Laci szinte az újság indulásától együtt dolgozott velünk, írásait az elmúlt közel tíz évben százezrek olvasták a Tudomány rovatban. "Na az origóról azt nem lehet elmondani, hogy szószátyár lenne" - kommentálta olvasónk az egyik "klasszikus Jéki-gyorshírt", amelyben egy új részecske felfedezéséről számolt be a rá jellemző feszes, lényegretörő stílusban. Mert így írt: világosan, röviden, sok mozgásteret adva a szerkesztőnek, aki abban biztos lehetett, hogy az információk mindig pontosak és megbízhatók. Jó volt szerkeszteni, és soha nem mulasztotta el, hogy megköszönje, amiért "ilyen szép lett a cikk". A felesége szokta mondani, hogy jó páros vagyunk.
Tényleg nagyon jó volt vele együtt dolgozni. Nem emlékszem kapkodásra, pedig rajtunk kívül még számos helyen szerepelt a médiában, hiszen Magyarország egyik legaktívabb és legjobb tudományos-ismeretterjesztője volt. Legutóbbi nagy munkája a nagy hadronütköztetővel kapcsolatos cikksorozat, amely az olvasók és a szakemberek körében is ritkán tapasztalható pozitív fogadtatást kapott. A kísérleti eredményeket sajnos már nem érhette meg.
Laci ritka kedves és türelmes ember volt. Nem emlékszem arra, hogy egyszer is ingerült vagy fásult lett volna, ami azért is nagy dolog, mert már hosszú évek óta küzdött azzal az alattomos betegséggel, ami végül pár hónap alatt legyőzte.
Hiányozni fog, és nem elsősorban a cikkei.
Jéki László (1942-2009) Jéki László előadása a Mindentudás Egyetemén |