A kutatás során a kenyai Samburu Nemzeti Park négyszáz elefántját vizsgálták. Az állatok egy nagyobb populáció tagjai voltak, amely 1970-ben háromnegyed részét elvesztette. A csoportot máig veszélyezteti az illegális vadászat.
George Wittemyer, a Coloradói Állami Egyetem biológusa kollégáival öt éven át tanulmányozta az ormányosokat. Az elefántok rokonsági kapcsolatait székletből nyert minták DNS-elemzésével tárták fel.
Kiderült, hogy a népesebb csoportokban akadtak olyan egyedek, amelyek nem voltak rokonai a többieknek. Wittemyerék arra a következtetésre jutottak, hogy az elefántok azért kényszerülnek nem rokon egyedeket befogadni, mert elegen akarnak lenni ahhoz, hogy táplálékot találjanak, és megvédjék magukat. "Az eredmények azt sejtetik, hogy az elefántok illegális pusztítása megsemmisítheti csoportjaik szerkezetének genetikai alapját, de szervezettségüket nem ingathatja meg" - hangsúlyozta a biológus a Science című szaklap internetes portálja szerint.
Kathleen Gobush vadbiológus, aki a Washingtoni Egyetem megbízásából tanulmányozott elefántcsoportokat, úgy véli, hogy az idegen vérvonalú egyedekkel való vegyülés "hosszú távon megbosszulhatja magát". Megváltoztathatja ugyanis a csoport viselkedését: tapasztalatai alapján a vegyes csoportok például gyakrabban voltak agresszívabbak a vízlelőhelyeknél, mint a csupán rokon egyedekből állók.