Egy egymásodperces expozícióval és nem kevés szerencsével, a telihold és a homályos légkör miatti rossz látási feltételek ellenére sikerült képet kapni egy felfelé irányuló, nagy kiterjedésű elektromos kisülésről. Ez az elektromos ujjlenyomat 70 kilométeres távolságot fog át a viharfelhő teteje és az ionoszféra között. A jelenség eddig sem volt ismeretlen, bár nagyon ritkán fordul elő. Az ionoszféra felé irányuló óriási kilövellések (jetek) a lefelé csapó, felhő-föld villámok kistestvérei, és nem mindegyik villámlás alkalmával fordulnak elő.
Videók és további képek az amerikai National Science Foundation oldalán
Ezek az óriási kisülések elektromos töltést szállítanak az alsó ionoszférába. A kutatók mérései szerint az ismert villámok és a hatalmas jetek által szállított töltések mennyisége hasonló, viszont meglepő volt a hatalmas kisülések térbeli mérete. A gigantikus kisülések azért terjednek gyorsabban, mint az általunk ismert villám, és azért érnek el nagyobb távolságot, mert abban a magasságban ritkább a levegő és az ionoszféra közelében kisebb az ellenállás. Amíg a hagyományos villám egy 15 cm vastagságú csatorna mentén, körülbelül 7 km megtétele után éri el a földet, addig a tudósok által rögzített gigantikus jet több csatornát is tartalmazott, és mintegy 70 km-t tett meg fölfelé.
Ilyen hatalmas elektromos kilövellésekről eddig csak öt alkalommal rögzítettek képet 2001 óta. A Duke Egyetem csapatának egy másodperces felvétele és a mágneses mező mérései segítségével a kutatók alaposabban tanulmányozhatják ezeket a ritka eseményeket. "A felfelé irányuló, a zivatarcella teteje és az ionoszféra közötti, szemmel is látható kisülések megfigyelése egy újabb módszert jelent a Föld globális elektromos áramkörének vizsgálatában" - nyilatkozta Brad Smull, a kutatást finanszírozó szervezet igazgatója.
Posztobányi Kálmán