Felpörgött a kutyatudomány

Magyar kutatók tizenöt éve kezdték azt a munkát, amelynek hatására ma már világszerte másként tekintenek a kutyákra az etológusok. 1994 óta körülbelül kétezer kutyával dolgoztak, és több farkaskölyköt is felneveltek. A világ egyik legrangosabb tudományos lapjában, a Science-ben most közölt tanulmányukból is kiderül: a kutyák sajátos evolúciójuk során számos olyan képesség birtokába jutottak, amelyek az embernél, különösen a gyerekeknél megjelennek. A kutatók várják azon gazdik jelentkezését, akik szeretnének részt venni a további, játékos vizsgálatokban.

Tizenöt évvel ezelőtt Csányi Vilmos tanszékvezető javaslatára döntöttek úgy az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Etológia Tanszékének munkatársai, hogy a korábban vizsgált paradicsomhalakat lecserélik a kutyára. Egy olyan fajra, melynek etológiai vizsgálatával előtte szinte alig foglalkoztak a világban, szakmai körökben ugyanis túlságosan mesterséges állatnak tekintették. Az ELTE kutatói új, a gazdákat is bevonó vizsgálati módszereket dolgoztak ki, hiszen csak így lehet a kutyákat természetes környezetükben megfigyelni. A vizsgálatok során a magyar kutatók bebizonyították, hogy a kutya és az ember között egy speciális kapcsolat van, és kitartó munkával elérték, hogy ezt a tudományos világ is elfogadja. Ma már egyre több helyen alakulnak kutyák vizsgálatával foglalkozó kutatócsoportok.

A Családi Kutya Program keretén belül az elmúlt években többféle megközelítésből vizsgálták a kutya és gazda közötti kötődést és kommunikációt, a kutyák agresszív viselkedését, valamint több farkaskölyköt is felneveltek, hogy aztán összehasonlítsák őket a szintén ember által nevelt kutyákkal. Bár a kutya a farkastól származik, az összehasonlító vizsgálatok az otthon, kézből felnevelt, szelíd farkas és kutya között is számos lényeges viselkedésbeli különbségre mutattak rá, hiszen az ebek erősebben kötődnek gazdájukhoz és eredményesebben is kommunikálnak vele, mint a farkasok (részletesebben lásd korábbi cikkünkben: A kutya farkas mutánsa). Az jelenleg is vita tárgyát képezi, hogy a kutya és a farkas vajon egy fajba tartozik-e, egyes felfogások szerint ugyanis a kutya a farkas (Canis lupus) egyik alfaja (Canis lupus familiaris), míg más nézetek szerint egy teljesen különálló fajt (Canis familiaris) képez.

Gyerekek, kutyák és farkasok reakciói

A magyar kutatók két egymást követő számban is szerepelnek a világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratában, a Science-ben. Múlt héten egy a kutyák vizsgálatával foglalkozó cikk keretén belül mutatta be őket a lap újságírója, a holnap megjelenő számban pedig legújabb eredményeikről számolnak be.

A most publikált kutatás során gyerekek, kutyák és farkasok reakcióit hasonlították össze egy tárgyrejtéses helyzetben. A kísérletben az alanyok szeme láttára egy játékot rejtettek el két fal közül az egyik mögé, majd megfigyelték, hogy ezt követően melyiknél keresték a játékot. A rejtés során a kísérletvezető szóval és különböző testjelekkel is felhívta magára a figyelmet és rejtette el a tárgyat (ennivalót vagy játékot) az egyik fal mögé. Minden egyes rejtést követően az alanyoknak meg kellett keresni a tárgyat. Miután ezt háromszor megismételték, a negyedik alkalommal a kísérletvezető a tárgyat a másik fal mögé rejtette. Míg ez első három esetben a gyerekek, kutyák és a farkasok hasonlóan viselkedtek, addig az új helyre rejtett tárgyat csak a farkasok voltak képesek megtalálni, a gyerekek és a kutyák sokat hibáztak, mert azt az oldalt választották, ahol a tárgyat korábban megtalálták.

A farkasok még önállóbban döntenek

A kutatók arra gyanakodtak, hogy a gyerekek és a kutyák hibázása valamilyen mértékben összefügg a kísérletező jelenlétével, és megismételték a kísérletet úgy, hogy a tárgyak maguktól jutottak el a rejtekhelyre (egy madzag segítségével). Meglepődésükre azt tapasztalták, hogy ebben a helyzetben nem csak a farkasok, hanem a kutyák és a gyerekek is sikeresek voltak. Ez az egyszerű megfigyelés számos érdekes következtetést tett lehetővé.

Egyrészt a gyerekek esetében kiderült, hogy a korábbi felfogással ellentétben a hibák nem azért fordulnak elő, mert ebben a korban a gyermek nem képes a probléma megoldására. A híres gyermekpszichológus, Piaget nyomán ugyanis sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a babáknak meg kell "érniük" és tapasztalatot kell szerezniük ahhoz, hogy egy ilyen tárgyállandósági kísérletben sikeresek legyenek. Ezek az eredmények viszont arra utalnak, hogy a gyerekek a velük kommunikáló kísérletvezetőt egyfajta "tanárnak" képzelik, aki a kísérlet első részében "elmagyarázza", hogy hol van a tárgy "helye". A gyerekek azért hibáznak, mert általánosítják ezt a tudást a későbbi választásaikban.

Az ELTE kutatói számára kevésbé volt meglepő a kutyák hasonló viselkedése, hiszen ők eleve azt tételezték fel, hogy a kutyák sajátos evolúciójuk során számos olyan képesség birtokába jutottak, amelyek az embernél (és különösen a gyerekeknél) megjelennek. Ugyanezt támasztja alá a kutya és a szocializált farkas közötti eltérés is, hiszen az utóbbiak életében az ember kevésbé játszik fontos szerepet, így ők kevésbé hajlamosak tanulni az embertől, döntéseik többségét inkább önállóan hozzák meg.

Kutyaugatási szoftver

A tanszék munkatársai már régebb óta foglalkoznak a kutyaugatás vizsgálatával is. Milyen jelentősége van az ugatásnak a kutya-ember közti kommunikációban, s milyen jelentéssel bír az ugatás az emberek számára? Eredményeik azt mutatják, hogy az emberek az ugatásból képesek meghatározni a kutya hangulatát, s azt is, hogy milyen szituációban ugatott az állat - még akkor is, amikor soha nem volt kutyájuk. (A részletes vizsgálati eredményekről lásd Miért ugatnak a kutyák? című korábbi cikkünket.)

További kutatásaik eredményeképpen 2008-ban francia kollégáikkal együtt a magyar kutatók létrehoztak egy olyan szoftvert, melynek megtanították felismerni az eltérő helyzetekben felvett ugatások közti különbségeket. A program a tesztelés során meglehetősen magas arányban, az esetek 43 százalékában képes volt beazonosítani a szituációt, 52 %-ban pedig kötötte azt a ténylegesen ugató kutyához, s ezek az eredmények messze meghaladják a véletlen választás esetén kapott arányokat. (Bővebben: Magyar kutatók fejtik meg a kutyaugatást)

Felpörgött a kutyatudomány

A kutatásokkal kapcsolatban dr. Miklósi Ádámot, az ELTE Etológia Tanszékének tanszékvezető egyetemi docensét kérdeztük.

[origo] Próbálták már összeszámolni, hogy az elmúlt évek alatt hány kutya fordult meg a tanszéken?
Miklósi Ádám: Sohasem számoltuk meg, ráadásul sok kutyát nem is a tanszéken teszteltünk. Kétezernél több kutya biztos megfordult a kezeink között.

Tavalyelőtt adták ki a könyvét az egyik nagy angol kiadónál, a tanszék munkatársai pedig rendszeresen írnak vizsgálataikról az egyik kutyás folyóiratban. Terveznek esetleg magyar nyelven is egy kiadványt az érdeklődő kutyabarátok számára?
Gondolkozunk azon, hogy a könyvet lefordítjuk magyarra, nem lenne baj, ha magyarul is lenne egy könnyen hozzáférhető szakkönyv. A legújabb kutatásokról is lehetne már írni benne, hiszen mostanában nagyon "felpörögtek" az események a kutyás tudományok világában.

Milyen éppen futó vizsgálataik vannak, és miket terveznek a jövőben?
Jelen vizsgálataink nagy része az ember-kutya közötti interakció etológiai leírására vonatkozik, azaz miben és hogyan képes az ember és kutya együttműködni, és ennek milyen feltételei vannak. Különösen érdekel minket a kommunikáció időbeli leírása, és egy új projekt keretében vizsgáljuk a kutyák érzelmi viselkedését és kommunikációját, illetve személyiségét, amelyekhez részben a gazdáktól, részben a kutyák viselkedésének megfigyelésével nyerünk adatokat.

Terveznek hasonló vizsgálatokat macskákkal is?
Van egy olyan vizsgálatunk, amelyben kutyák és macskák emberrel való kommunikációs képességét hasonlítjuk össze. Általában a macskákkal nehéz dolgozni, mert nem szeretik az "idegen" etológusokat.

Milyen más állatokkal foglalkoznak még a tanszéken a kutyákon kívül?
A tanszéken a viselkedésökológiai kutatócsoportban számos kisemlőssel foglalkoznak terepen és laborban, egy új "felfedezett" a güzűegér, amelynek igen különleges szociális viselkedése van, hiszen a fiatal jószágok egy közösen épített halomban élnek.

Az Ön családjában van kutya?
Lányomnak van két kutyája, egy shetlandi juhászkutya, Skotty és egy uszkár, Nati, szóval nem vagyok kutya nélkül.

* * *

Az Etológia Tanszék munkatársai várják azon gazdik jelentkezését, akik szeretnének részt venni a játékos tesztjeiken. Jelenleg például azt vizsgálják, hogy hogyan reagál a kutya olyan szituációkban, amikor játék közben a gazdi fájdalmat tettetve felkiált, amikor egy idegen közelít a tálja felé, és hogy képes-e megtalálni a jutalomfalatot olyan bonyolult helyzetben, amikor egyszerre két ember mutatja kézzel a kutyának a jutalom helyét, a gazdi pedig arra a személyre mutat, aki valóban az elrejtett falatot jelzi a kutyának (míg a másik becsapja). Honlapjuk elérhető a http://kutyaetologia.elte.hu címen.

A kutyák háziasításáról

A stockholmi Királyi Technológiai Intézet munkatársai több mint 1500 kutya mitokondrális DNS-ének vizsgálatával arra az eredményre jutottak, hogy a farkasokat körülbelül 16 ezer évvel ezelőtt háziasították Kínában, a Jangce-folyótól délre. Korábbi kutatások alapján már sejtették, hogy a domesztikációra elsőként Kelet-Ázsiában került sor, ám a pontos helyet nem tudták behatárolni. A folyamat véleményük szerint egyetlen pontban kezdődött, ám valószínűleg több száz farkast háziasítottak akkoriban a térségben. Az időpont nagyjából megegyezik azzal, amikor a vadászó-gyűjtögető törzsek letelepedtek, s áttértek a rizstermesztésre.