Változik az EU halászati politikája

Drasztikus változásokat tervez az Európai Bizottság a halászati politikában az elkövetkezendő néhány évben. A mértéktelen kizsákmányolás miatt az európai tengerek halállományai annyira lecsökkentek, hogy jelenleg az igények kielégítéséhez az EU határain kívülről kell halászati termékeket importálni, és közben dézsával önteni a pénzt az iparágba.

Az Európai Bizottság a Föld Napján, április 22-én kiadott zöld könyvében foglalta össze Európa halászati ágazatának jelenlegi helyzetét. 2013-ra az Unió olyan reformot tervez, amely remélhetőleg tartósan kedvező változásokat hoz: a tervek szerint szabályoznák, hogy az uniós államok mennyi halat foghatnak ki, módosítanák a támogatási rendszert és a halászati ágazat felelősségét az állományok szabályzásával kapcsolatban.

A minimum a maximum

A mértéktelen halászat következtében világszerte csökken a halrajok mérete, veszélybe sodorva az óceáni ökoszisztémákat. A Science legújabb számában megjelent tanulmány szerint azonban még van remény, hogy halászati korlátozások bevezetése révén helyreálljanak az eredeti állapotok. A szerzők azt javasolják, hogy a korábbiaktól eltérően a maximális fenntartható hozam (maximum sustainable yield) elérését ne célnak tűzzék ki, hanem egy abszolút felső határnak tekintsék. A fajonkénti maximális hozamokat összegezve ugyanis vizsgálataikban azt az eredményt kapták, hogy a felső határérték alatt maradva ugyanakkora a haszon, mintha ténylegesen el is érnék azt, mert nagyobb méretű halakat foghatnának ki.

A legnagyobb fenntartható hozam (maximum sustainable yield) az a maximális éves fogásmennyiség, amely évről évre kihalászható egy adott halállományból anélkül, hogy romlana annak szaporodási képessége. A legnagyobb fenntartható hozamot meghaladó mértékű halászat az állomány lehalászásával hosszú távon kevesebb halászati lehetőséget eredményez.

A halászat létfontosságú az európai polgárok élelmiszer-ellátása és a tengerpartokon élők megélhetése szempontjából, ezért az Európai Uniónak mindenképpen biztosítania kell az ágazat fennmaradását. Az elsődleges problémát a kifogható halmennyiséghez képest túl nagy halászflották jelentik, a kevés hal miatt pedig jelenleg az európai piacon elfogyasztott halaknak több mint a felét importálják. A túlhalászaton kívül a globális felmelegedés is sújtja a halakat, s változásokat hoz a halrajok méretében és eloszlásában, ezért elengedhetetlen, hogy legalább az emberi behatásokat megpróbáljuk csökkenteni, hogy az egészséges tengeri ökoszisztémák fennmaradjanak. A 2002-ben Johannesburgban megtartott, fenntartható fejlődésről szóló világ-csúcstalálkozó kijelölte a halászat hosszú távú céljait, a halállományoknak a legnagyobb fenntartható hozam szintjére történő beállítását 2015-ig, ám az Európai Bizottság által elfogadott rövid távú 2002-es célkitűzések összességükben nem valósultak meg.

Európa tengeri ökoszisztémái kedvező körülményeket biztosítanának ahhoz, hogy a halállományok folyamatosan megújuljanak, a halrajokat azonban lehalászták. A közösségi állományok 88 százalékát a legnagyobb fenntartható hozam feletti szinten halásszák, s 30 százalékukat az a veszély fenyegeti, hogy nem lesznek képesek visszapótlódni. A halászat jövője azokon a kicsi, fiatal halakon múlna, amelyeket többnyire ivarérettségük előtt fognak ki, például az Északi-tengerben élő tőkehal 93 százalékát még ívás előtt halásszák le. A tőkehalak általában 2-3 éves korukra lesznek ivarérettek, s ha csak ikrázás után halásznák ki őket, máris sok jobb esélye lenne az egyébként vészesen megcsappant populációnak.

A Földközi-tengeren kívüli halászatban a gazdálkodás a teljes kifogható mennyiségek (total allowable catches) megállapításával történik, amelyből minden tagállam kap nemzeti kvótát. A vegyes, több fajra irányuló halászat azonban járulékos fogásokat idéz elő, tehát olyan halfajok is nagy számban kerülnek a hálóba, amelyekre nincs kifogási engedély. Amikor tehát a vegyes halászati módszerekkel egy adott faj kvótája kimerül, a többi halat vissza kell dobni a tengerbe.

Az Európai Bizottság már korábban is hozott olyan rendelkezéseket, amelyek célja a minőség javítása, valamint a kínálat és a kereslet közötti egyensúly megteremtése volt, ám ezek nem voltak képesek talpra állítani a halászatot. Az ágazat jelenleg csupán a hatalmas köztámogatásoknak köszönhetően működik, s becslések szerint ezek több államban is meghaladják a fogások összértékét, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az európai polgárok kétszer fizetnek a halért: egyszer a boltban s még egyszer az adójukon keresztül.

A halászat helyzete csak a halállományok szaporodóképességének helyreállítása révén javulhat, s hosszú távon nincsenek is ellentétek az ökológiai, gazdasági és társadalmi célok között. Az állományok feljavulásához azonban elengedhetetlen a halászat időleges korlátozása, ami átmenetileg veszélybe sodorhatja az abból élők jövőjét, ezáltal nagyon komoly társadalmi konfliktusokhoz vezethet.

Várható következmények

A tengerek kimerülése miatt a Bizottság kényszer helyzetban van, ezért mindenképpen változtatniuk kell a jelenlegi politikán. A halászat nélkülözhetetlen a tengerparti régiókban élők számára, és csak keveseknek van lehetőségük arra, hogy másból éljenek meg, ezért a szigorítások mellett is biztosítani kell a tengerparti és kisipari halászat jövőjét. Várhatóan külön szabályozás alá fognak esni a nagyméretű flották, és esetükben elvárás lenne a gazdasági önállóság, míg a kicsiknél a közfinanszírozás segítséget nyújthatna az új szabályozáshoz való alkalmazkodásban, és hozzájárulna a tengerparti közösségek megélhetéséhez.

A Bizottság a polgárok véleményét is várja az új halászati politikáról, melyet egy külön erre a célra létrehozott weboldalon keresztül fejthetnek ki 2009. december 31-ig. A változások várhatóan 2013. január elsején lépnek életbe, s addig számos lépést terveznek azért, hogy megszüntessék az akaratlan, járulékos fogásokat és az illegális halászatot, s kezdeményezéseket indítanak az érzékeny fajok és élőhelyek védelmére.

Zöld könyv

Az Európai Bizottság a halászati politikát felülvizsgálandó állította össze a zöld könyvet, hogy felélénkítse a reformról szóló vitát, mely visszacsatolást és iránymutatást ad a munkához. A felülvizsgálat célja, hogy elősegítsék a természeti források helyreállítását, a halállományok megújulását, megőrizzék a munkahelyeket, és hogy a fogyasztók nagyobb kínálatból, jobb minőségű halakból választhassanak. Az új szabályozás többek között meghatározná, hogy az egyes államok mennyi halat foghatnának ki a tengerekből, módosítanák a támogatási rendszert, az Európai Unión kívüli országokkal kötött megállapodásokat, az uniós szintű döntéshozatal módját és a halászatnak az állományok szabályzásával kapcsolatos felelősségét.