Kezdődhet a nyomozás a Theia, a Naprendszer elpusztult bolygója után

Szerencsés esetben egy ősi, egy elmélet szerint a Földdel valaha összeütközött égitest maradványairól is nyújthat információt a Napunkat figyelő űrszondapáros. A STEREO-űrszondák ugyanis az úgynevezett Lagrange-pontok térségébe jutottak, ahol az ősi égitest anyagából a mai napig létezhet néhány töredék. 

Bolygónk 4,5-4,6 milliárd évvel ezelőtt állt össze a Nap körül. Kialakulása végén egy viszonylag nagy, közel Mars méretű égitesttel ütközhetett, amelyet Theianak neveztek el a hipotézist felállító szakemberek. A találkozó során kirepült anyag egy része a Föld körüli pályán maradt, és az elmélet szerint ebből állt össze a Hold.

Kísérőnk tömege, helyezete és összetétele valóban ezzel a modellel magyarázható a legegyszerűbben. Az elgondolás alapján érthetővé válik, miért van a Holdnak aránytalanul kis vasmagja, miért hasonlít a kőzeteiben lévő oxigénizotópok aránya a földi értékhez, és hogy miért volt olvadt a felszíne az összeállása után. A modell fényében az is érthetőbb, miért nincs hasonlóan nagy kísérője a többi belső bolygónak.

Az egyik nagy kérdés: honnan került a becsapódó égitest, a Theia az ősi Föld közelébe? A modellek alapján a bolygók fejlődésének végső fázisában az őket felépítő úgynevezett bolygócsírák a Naphoz közel négy nagyobb objektumba tömörültek. Ezek voltak a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars. Ugyanakkor elképzelhető, hogy egy ötödik égitest is összeállt a térségben, méghozzá az egyik úgynevezett Lagrange-pont közelében.

Az égimechanikai számítások alapján elképzelhető, hogy a Theia a Földhöz hasonló pályán mozgott a Nap körül. Összeállhatott az L4 és L5 jelű pontokban, a Földével megegyező pályán, a Nap felől figyelve 60 fokkal bolygónk előtt és mögött felhalmozódott anyagból. Az égitest később elszabadult helyzetéből, és végül összeütközött bolygónkkal.

Ábrasorozat az ősi Föld és a Theia feltételezett ütközéséről, és a Holdat alkotó törmelék kirepüléséről (Cameron, Harvard College Observatory)

Ezt a modellt a szakemberek többsége ma elfogadja, részben azért, mert a Hold jellemzőit megmagyarázó jobb elmélet jelenleg nem létezik. Egy másik fogas kérdés, hogy Theia valóban az egyik Lagrange-pontban állt-e össze. Ennek megválaszolásához talán a STEREO-űrszondák megfigyelései visznek közelebb.

Az eltűnt bolygó maradványai nyomában

Elképzelhető, hogy a Theia kialakulásakor a Lagrange-pontokban lévő anyag egy része nem állt össze bolygóvá, és szerencsés esetben napjainkig ott maradt.

A STEREO-űrszondapáros csillagunkat, különösen az úgynevezett koronakitörések során a belőle kilökődött anyagtömegeket vizsgálja. Ezek bolygónkat eltalálva veszélyesek lehetnek a Föld körüli pályán dolgozó űrhajósokra, illetve az itt található műholdakra, valamint a rajtuk keresztül zajló kommunikációra.

A Napból kirepült és a Föld felé haladó anyagtömegek vizsgálatára a bolygónk előtt és mögött lévő Lagrange-pontok környékéről nyílik ideális lehetőség. Ezt a két pontot éppen most közelíti meg a STEREO-űrszondapáros két tagja.

Animáció a Hold keletkezéséről (ESA, AOES Medilab)

A kérdéses pontokhoz 2009 szeptembere és októbere folyamán lesz legközelebb a két szonda. Bár műszereiket a Nap és a belőle kilökött anyag vizsgálatára készítették, elképzelhető, hogy a két Lagrange-pont környékén mutatkozó apró, és ezért a Földről nehezen észrevehető töredékek nyomára akadnak. Már eddig is készítettek több olyan felvételt, amelyeken néhány ismert kisbolygót azonosítottak.

A sikeres megfigyelés egyelőre csak elméleti lehetőség, de mivel a két szonda előtt még nem haladt át semmilyen űreszköz ezeken a Lagrange-pontokon, a szakemberek kiemelten kezelik a megfigyeléseket. Az új égitestek keresésébe a fotók vizsgálatával a nagyközönség is bekacsolódhat az alábbi honlapon.