Konyhasót azonosítottak az Enceladus óceánjában

Nátriumban gazdag konyhasó lehet az Enceladus szaturnuszhold felszín alatti vízóceánjában, amelyből gejzírszerű kilövellések repülnek az űrbe - derült ki a Cassini-űrszonda legújabb adatainak elemzéséből. Az Enceladus belső óceánjának sótartalma ráadásul a földi világtengerben jellemző értékhez közeli. Mivel az Enceladus anyagsugaraiban korábban szerves anyagot is azonosítottak, a mostani megfigyelés tovább erősíti azt a feltételezést, hogy a hold különösen érdekes a Földön kívüli élet lehetősége szempontjából.

A Szaturnusz Enceladus nevű holdja a sűrű légkörrel övezett Titan mellett a másik legérdekesebb objektum a gyűrűs bolygó körül. Mint arra a Cassini-űrszonda megfigyelései utaltak, déli sarkvidékéről gejzírkitörésekre emlékeztető anyagsugarak repülnek ki az űrbe. A folyamat lehetséges magyarázataként, mint arról korábban beszámoltunk, sok kutató egy felszín alatti óceánt feltételez.

Ezúttal Juergen Schmidt (University of Potsdam) valamint Nikolai Brilliantov (University of Leicester) vizsgálták a jelenséget, új eredményeiket a Nature 2009. június 25-i számában olvashatjuk. Az anyagkiáramlások jellemzőit és lehetséges forrását elemezve megfigyeléseket és elméleti modelleket vetettek össze.

A Cassini CDA jelű porelemző adatainak feldolgozásával sikerült szilárd porszemcséket kimutatniuk az anyagsugarakban. A por jelentős részen pedig nátriumtartalmú sókból állt. Eredményeiket labormérésekkel kombinálva arra jutottak, hogy a kirepülő jégszemcsékben is van ilyen só, mindezek alapján pedig sós lehet a felszín alatti óceán.

Modelljük egyben magyarázatot adott arra is, hogy a kiáramló anyagsugarakban lévő vízgőz miért repül ki gyorsabban, mint a hozzá képest kicsit lemaradó szilárd sókristályok.

Forrás: NASA JPL SSI

Sematikus rajz a kitörések felszín alatti, feltételezett forrásvidékéről (NASA)

A nátrium-klorid, azaz közönséges konyhasó koncentrációja az Enceladus belső óceánjában a földi világtengerben jellemző értékhez közeli, a vízben kilogrammonként 0,1-0,3 mol só lehet oldott állapotban. A modellek alapján az ilyen sós óceánok nem egyediek a jeges holdaknál, de az égitestek többségénél összeállásuk után, az első néhánymillió évben léteztek csak. Ekkor a kőzetmagjukat egy vízburok, azaz felszín alatti óceán vehette körbe a jég alatt, amely a kőzetekből különböző sókat oldott magába.

A felszín alatti óceán általában csak néhány millió évig létezhetett holdak belsejében - kivéve a nagyobb objektumokat. Mindez a Földön kívüli élet lehetősége szempontjából azért is érdekes, mert az Enceladus anyagsugaraiban szerves anyagot is azonosítottak már.

Az eddigi megfigyelések összességében arra utalnak, hogy az Enceladus felszíne alatt folyékony sós víz, szerves anyag és hőforrás is előfordul, amely egyes régiókat a környezetüknél kedvezőbbé tehet a kémiai átalakulásokhoz. Elméletileg tehát itt is történhetnek ahhoz hasonló folyamatok, mint az ősi Földön, az élet keletkezését megelőző ún. prebiotikus fejlődés során, amikor egyre bonyolultabb szerves molekulák alakultak ki.

Animáció az Enceladus gejzírkitöréseiről (NASA)