Az ugrópókok (Salticidae) közé tartozó Evarcha culicivora nevű, kevesebb mint 1 centiméteres testnagyságú, "vérszomjas" pók kizárólag Kenyában és Ugandában fordul elő, a Viktória-tó környékén. Az ugrópókok nem szőnek hálót, hanem becserkészik áldozataikat, majd rájuk vetik magukat (innen a nevük), úgy fogják meg őket. Rendszerint fatörzseken és építményeken vadásznak rovarokra. A pókok között az ugrópókok látása a legkiválóbb, de szaglásuk sem lebecsülendő. Az E. culicivora mindkét érzéket felhasználja fő zsákmányállatának, az Anopheles gambiae szúnyognak a fölkutatásához. Ez a szúnyog hírhedt vérszívó, a malária kórokozójának legfőbb hordozója Afrikában.
Az új-zélandi Canterbury Egyetem kutatói Robert R. Jackson, Ximena Nelson és munkatársai által a Viktória-tó közelében végzett laboratóriumi kísérletek azt mutatták, hogy a pók mindennél jobban kedveli azokat a nőstény moszkitókat, amelyek korábban embervért szívtak. A pókok zsákmánypreferenciájának vizsgálata azt mutatta, hogy amikor két azonos méretű rovar közül választhattak, az esetek 83 százalékában a vérrel teli nőstény szúnyogokat választották.
Vérrel telt szúnyoggal táplálkozó Evarcha culicivora
A vérkedvelő pókok közvetlenül nem tudnak vérhez jutni, mivel a pókok csáprágója nem alkalmas a vérszívásra. Ezért fordulnak kerülőmegoldáshoz. Nem közvetlenül szívják az emberek és más emlősök vérét, hanem a vérszívásra alkalmas szájszervvel rendelkező szúnyogokat ejtik zsákmányul. Így az a veszély sem fenyegeti őket, hogy a megcsípett állat vagy ember a csapkodásával agyonüti vérszívás közben.
A pókfaj különös táplálkozásmódjának fölfedezésekor azonban egy lényeges kérdésre nem tudtak választ találni a kutatók: vajon miért táplálkozik vérrel a pók. Sokáig úgy vélték, hogy a válasz a vér tápanyaggazdagságában és könnyű emészthetőségében rejlik. A további kutatások azonban sokkal meglepőbb eredményre vezettek, amint erről az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratának (PNAS) legújabb számában beszámolnak a szerzők.
Az új-zélandi Canterbury Múzeumban dolgozó Simon D. Pollard és munkatársai kiderítették, hogy az E. culicivora - pókokra nem jellemző módon - hímje és nősténye kölcsönös "szimpátia" alapján áll párba. Ennél a párválasztásnál rendkívül fontos szerepet játszik a partner illata. A kutatók megállapították, hogy a vér szagát igen vonzónak találja az ellenkező nemű partner. Tehát a vérrel való táplálkozás - legalábbis közvetve - jelentős szerepet tölt be e pókok szaporodásában.