A csikizéstől nem csupán az ember nevet

Az embergyerekekhez hasonlóan az emberszabású majomkölykök is kacagó, sikoltozó hangokat adnak ki, amikor csiklandozzák őket. Vajon jogos-e ezeket a vidámnak tűnő hangokat valódi nevetésnek nevezni? Angol, német és amerikai kutatók most megjelent beszámolója szerint a válasz igen.

A csimpánz, gorilla, orángután és bonobó (törpecsimpánz) kölykökön végzett megfigyelések egyértelműen alátámasztják azt a feltételezést, hogy az emberszabású majmoknál is létezik nevetés - magyarázza a Current Biology folyóiratban közzétett eredményt Marina Davila Ross, a Portsmouth-i Egyetem pszichológiai tanszékének antropológusa, hozzátéve, hogy a tanulmány az emberi érzelemkifejezés evolúciós folyamatosságának első törzsfejlődési vizsgálata. A kutatók elemezték azokat a hangokat, amelyet csiklandozáskor adnak ki a kölyök és fiatal állatok, majd összehasonlították ezeket a kisgyerekek által csikizéskor kiadott hangokkal. Az akusztikus adatok kvantitatív törzsfejlődési elemzéséből kiderült, hogy a hangok közötti evolúciós kapcsolatokat legjobban ábrázoló "fa" megegyezik az öt faj között genetikai alapon felállított evolúciós rokoni kapcsolatokkal ("törzsfával"). Az "akusztikus törzsfa" képe is azt mutatja, hogy az ember nevetés tekintetében is a bonobókkal és a csimpánzokkal áll a legközelebbi rokonságban, távolabbi rokonok a gorillák és legtávolabb állnak tőlünk az orangutánok.

Hasonlóságok, különbségek

Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy a nevetés fokozatosan fejlődött ki a főemlősök evolúciójának legutóbbi 10-16 millió éve alatt. Az emberi nevetés természetesen akusztikailag különbözik az emberszabású majmokétól és szerepe jelentősen fölerősödött az után, hogy a közös ősből kiinduló emberi fejlődés körülbelül 4,5-6 millió éve elvált a bonobókétól és csimpánzokétól. Fontos különbség például, hogy az ember csak kilégzéskor adja ki a kacagó hangokat, a csimpánzok viszont ki- és belégzéskor egyaránt képesek ilyen hangokat hallatni. Az embereknél emellett sokkal szabályosabb a hangok zengése a majmokéhoz viszonyítva, ami a hangszalagok rendezett rezgésének köszönhető.

Videó: Csiklandozástól kacagó orángutánkölyök

Az emberszabású majmok és az ember nevetésének összehasonlításakor a kutatók a különbségek mellett váratlan hasonlóságokat is találtak. A gorillák és a bonobók képesek a normális kilégzési ciklus idejénél akár három-négyszer hosszabb ideig is kilélegezve nevetni. Ez azt mutatja, hogy bizonyos mértékig tudják szabályozni a légzésüket. A szakemberek eddig azt hitték, hogy ez a tulajdonság csak az emberekre jellemző, és nagy szerepet játszott a beszéd evolúciójában.

A kutatók összegzése szerint az eredmények alátámasztják a csiklandozás kiváltotta emberi és majom reakciók közös evolúciós eredetét. Az a következtetés is levonható, hogy a "nevetés" fajokon átívelő jelenség, így nem antropomorf ezt a kifejezést használni azokra a hangokra, amit a csiklandozás csal ki emberszabású majmokból.