonobók három nappal ezelőtt. Ha a múltkor a fenében voltak, akkor most nem is tudok kifejezést találni rá. Szóval tegnapelőtt kimentek a fiúk 9 km-re, de én mondtam, hogy inkább maradok a táborban, és elmegyek Kabembával növényezni, pedig a Bompusára mentünk (szinte szeretem már...:).

Ha sok eső esik, akkor sokkal jobban szeretem ezt az utat, mert ilyenkor inkább vizes, mint saras, és azt nem bánom. Ez történt ez alkalommal is, mivel esős évszak van, így elég sokszor önti el a víz az utat. Kabembával angolul beszélgettünk, meleg is volt, és különben is tudtam, hogy pár óra múlva száraz ruhát vehetek. Ezután a nap után fellelkesültem, és azt mondtam, legyenek akárhol a bonobók, én márpedig kimegyek. Hát nem elmentek 12 km-re? Az utat már benőtte a növény, annyira nem használta senki, ritkán mennek ilyen messzire a bonobók. Kétféleképpen lehet oda eljutni: vagy a Bompusa felől, vagy rendesen a "B" felől (a B a főút, és az soha nem sáros). Úgy volt, hogy a Bompusa felől megyünk, de nekem meg Isaacnek nagyon nem akarózott hajnali háromkor derékig vízbe merülni, pedig akkor csak 10 km lett volna.

Így aztán a hosszabb úton mentünk, két és fél óráig tartott odaérni a hajnali sötétben. De csak odaértünk, és a bonobókat is ott találtuk - éjjel esett az eső, este 8-tól hajnal kettőig, úgyhogy nem mozogtak sokat, nem kellett rohanni utánuk. Szokás szerint mentünk a bonobók után, akik csak a kedvenc fájukon (Dialum) legelésztek. Délutánra megérkeztek a mot-motok (sweat-bee), az utálatos volt, de valamikor fél négykor megjött Mangos, és elindultunk vissza a 10 km-en. A Bompusa felé jöttünk, de nem bántam, mert onnan tényleg csak 10 perc a zuhanyig. Viszont visszafelé már annyira fáradt voltam, hogy 3-szor eltanyáztam a Bompusában... :), sötét is volt, meg az előző éjszakai másfél óra alvás sem frissített fel kifejezetten. Amikor visszaindultunk a bonobóktól, még úgy gondoltam, hogy jó volt ma is, de mire a táborba értünk, úgy éreztem, nincs az az Isten... Ráadásul a Bompusán mentek reggel a fiúk, szóval nem hiányzott. Sajnáltam Isaacet nagyon. Kiderült, hogy még a bonobómunkások is extra jutalmat kapnak, ha lemennek a bonobókért oda.

Most szerdától péntekig én leszek a camp manager, mert Delphine szerdán bemegy Lompoléba Davidért. Aztán meg jön megint Kabemba (minden hónap elsején és 15-én jön egy-egy hétre), de szerintem most nem dolgozom vele mindennap, valahogy felosztom a hetet növényezésre és bonobózásra. Nagyon remélem, hogy nem maradnak ott lent délen...

Tegnapelőtt megint vadásztak a bonobók. Andrew-nak ez a kutatási témája, így nagyon lelkes, én nem is írhatok többet a dologról.

Bemondták már, hogy a külügyminisztérium nem javasolja, hogy Kongóba jöjjenek turisták? Illetve azt eddig sem javasolta, mostanra talán már fel is szólítja a Kongóban tartózkodó magyar állampolgárokat. Andrew szerint ha az ENSZ bejelenti, hogy nem tudja garantálni az ország politikai stabilitását, akkor hazamegyünk. Ez az én értelmezésemben annyit tesz, hogy ha úgy ítélik, nem tudják megállítani Nkunda tábornokot abban a törekvésében, hogy Kinshasába felmasírozva megkaparintsa a hatalmat és az ország kormányzását, polgárháborús helyzet alakul ki. Ebben az esetben nagyjából rajtunk keresztül vezetne az útjuk, de még jóval azelőtt, hogy a közelünkbe érnének, mi már messze lennénk innen. Még ha akarnánk, sem maradhatnánk (nem mintha akarnánk, legalábbis Andrew-t leszámítva szerintem mi hárman tuti tipliznénk). A BBC-ben semmi biztatót nem mondanak, de végül is David most jön be, szóval ha beengedik, akkor talán nincs akkora nagy gáz... talán.

NOVEMBER 12.

MEGFENYEGETTEK KÉT FALUBELIT

Fennforgás van Lompolében, a faluban, ami megint az orvvadászokkal kapcsolatos. Megfenyegettek két falubelit, hogy a rossz szellemek segítségével megölik őket. Nehezen képzelem el, hogy ez pontosan hogyan történik, mindenesetre szerintem ez is a kultúra érdekes része, de gondolom, akikkel történik, nem örülnek annyira. Tegnap itt járt a falu volt főnöke is, eljött 20 km-t, hogy ezt elmondja, láttam a szemében a rettegést! Kérte Delphine-t, hogy csináljon valamit! Sajnáltam szegényt.

Igazából nem a fenyegetést kell komolyan venni, hanem a helyiek reakcióját, hiszen ők a projekt szempontjából nagyon fontosak. Delphine ezért most kb. 10 perce elindult Lompolébe, bar amúgy is ment volna Davidért, de most összeköti azzal, hogy találkozik mindenféle helyi hivatalnokkal. Reméljük, hogy minden rendben lesz.

Tegnap végül voltam bonobózni, nem voltak nagyon messze, csak 6 km-re, de az út első 700 métere a Bompusában vezetett. Vittem vízhatlan nadrágot, ami remekül működött egész addig, amíg hulla lúzer módon bele nem zanyáltam a folyóba, mert akkor már tök mindegy volt, hogy vízhatlan-e a gatya: az ingem felől csurgott bele a víz. Nagyon mérges lettem, merthogy szó szerint csuromvíz voltam, és esett is az eső, szóval nem volt nagyon meleg. Még visszamehettem volna a táborba, de elegem van már abból, hogy Barbie baba vagyok - ha ilyen hülye voltam, akkor megérdemlem, hogy vizes legyek egész nap. Így aztán egész nap vizes voltam :) Szerencsére egy idő után kisütött a nap, szóval igazából nem fáztam, mert amíg nem sütött a nap, addig leginkább gyalogoltunk, és akkor ki voltam melegedve.

NOVEMBER 14.

KARÁCSONYKOR TÖBBET LŐNEK

Ahogy korábban is mondtam, figyelmeztettek bennünket, hogy a karácsony közeledtével több lövést fogunk hallani, mert mindenki minél több húst akar eladni, hogy legyen pénze az ünnepekre... Plusz, amit még nem említettem: azért nyüzsögnek most itt körülöttünk, mert a dzsungelharcos srác, aki a WWF-nek dolgozik, hazament, pont, amikor én jöttem. És itt persze terjed a hír elég gyorsan, úgyhogy az orvvadászok tudják, hogy az illető, aki hat fegyveres őrrel járja az erdőt, nincs itt egy darabig, így hát most beindultak. Nekünk nincsen semmi félnivalónk tőlük, csak az állatoknak van. Amúgy ez a dzsungelharcos srác nagyon érdekes, én csak egy percre találkoztam vele az ipopei reptéren - egy svéd fiú, 30 eves körüli, itt nőtt fel, mert az apja misszionáriusként ide költözött (itt abból nagyon sok volt, illetve vannak is még néhányan). Perfekt beszéli a helyi nyelveket, nagyon értékes ember a projekt számára. Amikor itt van.

Zed gyakran kurkássza anyját, ami ritka jelenség

A tegnapi történésekről egy kicsit bővebben. Reggel kimentem Andrew-val bonobózni, és gyorsan "meg is fürödtem" - annyira mérges voltam magamra, hogy megpukkadtam, de nem akartam visszafordulni, pedig tudtam, hogy fázni fogok, de nem akartam, hogy teljesen puhánynak könyveljenek el. Aztán nem száradtam meg egész nap, de nem fáztam különösebben. A bonobók helyesek voltak, főleg a kicsik. Azokkal nem lehet betelni, de komolyan. Egyfolytában bohóckodnak. A legnagyobb "baba", akit már említettem, és aki még mindig az anyján utazik, kb. 5 éves - jó nagy már, de még szopik a kis kullancs! Óriásbébi. Viszont meg kell hagyni, abból a szempontból rendes gyerek, hogy egész sűrűn kurkássza a mamáját. Ez nem jellemző, a dolog inkább a másik irányban szokott működni, általában a mama kurkássza a kölyköt. Úgy hívják, hogy Zed, a mamáját meg Zoe-nak. Hál' istennek valaki volt annyira eszes, hogy amikor elnevezte a bonobókat, akkor a babák neveit a mamák nevének kezdőbetűjével kezdte. Ez sokat segít, állatkertekben is szokták ezt csinálni, és Jane Goodall is így nevezte el a csimpánzokat Gombe-ban. Ez csak néhány esetben nem működik itt, pl. ha felnőtt hím bonobókról van szó, akikről csak utólag, a DNS-elemzés után derült ki, hogy kinek a rokonai.

Ugye a bonobóknál ez úgy működik, hogy a nőstények hagyják el a csoportot, olyan 8-10 éves koruk körül, a fiúk viszont maradnak. Így van itt egy jó pár hím, akik talán 20-30 évesek, de mivel a projekt csak néhány éve megy, amikor elnevezték őket, nem lehetett tudni, hogy mik a rokonsági viszonyok. Még mindig van néhány minta elemzés alatt, de az a helyzet, hogy az állatok viselkedéséből nagyjából meg lehet becsülni, hogy ki kivel áll rokonságban, mert a felnőtt fiúk igyekeznek az anyjuk körül kavarni - a bonobók ugyanis matriarchális csoportokban élnek, a nőstények tudják megvédeni a fiúkat.

A Salonga-kalandok folytatódik

A következő bejegyzésben: Férgek a lábamban, osztozkodás bonobóvadászat után

A napló folytatását naponta közöljük, a következő és a korábbi bejegyzéseket itt olvashatja.