A társas élet hatása az agy evolúciójára

Az állati agyak evolúciójával foglalkozó amerikai kutatók fölfedezték, hogy az agyszerkezetben bekövetkező evolúciós változások tükrözik azokat a társas kölcsönhatásokat és környezeti ingereket, amelyek a különböző fajokat érik. Bár a megfigyeléseket darazsakon végezték, a kutatók szerint az ilyen eredmények közelebb vihetnek bennünket az emberi agy evolúciójának megismeréséhez. 

Sean O'Donnell, a Washingtoni Egyetem pszichológiaprofesszora és a cikkükben tárgyalt témából doktorált hallgatója, Yamile Molina nyolc újvilági (Costa Ricából és Ecuadorból származó) társas darázsfajt vizsgált. Ez az első olyan tanulmány, amelyben több rokon fajt hasonlítottak össze azt kutatva, miként befolyásolja a rovartársadalomban betöltött szerepe az egyedek agyának felépítését. A szerzők eredményeiket a brit Proceedings of the Royal Society B szakfolyóirat legújabb számában tették közzé.

A kutatók királynőket és nőstény dolgozókat gyűjtöttek be a nyolc darázsfajból, és megvizsgálták az agyfelépítésüket. (A hímek rendszerint nem játszanak fontos szerepet a társas darazsak hétköznapi tevékenységében, de a kutatók tervezik a hímek agyának vizsgálatát is a közeljövőben.) A nőstény darazsak tanulmányozásakor határozott bizonyítékot találtak arra, hogy a királynőknek (inkább, mint a dolgozóknak) a fajok kognitív (gondolkodással kapcsolatos) kihívásainak megfelelően, jól megkülönböztethetően alakult az agyuk.

A társas darazsak különbözőképpen alakítanak kolóniákat, és kétféle fészket építenek. A primitívebb darazsaknál a királynő párzás után önállóan repül el, hogy kis kolóniát alapítson. A fejlettebb társas darazsaknál több fiatal királynő és a dolgozók egy csoportja hagyja el rajban a kolóniát, hogy sokkal nagyobb állományú új kolóniát hozzanak létre. Az önállóan (és néhány rajban) kolóniát alapító fajok nyitott lépű fészkeket építenek, a rajban kolóniát alapítók zöme viszont zárt fészkeket készítenek, amelyek belseje jóval sötétebb.

Különböző kolóniák, más-más agyfelépítés

Molina és O'Donnell azt tapasztalta, hogy a nyitott lépű fészkekből származó királynőknek nagyobbak a középagyban elhelyezkedő, látással kapcsolatos feldolgozó területeik, mint a zárt fészkű kolóniákból származó királynőknek. Ez utóbbiaknál a látás kevésbé fontos, inkább a feromonok (szagmolekulák) révén megvalósuló kémiai kommunikációra támaszkodnak, ezért nagyobb csáplebenyeik vannak a kémiai üzenetek feldolgozására, mint a nyitott fészekből származó királynőknek.

Az önállóan kolóniát alapító darazsaknál, ahol a királynők szabályozzák a kolónia viselkedését, a királynőknek nagyobb látásfeldolgozó területeik (ezek az úgynevezett gombatestgallérok) vannak, mint a dolgozóknak. A rajban alapítóknál azonban decentralizált a kolóniai irányítása, és itt a dolgozóknak nagyobbak a gombatestgallérjaik és a látólebenyeik, mint a királynőknek (mivel ők jóval többet tartózkodnak a szabadban, mint a királynők).

A társas rovarok agyából is tanulhatunk

A kutatók szerint a különböző állatfajok jobb megismerésével önmagunkról is számos ismeretet szerezhetünk. A neurobiológusok általában rágcsálókat és főemlősöket használnak állatmodellekként. Molina úgy véli, hogy a társas rovarok, például a darazsak is hasonlítanak ránk, emberekre bizonyos értelemben, és ezek az ízeltlábúak ugyanúgy fontos modellként szolgálhatnak, mint az eddig használtak. "A tanulmányban azt tapasztaltuk, hogy nem a társas életmód önmagában, hanem a társas lét mikéntje magyarázza az agy felépítését. Az agy tükrözi azt, mire használja egy állat" - fejtette ki álláspontját Molina.