A Kongói Demokratikus Köztársaságban található Salonga Nemzeti Park, Afrika legnagyobb nemzeti parkja különleges titkot rejt: a Földön egyedülállóan itt élnek a csimpánzok mellett legközelebbi rokonaink, a bonobók. Jane Goodall, világhírű főemlőskutató munkásságának köszönhetően a csimpánzok életét, viselkedését, szokásait jól ismeri a tudomány, a bonobókat vagy más néven törpecsimpánzokat azonban alig néhány kutatócsoport tanulmányozza, köztük a németországi székhelyű Max Planck Intézet munkatársai. Hozzájuk csatlakozott dr. Csatádi Katalin etológus, s a kongói erdőből az [origo]-hoz eljutatott személyes hangú beszámolóin keresztül most mi is megismerhetjük a kutatótábor mindennapjait.
Úgy alakult, hogy Lui Kotale és Európa között egy hetet eltöltöttünk Kinshasában. A hét nap eltelt, egyfolytában kenyeret ettem meg tejet meg sajtot. Más nem is hiányzott, de ezek nagyon jólestek. Továbbra is minden nap hat óra előtt keltem, és hogy kitöltsem a napot, sokat olvastam. Egy nagyon jó könyv akadt a kezembe egy fiatal nigériai írónőtől, Chimamanda Ngozi Adichitől. Chimamandába beleszerettem, azóta megvettem tőle a Half of a Yellow Sun-t és egy korábban írt könyvét is (Purple Hibiscus). Attól tartok, egyik sem jelent még meg magyarul, ezúton szorgalmaznám a kiadókat, hogy tegyenek lépéseket e felé, mert a könyvek csodálatosak, nem véletlenül nyert az írónő díjakat mindkettővel.
Egyik nap elmentünk a Lola ya Bonobo nevű bonobó menhelyre, ami Afrika egyetlen menedéke elárvult bonobók számára. Ahogyan a csimpánzmenhelyek, mint a Jane Goodall Intézet Tchimpounga nevű menhelye, itt is főleg olyan emberszabásúakkal foglalkoznak, akiknek anyja a bozóthús kereskedelem áldozatává vált, s őket eladták háziállatnak, majd innen mindenféle, általában rendkívül viszontagságos úton-módon a menhelyre kerültek. Lolában biztonságban élhetik le életüket, olyan bonobó csoportban, amelynek minden tagja hasonló tragédiát élt át. A Lola ya Bonobo jelenleg három bonobó csoporttal foglalkozik, melyek mind félvad környezetben élnek. Az egyik csoportot, egy struktúrájában, kor- és ivar eloszlásában a működő bonobó csoportokra hasonlítót most "képeznek ki" a visszatelepítésre. Ha minden jól megy, ezek az állatok hamarosan visszakerülnek a vadonba. Az eseményt nyárra tervezik, a menhelyről információkat internetes oldalukon lehet találni.
Aztán egyszer csak 8000 méter magasan fáztam a repülőgép légkondicionált testében. Azóta is fázom...
A kezdeti, eredetileg csak haza küldeni tervezett levelekből végül napló született az [origo]-n és a janegoodall.hu-n, s én szívesen osztottam meg az élményeimet, mert bátorítottak a visszajelzések. Tovább a teljes bejegyzésre!
FEBRUÁR 23.
BY O
A jó állapotban levő ruháimat és egyéb ingóságaimat ott hagytam a helyiek feleségeinek, gyerekeinek, és csak amit nem volt pofám elajándékozni, mert annyira koszos vagy szakadt volt, azt hoztam el. David sokat segített és vízhatlan hordókba pakolta szét a cuccaimat. Illetve mindenkiét, és így nagyon nem tudtuk, hogy kinek mije hol van, de legalább nem lettek vizesek. Tovább a teljes bejegyzésre!
FEBRUÁR 22.
BÚCSÚZÁS A BONOBÓKTÓL
Forrás: Csatádi Katalin
Két napom van hátra itt Lui Kotalban. Tegnapelőtt elintegettem a bonobókat, egy nagyon jó napon. Valahogy úgy alakult, hogy csak én voltam velük, a többiek mind lemaradoztak (mert így utolsó nap még emlékeztettek a bonobók, milyen is combig sárban liánt vágni), és nagyon élveztem a felelősséget és a lehetőséget. Talán még utolsó nap reggel kimegyek egy búcsúlátogatásra, meglátom, de addig még dolgoznom kell a herbáriumon, úgyhogy maradok a táborban. Megkértem Cécemet, a halászt, hogy vigyen ki reggel a folyóra, amikor a hálókat megy ellenőrzi. Szerettem volna látni egy kicsit még a folyót, mert annyira gyönyörű szép, és talán néhány emlős és madárfajt, amiket amúgy nem. Mindenki, aki kimegy a folyóra vízilóban reménykedik (kivéve a helyieket), de szerintem még senki nem látta őket. Tovább a teljes bejegyzésre!
FEBRUÁR 18.
MEGINT A DARAZSAK
Ezt nem hiszem el. Állunk az erdőben, épp elhagytak bennünket a bonobók, Isaac a GPS-én nézi, hogy milyen irányban volna érdemes továbbindulni, miközben valami bogarat próbál a füle mellől ellegyezni. Legyez-legyez, egy kicsit odébb is megy, amikor meghallom a dongást. A vészcsengő az agyamban hamarabb megszólalt, minthogy felfogtam volna, hogy miért. Egyszer csak valami fura érzés a mellkasomon, valami fekete dög megcsíp - mi? Fekete dög? Darazsak!!!! - ordítom Andrew felé, Fussatok!!!- ordítja Andrew vissza. Tovább a teljes bejegyzésre!
FEBRUÁR 14.
ENGEM IS ELKAPOTT A MALÁRIA
Nahát, így a végére csak sikerült nekem is túlesnem a malárián... valószínűleg. Egyik nap iszonyatos fejfájással ébredtem, azt hittem szétreped a fejem, és hiába szedtem az ibuproféneket, nem segítettek sokat, kicsit eltompítottak, de a fejfájás maradt. Délutánfele eltántorogtam a függőágyamig, de akkor már dideregtem, sejtettem, hogy itt valami lesz, nem a front jön. Megmértük a lázamat, 38 fok felett volt. Akkor még maradtam egy kicsit a függőágyban, és amikor fél óra múlva újra bejöttem a táborba és megmértem a hőmérsékletemet már közelebb volt a 39-hez, mint a 38-hoz és rövid időn belül 39.2-vel figyeltem a sátramból. Úgyhogy az addig a fiúk számára fenntartott kendőimet sóhajtozva bevizeztem, és elkezdtem priznicelni magam. Bevettem paracetamolt, hátha az használ és végül estére le is ment majdnem normálisra a lázam. Ettem, fürödtem, lefeküdtem aludni, hogy pár óra múlva arra ébredjek, hogy meg akarok fagyni, úgy ráz a hideg. Na, az nem volt jó ... Tovább a teljes bejegyzésre!
FEBRUÁR 8.
"BUKJ A VÍZ ALÁ" - ÉLETVESZÉLYBEN, KUNYERÁLÁS MAJOMSZOKÁS
Forrás: Csatádi Katalin
Szóval a bizonyos nap történései ... Andrew-val kettesben mentünk bonobózni, mert mind a három fiú kidőlt, vagy lázasak voltak, vagy hasmenésük volt. Körülbelül 6 km-re voltak a bonobók, de mostanság egyre későbben kelnek, háromnegyed hat felé, úgyhogy nem kellett szörnyen korán kelnünk. Azzal kezdődött a nap, hogy alig találtuk meg a bonobókat. A bonobómunkás is beteg, és a vágásnyomok félrevezetőek voltak, pontosabban összevissza mentek. Elvileg vágnak egy kis utat nekünk az ösvénytől a fészkekig, de aznap tényleg össze-vissza mentek ezek a kis utak is, úgyhogy csak véletlenül találtuk meg őket másfél óra keresgélés után. Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem találjuk meg őket ... Tovább a teljes bejegyzésre!
JANUÁR 29.
TUDOMÁNYOS MUNKA: SZÉKLETGYŰJTÉS AZ ALJNÖVÉNYZETBEN, AZ ELVÁLASZTÁS A BONOBÓKNÁL IS HISZTIVEL JÁR
Forrás: Csatádi Katalin
Fú, mi történt csak egy pár órával ezelőtt (ma csütörtök van)! Én épp visszaértem a táborba, a bonoboknál voltam, de elveszítettük őket, csak még hallgatóztam egy kicsit. Nem lettek meg, most Andrew, David és Lovis, a mostani bonobómunkás van kint az erdőben keresni őket. Na mindegy, nem is erről akarok írni, hanem hogy mi történt. Szóval miután visszaértem a táborba lezuhanyoztam, átöltöztem, és ahogy kúszok ki a sátramból, látom, hogy Andrew fura arckifejezéssel nagyon sietve kikapcsolja a generátort (még mindig azzal működtetünk minden elektronikusat), felkapja az egyik műholdas telefont és elrohan ...
Egyébként, ami a bonobókkal van mostanság, az őrület: Zoe próbálja elválasztani Zedet, úgyhogy vagy napi három hisztirohamot látunk. Néhány napja hátrabukfencezve visított a kis mocsok, mert nem akarta felvenni az anyja. Ma ment mögötte és folyamatosan nyöszörgött, hogy ő nem bír csak úgy az erdőben rohangászni, őt fel kell venni. Tovább a teljes bejegyzésre!
JANUÁR 26.
MALÁRIA, 40 FOKOS LÁZ ÉS EGY SZABÁLYOS HANGYAHADSEREG
A múlt héten bejöttek a harci hangyák a táborba, de most rendesen, elképesztő volt. Eddig minden alkalommal, amikor bejöttek, leginkább csak egyenes sorban mentek, esetleg ha találtak valami ehetőt, akkor egy kis időre szétoszlottak, de aztán nagyon gyorsan visszaálltak hadirendbe. De most rendesen a lepedő felállásban ellepték tábort. Valamikor hat előtt kezdődött a dolog és csak tíz óra körül tudtunk kimenni Rigóval dolgozni. Tovább a teljes bejegyzésre!
JANUÁR 17.
A HELYIEK MINDIG TUDJÁK, HA ESNI FOG
Tegnap megtartottuk a legrövidebb botanika napot ... Elvileg nyolc óra körül indulunk minden nap, de délelőtt esett az eső, így nem mentünk ki Rigóval, de aztán 10 körül elállt, úgyhogy odamentem hozzájuk és kérdeztem Rigótól, hogy akkor mit szeretne. Azt mondta, hogy menjünk a B útra (összesen 7 botanikai nap van, minden nap másik úton megyünk végig).
Csodálkoztam, mert általában megszabott sorrendben következnek az utak naponként egymás után, és a B-t csak néhány nappal azelőtt csináltuk meg. Mivel ennek a munkának pont az a lényege, hogy nyomon kövessük, hogyan változnak a növények az idővel, mondtam neki, hogy a B nem lesz jó, a Sud-BS következik, menjünk sorrendben, minek felrúgni a rendszert. Felnézett az égre (hogy miért, arra utólag elég jó magyarázatot találtam...) és aszonta, jó, én vagyok a főnök, menjünk a Sud-BS-re akkor. Tovább a teljes bejegyzésre!
JANUÁR 12.
A TÖBBI NÉMA CSÖND
Forrás: [origo]
Az elmúlt hetet azzal töltöttem, hogy Rigóval, a másik botanikus helyivel jártam a transzekteket (kijelölt számlálási vonalakat), hogy felvételezzük a fákat. Azt hiszem, ő volt az első helyiek egyike, aki a projeknek kezdett dolgozni, úgyhogy nagyon nagy tudású: tud mindent latinul, és ismeri a fákat, mint a tenyerét. De ha Kabembára azt mondtam, hogy lassú... Első nap óránként egy kilométer sem tettünk meg. Tűrtem-tűrtem, majd három óra elteltével halkan megjegyeztem, hogy kicsit lassúak vagyunk. Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni, de nem bírtam már tovább. Tovább a teljes bejegyzésre!
DECEMBER 31.
SZILVESZTER A FALUBAN
Forrás: Csatádi Katalin
Lompoléban szilvesztereztünk és tönkrement az áramátalakítónk. A pót sem működött, így nem tudtunk semmit sem üzemeltetni a napelemekről, csak a generátorról, ami se nem gazdaságos, se nem környezetbarát, úgyhogy napi tíz percet kapott mindenki email küldésre. A szilveszter leírásához ennél sokkal több kell, mert hatalmas élmény volt. Most találtunk egy átmeneti megoldást, és az elemeket (amikkel a GPS-t és a fejlámpáinkat működtetjük) egy szivargyújtó kábel segítségével töltjük fel az autóaksikról (amiket a napelem tölt föl), így több áram marad a laptopok feltöltéséhez. Ez így lesz február elejéig, amikor a következő repülőgéppel érkezik egy újabb áramátalakító.
Na, de vissza a szilveszterhez.
Késve indultunk 31-én, mert Isaac elvesztette a GPS-ét, és megpróbálta megkeresni, de nem találta. Olyan fél 9 körül tudtunk elindulni, David, Isaac, Luke és én. Ben és Andrew a táborban maradtak, Andrew dolgozni akart, Bennek pedig nagyon fáj a lába, nem szokott még hozza a megerőltető munkához.Tovább a teljes bejegyzésre!
DECEMBER 25.
KARÁCSONYI LAKOMA
Karácsony van! Eredetileg nem is akartam kimenni tegnap az erdőbe, mert gondoltam, telefonhívásokat fogok kapni otthonról. De aztán Andrew hívott, hogy menjek vele, és végül kimentem egy kicsit, így legálabb nem folyamatosan az otthoniakra gondoltam. A bonobókat keresni indultunk (egy hétig megint nem voltak meg), de végül nem mi, hanem Isaac találta meg őket az erdő egy másik részén. Mi Andrew-val a Bompusára mentünk, így aztán derékig vizes voltam, amikor a táborba visszaérve mondtak a többiek, hogy hívott a családom. :)
Megérkezett a két új srác. Ben, kedves, kissé lökött, barátságos fazon. Pár évvel ezelőtt Kelet-Kongóban dolgozott egy gorillaállomány-felmérő programban, utána pedig Indonéziában orángutánokkal. Mesélt az élményeiről, és elképesztő, hogy mennyire más az élet és a kultúra Kongó másik felében. Még nem sokat tudok, de ott például nem lingalául beszélnek, hanem inkább szuahéliül. Csikuangát ott is esznek... Tovább a teljes bejegyzésre!
DECEMBER 16.
Ma van Delphine búcsúpartija. Hamarosan bekeverem a kenyértésztát, hogy kész legyen estére. Voltam ma bonobózni, de hamarabb visszajöttem, mert dolgoznom kell a növényadatbázison, hogy elküldhessem Barbarának.
Plusz majdnem kész vagyok a képekkel, amelyeket hazaküldök. Egy élmény volt összerakni a beszámolót, mert átéltem mindent újra. A két új fiú jön a géppel, amivel Delphine megy, és David kimegy eléjük.
DECEMBER 13.
ELEFÁNTOKBA BOTLOTTUNK
Forrás: Csatádi Katalin
Nemrég értünk vissza Daviddel, fantasztikus volt. Egy Libeke nevű helyre mentünk, ami körülbelül 6,5 km-re van innen a tábortól. Délután 2 körül indultunk el, és körülbelül fél 4-re ott is voltunk a Badzungu nevű táborhelyen. Mindössze néhány korhadt fadarab jelezte, hogy már megékeztünk, ezek annak idején padként szolgáltak. Találtunk egy fát, amitől nagyjából ugyanakkora távolságra, csak 90 fok eltéréssel volt két kisebb fa, ezekre aggattuk fel a függőágyakat meg az esővédő tetőket. Amikor kényelmesen végeztünk, fél 5 körül elindultunk a Libekéhez. Nem tudtam, pontosan mire számítsak, annyit csak, hogy ez egy szavanna sok vízzel, ahol lehetnek elefántok.Tovább a teljes bejegyzésre!
DECEMBER 5.
Forrás: Csatádi Katalin
JA, ETTEM KROKODILT
Csütörtök van és nem sok minden történt tegnap óta. Együtt vacsoráztunk a munkásokkal, elvileg minden szerdán és pénteken együtt eszünk, de ez nem mindig valósul meg. Jó ötlet, bár eléggé szűkösen vagyunk ilyenkor, és én valahogy folyton Djolie mellé kerülök ...Tovább a teljes bejegyzésre!
DECEMBER 3.
Villámgyorsan írok, mert lehet, hogy csinálunk ma is internetet. Folyton fennforgás van az orvvadászok miatt, most is itt van Lompole főnöke, az itteni munkások főnökeivel és a camp managerrel beszélget. A falu főnöke megvádolt két munkást, hogy közeli rokonaik orrvadászok és ők veszik nekik a fegyvert, és követeli, hogy rúgjuk ki őket. Az persze lényegtelen, hogy ő életében hány elefántot nyírt ki, híres elefántvadász a hapi. Mindenesetre nem fogunk senkit sem kirúgni, mert teljes sületlenség, amit állít. ... Tovább a teljes bejegyzésre!
NOVEMBER 28.
Ma itt vagyok a táborban, a múlt héten ötször voltam a bonobóknal, úgyhogy akartam pihenni egy kicsit. A fiúk nem tudom, hogy bírjak, komolyan. Most kettesben vagyok Daviddel, mert Delphine kiment a bonobókhoz. ... Tovább a teljes bejegyzésre!
NOVEMBER 26.
UMA, A SZÍVTELEN ANYA
Forrás: Csatádi Katalin
Még mindig van vízhólyag a lábamon, de csak az az egy, úgyhogy nem'tom, ez mit jelent. Szerintem a kétféle kezeléstől már ki kellett nyíródniuk a férgeknek. De mivel nem nagyon van emésztőszervi tünete, nem tudhatom biztosan. Ígyaztán lehet, hogy továbbra is kukacos vagyok... De nem kell aggódni, ez egy ártatlan kukac, nem lesz bajom belőle.
Most voltam három napot bonobózni, és nagyon jó volt. Igaz, hogy ebből kétszer elvesztettük a csapatot, de a harmadik nap (vagyis tegnap) nem. Mondjuk az is igaz, hogy tegnap meg a bonobómunkás vesztette el őket, ami nem jellemző, de előfordul. Úgyhogy most megint keresik őket a fiúk, én itt maradtam Delphine-nel.
Tegnap annyi légy volt rajtam, mint még soha. Rettenetesek voltak. Csináltam kis videót Isaac-ről, ahogyan 1000 légy dong körülötte, és másik 300 meg a hátán figyel. Beterítették a hátát!! Elképesztő! Amúgy ezen kívül normális nap volt. Az egyik nőstény bonobónak (Uma) van egy 3 hónapos kis kölyke (Ulrich, de én csak Ubulnak hívom), de amit művel vele azért az ember társadalomban már lecsukták volna ... Tovább a teljes bejegyzésre!
NOVEMBER 21.
ODA MÁR NEM MEHETÜNK
Voltam bonobózni ma is, meg tegnap is, de mind a két nap elvesztettük őket. Kínunkban már nevetünk, hogy minden alkalommal, amikor kimegyek, elveszítjük a bonobókat. Tegnap simán elfutottak, és nem találtuk meg őket újra, csak a bonobómunkás este. Ma pedig átmentek a Badzungu nevű folyón, amin túl a másik falu erdeje van, és oda nem szabad mennünk. Ha átmegyünk, azt rögtön észreveszik, egyrészt a lábnyomainkból, másrészt pedig mert mi vagyunk az egyetlenek, akik metszőollót használnak az erdőben ... Tovább a teljes bejegyzésre!
NOVEMBER 20.
FLÖRT A TÁBORBAN, FÉRGEK A LÁBAMBAN
Forrás: Csatádi Katalin
Andrew azt mondja, készüljek fel rá, hogy camp manager leszek. Az van ugyanis, hogy megérkezett David, és várakozásokon alul teljesít, pontosabban nem sokat foglalkozik a munkájával, és inkább az erdőbe menne (ez persze érthető). Vagy Delphine-nel flörtöl - ezt elég mókás figyelni. Mert ugye csak pár hete történt, hogy Delphine összejött Isaac-kel, és úgy tettek, mintha Andrew meg én ott sem lennénk, és aztán most meg, hogy megérkezett az új srác, folyamatosan franciául beszélnek az orrunk előtt, meg vihognak és nem teszik a dolgukat. Isaac most le van ejtve, kivéve, ha az új srác nincs a közelben... :)) Francia nők! ... Tovább a teljes bejegyzésre!
NOVEMBER 14.
KARÁCSONYKOR TÖBBET LŐNEK
Ahogy korábban is mondtam, figyelmeztettek bennünket, hogy a karácsony közeledtével több lövést fogunk hallani, mert mindenki minél több húst akar eladni, hogy legyen pénze az ünnepekre... Plusz, amit még nem említettem: azért nyüzsögnek most itt körülöttünk, mert a dzsungelharcos srác, aki a WWF-nek dolgozik, hazament, pont, amikor én jöttem. És itt persze terjed a hír elég gyorsan, úgyhogy az orvvadászok tudják, hogy az illető, aki hat fegyveres őrrel járja az erdőt, nincs itt egy darabig, így hát most beindultak. Tovább a teljes bejegyzésre!
NOVEMBER 12.
MEGFENYEGETTEK KÉT FALUBELIT
Fennforgás van Lompolében, a faluban, ami megint az orvvadászokkal kapcsolatos. Megfenyegettek két falubelit, hogy a rossz szellemek segítségével megölik őket. Nehezen képzelem el, hogy ez pontosan hogyan történik, mindenesetre szerintem ez is a kultúra érdekes része, de gondolom, akikkel történik, nem örülnek annyira. Tegnap itt járt a falu volt főnöke is, eljött 20 km-t, hogy ezt elmondja, láttam a szemében a rettegést! Kérte Delphine-t, hogy csináljon valamit! Sajnáltam szegényt.
Hétfő reggel van, és nem mentem ki bonobózni, pedig szerettem volna. Az történt, hogy meglettek a bonobók három nappal ezelőtt. Ha a múltkor a fenében voltak, akkor most nem is tudok kifejezést találni rá. Szóval tegnapelőtt kimentek a fiúk 9 km-re, de én mondtam, hogy inkább maradok a táborban, és elmegyek Kabembával növényezni, pedig a Bompusára mentünk (szinte szeretem már...:).
Ha sok eső esik, akkor sokkal jobban szeretem ezt az utat, mert ilyenkor inkább vizes, mint saras, és azt nem bánom ...Tovább a teljes bejegyzésre!
NOVEMBER 7.
BULI ÉS ZAVARÓ L'AMOUR A TÁBORBAN
Tegnap végre megtartottuk a bulit. Mara hozott négy (4!) csirkét meg három liter csikuangapálinkát (na jó, manióka és kukorica keverékéből készül, de én csikuangapálinkának hívom), én meg sütöttem kenyeret, úgyhogy nagyon jót ettünk. A csirkék jövetelét most nem láttam, mert épp vízitornán voltam Andrew-val ... Tovább a teljes bejegyzésre!
NOVEMBER 3.
HANGYAINVÁZIÓ
Szóval a hangyák ... Nem is értem, hogyhogy nem meséltem eddig róluk, pedig elég sokukba belebotlunk. Eddig háromfele hangyát tudok megkülönböztetni. Itt a táborban vannak vöröshangyák, és érdekes módon, itt nem ők a legveszedelmesebbek, sőt kifejezetten bírom őket, és szépek is. Csak akkor harapnak, ha véletlenül rájuk tenyerel az ember vagy hasonló dolog történik, de akkor sem fáj olyan szörnyen. Van viszont kétféle feketehangya, na, azok rémesek ... Tovább a teljes bejegyzésre!
NOVEMBER 2.
MESSZE, DE MEGVANNAK A BONOBÓK
Forrás: Csatádi Katalin
Megvannak a bonobók! Nem tudom, kimegyek-e holnap hozzájuk, mert nem tudom, hogy milyen messze lesznek, most úgy 12 kilométerre találták meg őket a tábortól. Ha ilyen messze maradnak, akkor lehet, hogy kivételesen felhasználom a joker kártyámat, inkább megyek növényezni, és megvárom, amíg emberi közelségben lesz a csapat.
Vasárnap reggel van, és nem mentem ki bonobózni, mert végül Meike 3-man kötöttek ki, én meg mondtam, köszönöm szépen, inkább elpasszolnám. A fiúk viszont felkeltek rendesen ... Tovább a teljes bejegyzésre!
OKTÓBER 19.
ÜRES A FOLYÉKONY NITROGÉN TARTÁLY
Delphine levelezik a következő camp managerrel, David-del, aki szintén francia. Pár hét és itt lesz. Kérünk tőle mindenfélét, sütit, csokit, meg .. alkoholt. És visszaírt a szerencsétlen, hogy ő nem iszik... de szívesen hoz valamit, mit szeretnénk. Legalább... :)
Fú, fennforgás van! Tegnap este Andrew jön a laborból, hogy üres a folyékony nitrogén tartály. Totál üres, egy csepp nitrogén sincs benne, viszont tele van vizelet meg széklet (természetesen bonobó) mintával... Tovább a teljes bejegyzésre!
OKTÓBER 31.
FÉLELEM A TÁBORBAN
Múlt héten szerdán elvesztettek a fiúk a bonobókat, és azóta sehol semmi. Mindennap kimegy két, néha három ember is keresni őket, de semmi. Egyszer, két nappal ezelőtt találtak egy ágat, amit a bonobók használtak. A hím bonobók ugyanis elég gyakran fitogtatják az erejüket úgy, hogy letörnek egy-egy faágat, és azzal együtt rohannak ameddig csak tudnak. Nagyon mókás egyébként, úgy hallatszik, mintha egy vonat menne el. Az ügyesebbek akár 20-30 métert is rohannak, de van olyan is, hogy csak kettőt. Egy ilyen faágat talált az egyik munkás a Meike 5-ön. De azóta megint semmi, se nem hallják őket, se nem találtak újabb nyomot. Ma megint kint vannak hárman az erdőben. Andrew nem ment ki, ami nem jellemző, de azt mondta, hogy pihenőnapot ad a szervezetének a tegnapi 40 km után, meglátjuk, hogy megtalálják-e őket ... Tovább a teljes bejegyzésre!
OKTÓBER 19.
AZ ÓRIÁSKÍGYÓHOZ MACSETE KELL
Itt most éppen meg kell sülni, jó meleg van. Mostanság délelőtt mindig iszonyú meleg van, és délután az esővel jön a lehűlés. Mondjuk tegnap elfelejtett esni, pedig gyülekeztek a felhők. Most is gyülekeznek, meg dörög az ég is, meglátjuk. Azt mondtam már, hogy az esős évszakban vagyunk? Számomra újdonság volt, hogy itt is négy évszak van. Két esős és két száraz, egy-egy hosszú és egy-egy rövid. Most a hosszú esős évszakban vagyunk, ami körülbelül szeptembertől februárig tart. Ezután következik a hosszú száraz évszak, majd rövid esős, azt hiszem két hónapig, majd rövid száraz szeptemberig ...
Kérdeztem Kabembától, látott-e már óriáskígyót, mondta, hogy már kétszer is, és mindkétszer nagyon finom volt :) De azokhoz macsete kell, bottal nem lehet agyonverni őket. Tovább a teljes bejegyzésre!
OKTÓBER 15.
ÉRIK A KERÍTÉS
A múlt héten 3-szor is voltam bonobózni, és egyre jobban élvezem. Eleinte nagyon nehéz volt - még mindig az -, de már kicsit több időt tudok tölteni azzal, hogy a bonobókat nézem, és nem mondjuk rohanok valaki után, vagy a földet skubizom, vagy liánt próbálok elvágni, vagy egy kidőlt fán keresztülmászni, vagy hangyákat lerázni magamról, vagy legyeket kiszedni a szememből - ez utóbbi elég fontos ahhoz, hogy lássam a bonobókat... Szóval most, hogy már kicsit jobban megy, nagyon tetszik. Reggelente korán kelünk, attól függően, hogy hol vannak a bonobók 3 és 4 óra között, hogy negyed 6-ra, amikor világosodni kezd, odaérjünk. Általában 4-7 km-t kell gyalogolni, hogy a fészkeikhez érjünk, néha kevesebbet, de erre több a mocsár, úgyhogy inkább gyalogolok plusz 2 km-t, hogy ne kelljen térdig sárban mászkálni. Aztán amikor odaértünk, akkor kezdődik a móka: Isaac vizeletet gyűjt, Andrew pedig székletmintát ... Tovább a teljes bejegyzésre!
OKTÓBER 11.
BONOBOKÖLYKÖK
Tegnap megint kimentem bonobózni, és nagyon jó volt, bár ezúttal sem tartott valami sokáig, mert megint elvesztettük őket. Most nem a mocsár volt az oka, hál' istennek, egyszerűen csak túl gyorsan mentek, nem bírtuk tartani velük a lépést. De nagyon jó volt az a kevés idő is, mert egy kicsit követhettem két felnőtt nőstényt, két öt év körüli kölykükkel. Az egyik általunk vágott úton vándoroltak, gondolom, nekik is kényelmesebb, ha nem kell a dzsungelben törtetni, így elég jól láttam őket ... Tovább a teljes bejegyzésre!
OKTÓBER 9.
VIHAR
Forrás: Csatádi Katalin
Nem sok minden történik, mert még mindig nincsenek meg a bonobók. Andrew nehezen viseli (ezért aztán én is őt...), hogy itt kell ülnie a táborban, úgyhogy ma kiment egész napra keresni őket. Vitt magával kaját, és nem jött vissza ebédre, maradt hallgatózni. Még nem írt sms-t, úgyhogy nem tudjuk, megvannak-e, majd kiderül, ha visszajött. Kint van Isaac és Djaman is keresni őket, talán meglesznek.
Tegnap voltam Djamannal felszalagozni Meike3-at. Egy kicsit még rosszabb volt, mint Meike 4. Sajnos csak 2000 méterig jutottunk, utána vissza kellett jönnünk, mert Djamannak pihennie kell a délutáni munka előtt. Azért sajnálom, hogy nem végeztünk, mert így újra vissza kell mennie valakinek (khm ...) , mert Meike 4-ből ítélve Meike3 kb. 3 km hosszú. De mindenképp szerettem volna, hogy Djaman tudjon pihenni, mielőtt kimegy bonobóra vadászni. Végül aztán nem ment ki sem ő, sem más. Az történt ugyanis, hogy valamikor délután kettő körül a legragyogóbb napsütésben elkezdett sötétedni az ég alja, ... Tovább a teljes bejegyzésre!
OKTÓBER 5.
"LELÉPTEK A KIS MOCSKOK"
Tegnap megint kimentem reggel bonobózni, de nem tartott sokáig, mert kb. 1 óra elteltével bevittek minket egy olyan mocsárba, hogy nem bírtuk követni őket, úgyhogy leléptek a kis mocskok. Akkor még maradtunk és barangoltunk délig, hátha meghalljuk őket. A bonobók rendkívül hangosak, ők az egyik leghangosabb emlősfaj (bár a csimpánzok még náluk is hangosabbak), és ráadásul rendkívül magas frekvencián sikítoznak, (úgyhogy az állatkerti ápolók időnként fülvédővel dolgoznak), de nem hallottuk őket, ezért hazajöttünk. Nekem a lábam totál kész van, csak vánszorogtam. A legjobb cipőm lett a legrosszabb, ugyanis összement azután a néhány mocsárjárás után. Nesze neked Merrell ... Szerencsére három pár túracipőt hoztam, így nincs nagy gond, de mégiscsak bosszant a dolog egy kicsit ... Tovább a teljes bejegyzésre!
OKTÓBER 3.
Forrás: Csatádi Katalin
AZ ELSŐ IGAZI BONOBO-NAP
Tegnap megvolt az első igazi bonobo-napom! Ez az a háromkor kelős buli, szóval jó korán lefeküdtem, hogy aztán majdnem hajnal egyig ne tudjak elaludni :) Fél négykor már keltünk is, hogy megreggelizzünk, összepakoljunk (bár én összepakoltam, mint minden rendes gyerek előző este), és fél ötkor el tudjunk indulni. Nem mentünk nagyon messzire, csak körülbelül 4 km-re. Én mentem elől, mögöttem Andrew, utána pedig Isaac. Gondolom, azért küldtek előre, hogy ők vegyék fel az én tempómat, és ne fordítva ... Tovább a teljes bejegyzésre!
SZEPTEMBER 30.
HA ELVESZNÉK A DZSUNGELBEN - KIKÉPEZTEK
A projekt igazgatója még mindig nem enged ki a bonobókhoz, az elveszett lány óta - aki egy hét után meglett... Biztos nem kapott röhögőgörcsöt közben, de most épp könyvet ír az "élményeiről". Dehát legalább vigyáznak rám, az biztos. Minden alkalommal, amikor kimegyek az erdőbe, akármilyen okból, akkor a következő felszerelést kell kötelezően magammal vinnem: GPS, műholdas telefon, iránytű, fejlámpa, elsősegélykészlet, extra elemek a fejlámpához és a GPS-hez. Részt vettem oktatáson (Delphine megmondta a tutit két cigi között) ... Tovább a teljes bejegyzésre!
SZEPTEMBER 25.
20 KILOMÉTER FEJJEL LEFELÉ
Gyorsan írok, mert Delphine holnap is csinál internetet. Ma nem történt semmi különös, itt voltam a táborban. Most épp dörög az ég, pedig egész nap nagyon meleg volt. Mostam reggel, mert arra nagyon ügyelek, hogy ha süt a nap, akkor mossak valamit, nem szeretem, ha nem napon száradnak a ruháim: a magas páratartalom miatt hamar bebüdösödnek, és az nem jó.
Ma csirkét fogunk enni! Free ranging :) A faluból hozzák őket is. Mondjuk attól tartok, hogy az élőállat szállítás minősége hagy nemi kívánnivalót maga után állatvédelmi szempontból, mert asszem, hogy végiglóbálták őket a 20 km-en a lábuknál fogva. Ennek nem örültem, de a megérkezés után elég hamar elvágtak a torkukat, úgyhogy olyan sokat nem szenvedtek remélhetőleg. Khm. És most itt van a jó szakács, úgyhogy bízunk benne, valami finomat fogunk enni. Meglátjuk! Tovább a teljes bejegyzésre!
SZEPTEMBER 29.
EGY IGAZI FÉRFI KINYÍRJA A LEOPÁRDOT
Itt ülök egyedül a táborban, mert ma én vagyok a camp manager. Delphine szeretett volna kimenni a bonobókhoz, de ez csak úgy lehetséges, ha valaki helyettesíti a táborban. Én persze szívesen vállaltam, mert nem igazság, hogy itt van már vagy három honapja, de eddig egyszer látta a bonobókat. Nem biztos, hogy ma sikerülni fog, mert megint nincsenek meg, de ő azért szeretett volna kimenni. Meg is tudom érteni, három hónapja itt ül a táborban, és összesen háromszor mozdult ki az erdőbe. Ez a camp manager dolog meg nem nehéz egyáltalán (legalábbis a helyettesítés, mert csak egy-két dolgot kért Delphine), csak a hőmérsékletet kellett leolvasnom (tegnap 39 fok volt árnyékban!!! De ez teljesen rendkívüli, általában nincs több 30 foknál), meg a csapadékmennyiséget felírni. Aztán cigit kell adnom a munkásoknak. Úgy van ez a cigidolog, hogy napi kettőt kapnak a projekttől, egyet reggel, egyet meg este. Ezen kívül meg négyet-négyet vehetnek. A vásárlás úgy történik, hogy Delphine (vagy ma én) odaadja, és feljegyzi a füzetébe, hogy mennyit vettek. A munkájuk lejártakor (két hetes turnusokban jönnek) pedig levonják a fizetésükből, amit vettek. Mert nemcsak cigit vehetnek, hanem szappant, fogkrémet, machetét, borotvát meg még egy-két dolgot. Tovább a teljes bejegyzésre!
SZEPTEMBER 24.
LEHET, HOGY A LÁNYOK NEM SZÁMÍTANAK? ÚTTÖRÉS A DZSUNGELBEN
Forrás: [origo]
Itt ülök szukuszagúan a gép előtt, de már nem érdekel. Most, hogy betűrök mindent mindenhova, a karomat találják meg ezek a szemét dögök, borzalom.
Ma megint voltam vízi tornán... egy élmény volt. Egy újonnan vágott úton raktam fel a jelzéseket. Minden 50 méteren van egy jelzés, ami megmondja, melyik úton vagyok, és annak hányadik méterén. Ma a Meike 4 nevű utat újítottuk fel. Szerintem Meike egy mazochista volt, ráadásul 5-szörösen az (ugyanis ennyi Meike nevű út van), mert a Meike 4 tiszta sár. Az oké, hogy a dzsungel mocsaras, de miért kell még az utat is direkt a dzsuvába rakni? Egy 50 méteres mérőszalaggal jártuk az erdőt a Mangos nevű helyi munkással. Próbáltam barátkozni, és ma megkérdeztem, hány gyereke van, azt mondta, három. Kérdeztem, hogy fiúk vagy lányok, mire a válasz: 3 fiú és egy lány... Persze lehet, hogy a lányok nem számítanak.
Lehet, hogy nem fogok tudni sokat írni, mert tegnap délután óta többé-kevésbé esik az eső, a Nap a felhők fölött valahol, úgyhogy takarékoskodnunk kell az árammal. Bár valamelyik nap bekapcsolta Delphine a generátort, lehet, hogy ma is be fogja, úgyhogy én csak írok, aztán majd csak szól. Most mindenki olvas, tényleg nagyon sokat olvasunk itt. Mar kiolvastam a két könyvet, amit hoztam, szerencsére vannak itt könyvek, úgyhogy majd keresek magamnak valamit. Minden este olvasok egy kicsit elalvás előtt. Tegnap este kinyírtam egy kis repülő dögöt a sátorban, tényleg nagyon kicsi volt, de itt a kicsik is csípnek, sőt! Közben elszaladtam a lyukhoz ... Tovább a teljes bejegyzésre!
SZEPTEMBER 18.
KABEMBA PROFI
Épp most néztem be a matracom alá, mert valami minden éjjel csipked, úgyhogy minden éjjel van két 10 perces vakarózó szünetem, amikor arra ébredek, hogy mindjárt megbolondulok, annyira viszket a lábam. Csak a lábamat csípi. És nem tudom, mi!
Ma elment a halász, úgyhogy végre lesz hal is vacsorára. Ez a szerencsétlen ugyanis nem fogott semmit, vagy 4 halat két hét alatt, úgyhogy Delphine mindig leküldte valamelyik másik munkást, hogy fogjon pár halat, így lett hal az asztalon. Tovább a teljes bejegyzésre!
SZEPTEMBER 16.
PAPA EQUATOR VARÁZSLÓ TUDOMÁNYA
Tegnap meg ma már dolgoztam végre. Tegnap még elég gyenge voltam a betegség miatt, de mára már jól ment. A fenológust Kabembának hívják, vele kell kimennem az erdőbe, és mindenféle fa- illetve lián paramétereket mérni. Például régi és új levelek arányát, azt, van-e virág, termés a fán, van-e termés maradvány a földön, és ha van, milyen állat evett belőle, stb. Persze mindezt ezeken az óriási fákon kell meghatározni, úgyhogy távcső is kell hozza, meg főleg az, hogy az ember tudja, melyik levél melyik fához tartozik. Merthogy itt úgy össze vannak nőve a fák, hogy nehéz megállapítani, mi mihez tartozik. Különösen a liánok kavarnak be, amik mindenhol ott vannak, de fogalmam sincs, hogy hol a levelük. Szerencsére nekem úgy tűnik, csak asszisztálnom kell a dologhoz, Kabemba tud mindent (mindent!). Úgyhogy én illegálisan inkább madarakat lesek a fákon, meg hasonlókat. Még nem láttam egyet sem... Viszont ma több majomcsapatot is hallottam, de látni még nem láttam őket. Minden nap megteszünk 10 kilométert, lehet, hogy holnap többet is, majd kiderül. Az erdőben kijelölt ösvényeken járunk, és kijelölt fákat vizsgálunk, amiket már évek óta vizsgálnak itt a kutatók.
A hasam már jobban van, bár most megint csikar egy kicsit, lehet, nem kellene az olajban sült banánt majszolnom írás közben :) Tegnap sütöttünk pizzát! Nesze neked kongói dzsungel közepe, olyan pizzát sütöttünk, hogy csak na! A következőképpen történik a dolog. Kenyértésztát tud az egyik munkás (Rashidi) készíteni, azt nyújtottuk ki pizzatészta alakúra. Tettünk rá paradicsomkonzervet, valami európai löncshúskonzerv-féleséget, olasz fűszereket, hagymát és fokhagymát. Kettéhajtottuk calzone-szerűre, és kettőt betettünk egy lábosba, aztán rá a fedelet. A munkások a lábost beletették a tűzbe, körbekotorták parázzsal, és a tetejére is raktak égő fahasábokat meg parazsat, majd otthagyták 15 percig. Aztán jól megettük! Nagyon finom volt. Most persze egy kicsit fáj a pocakom, de annyi baj legyen, ennél jobban ne fájjon. Szóval azért jókat is eszünk itt. Ja, a szörnyűséget elneveztem "you know what"-nak, a you-know-who után szabadon :) Így még kimondani sem kell. Azt mondták a fiúk, lehet, hogy egyik reggel arra ébredek, hogy beraktak egy lábosnyit a sátramba, de mondtam, hogy akkor ugyanazzal a lendülettel hívják is a MAF-ot, mert akkor megyek haza ... Tovább a teljes bejegyzésre!
SZEPTEMBER 12.
HOSSZÚ, SÁRGA FŰTENGER
Most keltem fel, jó későn, már 8 van. Jól vagyok, rendes hasmenésem volt, és tegnap éjjel a fejemre akart esni egy fa az esőerdőből, mert olyan vihar volt, hogy kidöntött egyet, és pont azt, ami az én sátram fölött van. De itt a táborban minden "helyiség" fölött van egy ágakból meg levelekből készült erős kis tető, úgyhogy bár az egy kicsit megroggyant, más baj szerencsére nem esett. Jövő héten jönnek munkások, akik értenek a favágáshoz és kivágják a további gyanúsakat. Elég gyakran jönnek-mennek itt az emberek, persze főleg Lompoléból es Ipopéből. Hetente kétszer hoznak ételt a hordárok, szóval van jövés-menés rendesen, nem olyan elszigetelt, mint képzeltem. Még nagyon álmos vagyok, úgyhogy nem tudok sok mindent írni, de az rém jó, hogy minden éjjel jönnek mindenféle állatok, aztán itt kotornak, meg visítoznak meg énekelnek. Átlagosan 10-szer ébredek fel éjszakánként a mindenféle zajokra, de gondolom ez változni fog. A trópusi viharokra négyből hárman felébredünk, csak az egyik srác alussza át. Kb. mintha pontosan a fejed fölött dörögne az ég 3 centivel, nagyon hangos.
Megérkeztem egyben a táborba. Nincs ugyan ideje az email küldésnek (rendesen hétfő és csütürtök lesz az internet nap), de mivel két napja csak annyit tud rólam a családom, hogy valahol a kongói dzsungel közepén vagyok, küldhetek egy életjelet magamról. Most van körülbelül egy órám, hogy írjak (addig tart a laptop akkumulátora), úgyhogy igyekszem kihasználni. Mivel már négy nap is eltelt a ferihegyi indulás óta, van miről beszámolni.
Amikor Kinshasában leszálltunk szeptember 6-án, azt hiszem valamikor este 7 óra körül, már teljesen sötét volt, és ahogy Andrew-val, az útitársammal és leendő főnökömmel szálltunk ki a repülőgépből, sorban álltak a reptéri dolgozók; szerettek volna a csomagjainkat elhozni, persze némi anyagi juttatás ellenében. Bennünket viszont már vártak kis névtáblával, és rögtön el is kérték a csomagjegyeinket (Andrew ismerte őket, mivel mindig ők várják a projekt dolgozóit). Két és fél óra elteltével meg is kaptuk a csomagjainkat. Mivel nem tudták, hogyan néznek ki, majd az összes bőröndöt le kellett szedniük a szalagról, és összehasonlítani a csomagjegy számát a hátizsákon lévő matrica számával. Ezt nem lehetett elkerülni, állítólag itt ez a rendszer, az ember nem igazán mehet a csomagjáért. Én nagyon szende voltam, és a gépfegyveres katonák látványa sem nyugtatott meg igazán... Tovább a teljes bejegyzésre!
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
![Forrás: [origo]](https://cdn.origo.hu/2024/01/65BB8aqbPYNaRL8ZdRSMXFeg6vxgVByAanlPGkGfCXI/fit/245/184/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzYyYzM5MmY1ZDBiMDRjMTc4Y2QxMmNiMjlmMTg2MDgy.jpg)
![Forrás: [origo]](https://cdn.origo.hu/2024/01/saUCeQbuHEArdtHdG2YVK4mB5OtpFqTq0wrMSm6wj34/fit/245/389/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzI5ZDViYjFmMTFlNDRhNTk4MmY2OWRiNWQ5MmVlMGZk.jpg)
