Eddig is ismert volt, hogy a mézelő méhek által készített, főként gyantából és viaszból álló anyag, az úgynevezett méhszurok vagy propolisz egy sor kórokozót elpusztít, ám ez az első bizonyíték arra, hogy maguk a méhek is hasznot húznak belőle.
A vadon élő mézelő méhek faodvakban fészkelnek. Amikor új kolóniát alapítanak, a teljes fészekbelsőt kitapasztják egy vékony réteg propolisszal. Ezzel az anyaggal nem csak a kas belső felületeit kenik le, hogy simává tegyék, hanem a lyukak, repedések foltozására és a bejáratok szűkítésére is használják. Mi több, azokat a már megölt behatolókat is bebalzsamozzák vele, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy kihordják a kasból.
A kutatók először a propolisz HIV-1 vírus elleni hatékonyságát vizsgálták, majd megnézték, hogyan hat a méhek kórokozóira, például az amerikai költésrothadásra (AFB).
Később kísérleteikben a Minnesotai Egyetem kutatói mesterséges méhrajokat hoztak létre, és kétféle kastípusban helyezték el őket. Az egyik típust kikenték propolisszal, a másikat nem. Egy hét után az összes kasból összegyűjtötték az újonnan kikelt méheket. Genetikai tesztekkel megállapították, hogy a propoliszos kasokban kikelt méhek immunrendszere gyengébb volt. "A propolisz valószínűleg meggátolta a baktériumok elszaporodását, a méheknek így nem volt szükésge annyira saját immunrendszerükre" - magyarázta Mike Simone kutató az Evolution című szaklapban megjelent beszámolóban.
Az, hogy ilyen rövid idő elteltével megmutatkoztak a propolisz hatásai, a kutatókat is meglepte. Az eredmény magyarázatot adhat arra, hogy a társas rovarok miért gyűjtenek szorgosan gyantát fészkük építéséhez.