Megfejtették, hova tűnnek el a makarónipingvinek

A pingvinek szárazföldi élete - legalább a filmekből - szinte mindenki számára jól ismert. Arról viszont a kutatók is keveset tudtak eddig, hová tűnnek ezek a madarak hónapokig a tengerben, amikor táplálék után néznek, mielőtt visszatérnének a szaporodóhelyükre. Francia kutatóknak a Biology Letters folyóiratban megjelent tanulmánya némileg tisztázza a kérdést.

A Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) kutatóiból álló csoport tucatnyi hím és nőstény bóbitás vagy makarónipingvinre (Eudyptes chrysolophus) erősített nyomkövető eszközt a tél beálltakor az Indiai-óceánban lévő, francia fennhatóság alatt álló Kerguelen-szigeteken. A csupán 6 grammot nyomó műszert egy ártalmatlan műanyag szalaggal erősítették a pingvinek lábára.

Néhány nappal később a bóbitás fejű madarak elindultak éves élelemszerző útjukra a tengeren. Az apró készülékek egész úton rögzítették az állatok helyzetét, illetve a környező fény- és vízhőmérsékleti viszonyokat. Hozzávetőleg fél évvel később, a következő tavasszal a pingvinek visszatértek a Kerguelen-szigetekre szaporodni. A kutatók összegyűjtötték a műszereket és letöltötték a rögzített adatokat. Egyúttal vérmintát is vettek a madaraktól, amelynek kémiai összetételéből ki lehetett következtetni, mivel táplálkoztak az állatok.

A kutatók az adatok alapján kiderítették, hogy amikor már a tengeren vannak, a pingvinek gyorsan távolodnak a Kerguelen-szigetektől kelet felé a déli Indiai-óceánba. Nagy területen szétszóródnak, és idejük zömét a 47. és a 49. déli szélességi kör közötti sávban töltik. Az idő többi részében délebbre tartózkodnak a Déli-óceán peremén (a Déli-óceán a 60. déli szélességi kör és az Antarktisz közötti víztömeg; a magyar nevezéktanban még nem elterjedt). Ezt a határvonalat azonban nem lépik át, és a jégtáblák között sem keresnek táplálékot.

A pingvinek meghökkentő távolságokat úsznak. Hathónapos útjuk alatt átlagosan 10 430 kilométert tesznek meg. A legkalandvágyóbb egyedek 2400 kilométer messzire távolodnak el a Kerguelen-szigetektől. Vándorlásuk utolsó heteiben a pingvinek már igyekeznek hazafelé, ilyenkor akár 1743 kilométert is megtehetnek alig egy hónap alatt.

A vérvizsgálatok azt mutatták, hogy a pingvinek rákfélékkel táplálkoznak a tengeren töltött időben. A feltételezésekkel ellentétben azonban nem az antarktiszi krill legnagyobb tagját, az Euphausia superbát fogyasztják, mert ezek csak délebbre fordulnak elő a hidegebb vizekben.

A tanulmány azért fontos, mert kiderítette, hogy a pingvinek fő táplálkozási területe a szubantarktikus Indiai-óceán, ez az információ segítheti a természetvédelmi erőfeszítéseket. Bár a makarónipingvinek a legnagyobb egyedszámú pingvinfajok közé tartoznak, a szakemberek úgy gondolják, hogy a populációjuk mérete csökkent az elmúlt két évtizedben. A klímaváltozás is fenyegetést jelent számukra, mivel a melegebb vizek és az eltolódó óceáni áramlatok befolyásolják az elérhető élelemmennyiséget.