Három kancsókaszakértő, Stewart McPherson, Alastair Robinson és Volker Heinrich 2007-ben kelt útnak, hogy a Fülöp-szigeteki Victoria-hegyen megkeressék azt a nagy húsevő növényt, amelyről még 2000-ben két misszionárius adott hírt. A készületlen misszionáriusok eltévedtek a hegyen, és 13 napig tartott, míg a mentőcsapatok rájuk találtak.
A hatalmas kancsókára 1600 méter magasságban bukkantak. A kancsókák húsevők. A húsevő vagy rovarevő növényeknek számos alakja ismert, és több alkalommal alakultak ki egymástól függetlenül az evolúció folyamán. Egyeseknek ragadós a felülete, mint a légypapír; mások, mint a Vénusz légycsapója, összecsapják leveleiket a zsákmány körül. A kancsókák levelei tömlővé módosultak, amelyekbe belerepülve a rovarok és más apró állatok csapdába kerülnek.
Az új fajnak a Nepenthes attenboroughii tudományos nevet adták, típuspéldányait a Palawani Állami Egyetem herbáriumában helyezték el. A fajt a Botanical Journal of the Linnean Society című szaklapban írták le. McPherson elmondása szerint a növény hatalmas, látványos csapdái nemcsak rovarokat, hanem akár patkánynagyságú rágcsálókat is képesek megfogni.
Úgy tűnik, hogy nem túl sok helyen nő a kancsóka, de McPherson reméli, hogy az eldugott, nehezen elérhető hegycsúcs, amelyet eddig csupán néhány alkalommal másztak meg, biztosítani tudja a növény védelmét.
Az expedíció során egy másik kancsókát is felfedeztek, a Nepenthes deanianát, amelyet száz éve nem látott senki a vadonban - az egyedüli dokumentált példányok odavesztek egy 1945-ös herbáriumi tűzvész során.
A kutatók, ahogy az a BBC oldalán is látható, különös, rózsaszín páfrányokat és kék gombákat is találtak, amelyeket nem tudtak azonosítani, a hegyről lefele jövet pedig egy feltűnő, új harmatfűfajra bukkantak. A ragacsos csapdájú növény tudományos leírása még folyamatban van. Valószínűleg a Drosera-nembe tartozik, félig felálló levelei vérvörös gömböt képeznek körülötte.