Mégis megvan a becsapódás felhője

Vágólapra másolva!

A NASA hétvégi bejelentése szerint az LCROSS rendszer holdi becsapódása nyomán kirobbant felhőt mégis sikerült megfigyelni.

[origo] ,

Kereszturi Ákos

Vágólapra másolva!

Hold

Mint arról részletesen beszámoltunk, az LRO-űrszonával együtt indult LCROSS rendszer két egysége, a Centaur hordozórakéta utolsó fokozata és az azt követő SSC jelű műhold négy perc különbséggel a tervezett helyszínen a Holdba csapódott 2009. október 9-én. A cél annak megállapítása volt, hogy a feltételezéseknek megfelelően vízjég halmozódott-e fel a hideg sarkvidéki kráterek aljzatán.

A NASA a hétvégén nyilvánosságra hozta azt a felvételt, amely a sokak által hiányolt robbanási felhőt mutatja. A becsapódás nyomán kirepült anyag felhőjét sok megfigyelő várta, azonban annak nyoma sem mutatkozott. Most végre egyértelműen sikerült azonosítani - igaz, halványabbnak mutatkozott a legtöbb előzetes becslésnél.

Az alábbi fotó ábrázolja a kérdéses törmelékfelhőt, amelyet az elsőként becsapódó Centaur rakétafokozat nyomában haladó SSC-műhold rögzített. A kép közel 15 másodperccel a robbanás után, 600 kilométer magasan a felszín felett készült. A képen középen látható diffúz folt a 6-8 kilométer átmérőjű felhő.

A VLC jelű optikai kamera felvétele a kidobott felhőről (NASA)

A képződmény igen halvány volt, a korábbi becslések közül a pesszimista előrejelzésekhez állt közel. A mellékelt felvételt erősen kontrasztfokozni kellett, hogy a halvány folt láthatóvá váljon, amitől sok pixel fehér színnel beégett a képen.

Az alábbi felvételen pedig az ultraibolya és vizuális spektrométer (kék szín), valamint a közeli infravörös spektrométer (vörös szín) mérései láthatók, a becsapódás előtti 55. másodperctől a becsapódást követő 110. másodpercig. A felvillanás időtartamát a sárga sáv, a kirobbant felhő jelenléte alatt készült megfigyeléseket pedig a halványlila sáv mutatja. Pontosabb eredmények az adatok további elemzésével születnek majd, azonban maga a felvillanás és a kirepült anyag sugárzása az ultraibolya és vizuális spektrométer adataiban már azonosítható.

A két spektrométer sugárzásmérései a becsapódás időszakában (NASA)

Az SSC-műhold egészen becsapódása előtti utolsó másodpercekig közvetített felvételeket, melyeken a keletkezett kráter infravörös sugárzása látható. Az utolsó képek felbontása már 2 méter körüli, és a mérések alapján a robbanással keletkezett kráter átmérője 28 méter lehetett.

A MIR1-jelű kamera infravörös felvétele a robbanás hősugárzásáról 600 kilométer magasságból, 1020 méter felbontással. A fehér szín +35, a vörös +18, a sötétkék -45 Celsius-fokos, a fekete pedig -50 foknál is hidegebb területeket mutat (NASA)

Egyelőre nem tudni pontosan, hogy mitől lett kisebb a robbanási felhő a letöbb korábbi becsléseknél. Elképzelhető, hogy a becsapódó nagy rakétafokozat üreges szerkezete miatt lett kisebb a robbanás, amelynek becsapódásakor nem egy apró pontban szabadult fel az energia.

A MIR1 infravörös kamera felvételsorozata a becsapódás villanásáról, amelyen a fehér a meleg, a fekete a hideg területeket jelzi (NASA)

A szakemberek véleménye alapján bőséggel érkeztek adatok, amelyek elemzése még hetekig eltarthat. Ennek folyamán derülhet ki, sikerült-e vízjeget, illetve vízgőzt azonosítani a kirobbant anyagfelhőben.

Galilei-éjszakák - távcsöves bemutatók országszerte

2009. október 22-24. között kerül sor a Csillagászat nemzetközi éve fontos programjára, a Galilei-éjszakákra. 400 évvel ezelőtt Galilei megfigyelései és távcsöves bemutatói megváltoztatták az emberek világunkról alkototott elképzeléseit. A nagy itáliai tudós emléke előtt tisztelegve a Csillagászat nemzetközi éve programjainak szervezőbizottsága az október 22-24. közötti időszakot "Galilei-éjszakák" címmel látta el. Ezen a három estén a Föld minden részén - így hazánkban is - utcai távcsöves bemutatók zajlanak majd. További információk az MCSE oldalán olvashatók. Az eddig bejelentett bemutatók helyszíne és időpontja: