Élet is lehet a Naprendszer legnagyobb hegye alatt

A Marson terpeszkedő gigantikus pajzsvulkán, az Olympus Mons alakja a lávatakaró alatti agyagásványok jelenlétére utal, amelyekkel kapcsolatban felszín alatti vizek is előfordulhatnak a térségben. Az ilyen helyek ideális környezetet biztosítanának feltételezett marsi élőlények, baktériumok számára.

A mai marsbéli élet lehetőségének vizsgálatában a kulcskérdés a folyékony víz, amely a hideg és száraz légkör miatt csak ritkán és speciális körülmények esetén jelenhetne meg a felszínen. Erre egyelőre nincsenek perdöntő megfigyelések, bár egyes mérések és modellek is arra utalnak, hogy alkalmanként előfordulhat a jelenség.

A folyékony víz folyamatos jelenlétének jobban kedvezhetnek a felszín alatti viszonyok. Több megfigyelés alapján egyértelművé vált, hogy a felszínt borító kőzettörmelék repedéseiben sok jég raktározódik - a kőzetszemcsékkel együtt ez alkotja az úgynevezett krioszférát.

A felszín alatti jég a vulkáni hőtől megolvadhat, és folyékony formában is megjelenhet. Némely marsi vulkán az elmúlt 10-50 millió évben is aktív volt. Ha a belsejükben lévő magmakamrák még nem hűltek ki, melegvizes oldatok keringhetnek a környezetükben, ami ígéretes körülményeket biztosíthat az élet számára.

Patrick McGovern (LPI) és kollégái a körülbelül 600 kilométer átmérőjű Olympus Mons vulkánt vizsgálták ilyen szempontból. A Naprendszer legnagyobb tűhányója 24 kilométerrel magasodik környezete fölé, és lávákkal borított területe lefedné majdnem egész Magyarországot. Tanulmányuk a Geology című folyóirat legutóbbi számában jelent meg.

Az európai Mars Express űrszonda mérései alapján a bolygó felszínének idős részeit sok agyagásvány borítja, amelyek az ősi, a mainál melegebb és nedvesebb viszonyok között keletkeztek. A tanulmány szerint elképzelhető, hogy az Olympus Mons területén is agyagásványok halmozódtak fel, amelyeket aztán a vulkán lávafolyásai betemettek az idők során.

Az agyagásványok sok vizet is tartalmazhatnak, amely hő hatására felszabadulhat belőlük. Emellett a felszín alatt magas nyomáson vándorló folyadékokból is sokat zárhatnak magukba, és tarthatnak a mélyben. Az ilyen eltemetett, tehát a felszínről nem látható agyagtestek jelenlétére a vulkán alaktani jellemzői utalhatnak.

Az agyagásványok szilárdsága csekély, ezért nem képesek nagy kőzettömegeket megtartani. Egy agyagos alsó rétegre települő vulkán emiatt enyhén szétterül, és fejlődése során laposabb lesz, mint ahogyan láváinak összetétele alapján várható.

A kutatók az Olympus Mons északkeleti lejtőjének és peremének alakja alapján feltételezik, hogy abban a térségben sok agyag van a lávatakaró alatt. Az agyagokkal kapcsolatban jelentős vízmennyiség is lehet a vulkán alatt, amelyet talán a geotermikus hő tart folyékony állapotban.

A ilyen vulkánilag fűtött, forróvizes oldatokkal átjárt környezetek hőkedvelő extremofil organizmusoknak adnak otthont a Földön - nem kizárt, hogy a Marson is hasonló a helyzet. A vörös bolygó légkörében megfigyelt metánt akár ilyen mikroorganizmusok is előállíthatják.

Az Olympus Mons alá egész Magyarország beférne (NASA)

Ugyanakkor nem szabad elfeledni, hogy az Olympus Mons alakját egyéb tényezők is befolyásolhatták. A legtöbb modell felszín alatti jéggel vagy vízzel számol. Emellett még nem sikerült olyan hőforrásokat, a felszín alól szivárgó meleget kimutatni a vulkán térségében, amely még aktív magmára utalna a mélyben. Mindezek ellenére a vulkánok alatti, feltehetőleg meleg környezetek nehezen vizsgálható, de fontos célpontjai a marsi élet utáni kutatásnak.