Kannibál hibrid szalamandrák veszélyeztetik a kaliforniai kétéltűeket

Horgászcsalinak vitték be a Barred tigrisszalamandrát Kaliforniába, ám sikeresen megtelepedett, s a közeli rokonság miatt szaporodni is képes a helyi kaliforniai tigrisszalamandrával. Hibridjei mára a legveszélyesebb ragadozókká váltak a kis tavakban, és több kétéltűt is kiszoríthatnak a természetes élőhelyükről, olvasható az amerikai tudományos akadémia lapjában..

A Barred tigrisszalamandra (Ambystoma tigrinum mavortium) eredeti elterjedési területe Nebraskától egészen Északkelet-Mexikóig tart. Kaliforniába lárvája 60 évvel ezelőtt került be horgászok révén, és sikeresen megtelepedett a kisebb méretű tavakban, itatókban. Korábbi tanulmányok már igazolták, hogy milyen nagy hatással van a tavakban szaporodó kétéltűfajokra a behurcolt szalamandra lárvája. A Barred tigrisszalamandra ugyanis nagyobb méretű, mint a kaliforniai tigrisszalamandra (Ambystoma californiense), fejlődése is tovább tart, és gyakran előfordul náluk a kannibalizmus, ami a kaliforniai fajnál teljes mértékben hiányzik. A Kaliforniai Egyetem biológusai által végzett kutatás célja az volt, hogy megvizsgálják, pontosan milyen következményei vannak a hibridizációnak az őshonos kaliforniai tigrisszalamandrára és más helyi kétéltűekre

A vizsgálat első részében a kutatók különböző hibridizációs fokú szalamandralárvákat helyeztek el mesterséges tavacskákban, s a két faj kereszteződésének hatásait tanulmányozták az egyedek metamorfózisára (átalakulás), túlélésére valamint két őshonos kétéltűfajra, a kaliforniai gőtére (Taricha torosa) és egy álsáskabékára (Pseudacris regilla). Megállapították, hogy az első generációs (Barred x kaliforniai) valamint a Barred tigrisszalamandrára visszakeresztezett hibridek majdnem ugyanannyira életképesek, mint az eredeti szalamandrák. A Barredre visszakeresztezett példányok negatívan hatottak a kaliforniai fajra, a lárvák 40 százaléka elpusztult a jelenlétükben, s az életben maradtak tömege is elmaradt az átlagostól, míg más hibridek ezt jelentősen nem befolyásolták.

A Barred tigrisszalamandra, valamint az első generációs és a visszakeresztezett hibridek nagyon jelentősen csökkentették a kaliforniai gőte és az álsáskabéka túlélési esélyeit is, ami igazolja, hogy az idegen faj nemcsak a rokon szalamandrafajra, hanem más kétéltűfajokra is erős hatást gyakorol.

A második részben a kutatók olyan vadon befogott lárvákat használtak, amelyeket a hibridek elterjedési területének centrumából gyűjtöttek, ahol elegendő idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy a hibridek bizonyos fokú természetes szelekción essenek át. Ebben az esetben olyan tavakat készítettek, melyekben vagy kizárólag kaliforniai vagy hibrid tigrisszalamandrák voltak, illetve amiben fele-fele arányban volt a kettő. Megállapították, hogy a hibridek nehezebbek, és lassabban fejlődnek, sőt, emiatt jelentős részük nem is alakult át teljesen, mert a vizsgált tó kiszáradt. A kaliforniai szalamandrák túlélési esélyei jók voltak, ám a vegyes tavakban a kutatók többször is kannibalizmust tapasztaltak, és ez minden esetben egyirányú volt - a hibridek fogyasztották el a kaliforniai tigrisszalamandrákat.

A kutatók attól félnek, hogy a hibridek a versengés és a kannibalizmus révén egyre jobban kiszorítják az őshonos szalamandrát, és veszélybe sodornak más kétéltűfajokat is, például a kaliforniai vöröslábú békát (Rana draytonii) vagy a Santa Cruz hosszúujjú harántfogúgőtét (Ambystoma macrodactylum croceum). Ez utóbbi faj jelenleg a kaliforniai tigrisszalamandrával közös tavakban él, ám kis mérete és szűk elterjedési területe miatt könnyen áldozatául válhat a hibrid tigrisszalamandrák terjedésének.