Az őrült levelek miatt is kellenek a szavahihető tudósok

Ő is tudta, hogy az egykori nagy magyar tudósgeneráció zöme alig egynéhány középiskolába járt, és érdeklődött, hogy még mindig képzünk-e hasonló fiatalokat. Bár 14 ezer tanulmányt nem olvas el évente, az őssejtekben nagy jövőt lát, a marsutazást azonban most nem erőltetné. Az influenza-világjárványt a legjobb példának tartja arra, miért kellenek a szavahihető tudósok, akikhez bátran és bizalommal fordulhatnak az emberek. Bruce Albertsszel, a Science tudományos folyóirat főszerkesztőjével a Magyar Tudományos Akadémián beszélgettünk.

A Tudomány Világfórumának vendégei között idén ott volt a két legrangosabb tudományos lap, a Nature és a Science főszerkesztője is. A brit Nature és az amerikai Science a Big Four (a "négy nagy") közé tartozik, két orvosi kiadvány, a New England Journal of Medicine (NEJM) és a Journal of the American Medical Association (JAMA) mellett. A Nature és a Science azonban máig megőrizte azt a szemléletét, hogy a teljes tudományos spektrumból próbál meríteni.

[origo]: Milyen alapvető szempontok döntik el, hogy mi kerül a lapba, illetve a lap heti sajtócsomagjába?
Bruce Alberts: A Nature és a Science a két legkiemelkedőbb hely, ahol egy kutató publikálhat. A Science-hez körülbelül 14 000 tanulmányt küldenek be évente, amelyekből mintegy húsz tapasztalt szerkesztő, maguk is kiválóan képzett tudósok válogatnak. Sok esetben nem könnyű dönteniük, mert nehéz megmondani, mi számít valóban új, innovatív eredménynek. Véleményem szerint a Science-nek nyitottnak kell lennie minden tudományterületre, és nem specialisták szűk csoportjaira figyelni, mert számukra létezik egy sor tudományos szaklap. A Nature és a Science fő különlegessége, hogy a nagyközönségnek, az újságíróknak is nyújt információkat, az újdonságok mellett azt is megmutatva, hogy mi a tudományos módszer lényege, hogyan lehet megkülönböztetni a valódi tudományt az áltudományoktól.

Ön szerint mi a sajtó legnagyobb feladata e tekintetben?
Mindannyian tudjuk, mennyi félrevezető információval találkozunk például a weben. A nyilvánvalóan hamis dolgokon túl nézzük meg például a biotechnológiai cégek sajtóanyagait, amelyekben ragyogó eredményeket olvashatunk, mondjuk, a rák kezeléséről. Ezekkel azonban óvatosan kell bánni, mert a cégek nyilván a nagyobb ismertségre, új befektetők bevonására törekszenek. Ha megtöltjük a sajtót ilyen anyagokkal, a nagyközönség nem fog bízni a tudományban. Nagyon nagy kihívás a sajtó számára, hogy megtalálja a valóban hiteles forrásokat, hogy olyan eredményekről írjon, amelyekkel nem vezeti félre az embereket, mert nagyon fontos, hogy az emberek bízzanak a tudományban. A Science egyik feladata, hogy megbízható információkkal segítse a sajtó munkáját, és a jövőben még többet kell tennünk e cél érdekében.

Mi egy főszerkesztő feladata a Science-nél?
Nyilván nem tudok elolvasni 14 ezer cikket évente. (nevet) Az én fő feladatom a publikációs alapelvek kidolgozása, finomítása, hogy a szerkesztők szilárdabb alapokon tudjanak dönteni egy-egy cikk megjelenéséről. A lapnál töltött első évemben módosítottunk ezen a döntési folyamaton, ma már bármilyen publikációs döntéshez négy szerkesztő véleménye kell. Nincs azonban tökéletes rendszer: nyilvánvalóan visszautasítunk olyan tanulmányokat, amelyek nagyon fontosak, és elfogadunk néhány olyat is, amelyekről később kiderül, hogy nem éppen a legjobbak. Bizonyára hallott a hírhedt dél-korai őssejtcsalásról, amely megjelent a lapunkban. (Részletesen lásd korábbi cikkünkben - a szerk.) Azóta sokat dolgoztak a kollégák és én is azon, hogyan lehetett volna elkerülni ezt az esetet, és mondhatom, nagyon jó válaszokat találtunk. Tökéletes módszer azonban nem létezik: ha túl sok ellenőrzést és mérlegelést építesz be a rendszerbe, akkor az olyan rugalmatlanná válik, hogy a jó dolgok sem tudnának megjelenni.

Ha egy tudós szeretné egy cikkben bemutatni például a Marssal kapcsolatos kutatómunkájának eredményeit, a Science-be vagy a Nature-be küldje be?
Ha jó, akkor természetesen a Science-be! (nevet) De tudja, mindkét hely jó a cikk közlésére. Végeztünk néhány kutatást, és azt találtuk, hogy számos, a Nature által közölt tanulmányt mi elutasítottunk, és gyanítom, hogy ez fordítva is így van. Azt gondolom, hogy Phil Campbell nevében is mondhatom: néhány országban túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a Nature-ben vagy a Science-ben publikáljanak. Ha valaki azon kesereg, hogy egyik lap sem fogadta el a cikkét, az nem jó a tudomány ügyének. (Philip Campbell a Nature főszerkesztője - a szerk.)

Mi a véleménye az Obama-adminisztráció tudománypolitikájáról?
Obama elnök úr mindig hangsúlyozza, hogy a tudomány és technológia támogatása nagyon fontos, utóbbi esetében például az újfajta energiaforrások fejlesztése. Fontos, hogy az USA továbbra is innovatív ország legyen, eddigi hírnevéhez méltóan. Természetesen globális szinten egyre nagyobb a verseny ezen a téren is, így én nagyon támogatom Obama törekvéseit, és szerintem jó embereket választott a tudománnyal összefüggő pozíciókba. Jól ismerem például John Holdrent, az elnöki tudományos tanácsadót, aki szintén elsőrangú választás. John azt mondta nekem, hogy Obama lelkes híve a természettudományos oktatás megújításának is, aminek érdekében nagyon sokat kell tennünk és amiért én is harcolni fogok. Az Egyesült Államokban a jelenlegi természettudományos oktatás főleg tények, tudósnevek és felfedezések bemagoltatása. Sok-sok tényből és például a biológiában - ami az én területem - sok-sok névből áll a tananyag, és nem foglalkoznak azzal, hogy tulajdonképpen mi a tudomány (Alberts itt a középiskolai, nem az egyetemi oktatásról beszél - a szerk.). Remélem, sikerül ezt gyökeresen megváltoztatni, kísérleteket végeztetni és megértetni a diákokkal, hogyan hozhatnak bizonyítékokon alapuló döntéseket.

Hogyan látja a NASA jelenlegi helyzetét? Hogyan lesz képes egyszerre finanszírozni a jelenleg futó programokat és fejleszteni a nagy felfedezések, a holdbázis és a marsutazás űreszközeit?
Szerintem a NASA az a hely, ahol a politika nagyratörő célokat tűz ki, a szükséges erőforrások biztosítása nélkül. Az elmúlt években hangzatos programokat hirdettek meg, mint például az ember Marsra lépését, ami csökkentette a más tudományos programokra, például a Föld műholdas monitorozására költhető összegeket. Hagyni kellene a NASA-t, hogy csinálja azokat a fontos dolgokat, amelyeket korábban is csinált. Szerintem az Augustine-jelentés jó irány ebből a szempontból. (Az Augustine-jelentés szerint a Föld körüli pályán túli felfedezésekhez szükséges fejlesztések nem valósulhatnak meg a jelenlegi költségvetésből - a szerk.)

Érezhető-e már annak hatása, hogy az Obama-adminisztráció eltörölte az embrionális őssejtvonalakkal kapcsolatos megszorító elnöki rendeletet, amit még George W. Bush hozott?
Nagy hátrányt jelentett az elmúlt években számunkra, hogy kormányzati forrásokból nem lehetett új embrionális őssejtvonalakat alapítani. Az őrült szabályok miatt sok pénzt kellett arra költenünk, hogy az ilyen jellegű kutatásokhoz új infrastuktúrát hozzunk létre, új épületeket építsünk, mert a kutatók nem használhatták azt a felszerelést, amelynek a beszerzése állami pénzből történt. A rendelet eltörlése óta nagyot léptünk előre. Az őssejtek kutatása nagyon fontos, nagy hatással lehet az életünkre, szöveteket, sejteket hozhatunk létre belőlük gyógyító céllal. Az őssejtbiológia nagyon gyorsan fejlődik, az egyik legérdekesebb terület az indukált pluripotens őssejtek létrehozása. Ezek a sejtek nagyon izgalmasak, pontosan meg kell nézni, miben hasonlítanak és miben térnek el az embrionális őssejtektől. (Az indukált pluripotens őssejteket nem embriókból hozzák létre, hanem egy érettebb sejtnek "állítják vissza a genetikai óráját", ennek hatására a sejt az embrionális őssejtekhez hasonló állapotba kerül - a szerk.)

Érzékeli-e azt a jelenséget, hogy a tudományos közlemények sokszor nem tartalmaznak fontos adatokat, mert a kutatók, illetve az őket megbízó cégek félnek attól, hogy az eredményt, a módszert ellopják, mielőtt az szabadalmi oltalom alá kerül?
A publikációs politikánk kötelezi a szerzőket arra, hogy tanulmányukban bemutassák kutatásaik részleteit. Olyan mélységű leírást kérünk tőlük, amelynek alapján bárki, aki akarná, reprodukálhatná a kutatás körülményeit. Ezenkívül ott van a szakmai lektorációs rendszerünk. (A Science - a többi nagy laphoz hasonlóan - úgynevezett peer-review lap. Ez azt jelenti, hogy egy-egy tanulmányt nem az újság szerkesztői lektorálnak szakmailag, hanem szaktársak, vagyis az adott kutatási területen dolgozó más tudósok. Az általuk tett szakmai bírálatokra a szerzőknek válaszolniuk kell, és ezek alapján döntenek a szerkesztők a cikk közléséről vagy elutasításáról - a szerk.) A szakmai bírálókat büntetés terhe mellett arra intjük, hogy ha érdekeik ütköznek a tanulmány szerzőinek érdekeivel, mert például komoly vetélytársak egy adott területen, akkor ne vállalják a lektorálást. Azt mondhatom, hogy túlságosan is sok időm megy el ennek az ellenőrzésére. Szívesebben csinálnék kreatívabb dolgokat, de nagyon fontos, hogy a működésünk a lap alapelvei szerint történjék. Phil Campbell-lel és a Nemzetközi Tudományos Akadémia vezetőivel rendszeresen találkozunk abból a célból, hogy összehangoljuk a publikációs politikánkat. (A Nemzetközi Tudományos Akadémia, angolul International Academy of Sciences egy nagyszabású online kezdeményezés, amely ha elkészül, a világ legnagyobb tudományos-technikai információs adatbázisát tartalmazza - a szerk.)

Az ön neve jól ismert a biokémiában és a molekuláris biológiában. Van ideje kutatásra?
Nincs! (nevet) Egy olyan pozícióban, amilyen az enyém, sajnos nincs lehetőség laboratóriumot vezetni, konferenciákra utazni és diákokkal foglalkozni. Azért ha megkérnek, természetesen próbálok tanácsokat adni fiatal kutatóknak.

Emlékeznek-e még az Egyesült Államokban a nagy magyar tudósgenerációra, például Neumann Jánosra, Szilárd Leóra, Teller Edére, Wigner Jenőre?
Igen. Úgy tudom, hogy többen is egy középiskolából jöttek. Ma is képeznek ott ilyen embereket? (Neumann és Wigner a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, Szilárd és Teller a Trefort utcai Mintagimnáziumba jártak. Wigner szerint a Fasori Gimnázium az ország, de talán a világ legjobb iskolája volt. Részletesebben a nagy generációról például itt olvashat - a szerk.)

Attól tartunk, hogy nem.
Miért nem? Helyre kellene állítaniuk ezt a dolgot. (Itt nem mondtuk el, hogy az itthoni egyetemeken gyakorlatilag már nem jelentkeznek matematika-fizika szakokra - a szerk.)

Ezek a nevek az amerikai átlagembernek is ismerősek?
Ha őszinte akarok lenni, a legtöbb amerikai számára egyetlen élő tudós neve sem ismerős. Talán Einstein nevét ismerik. Az amerikai tudományos közösség azonban sok magyar származású nagy tudósra emlékszik, szóval produkálhatnának többet most is!

Milyen az amerikaiak hozzáállása az újinfluenzához és a védőoltáshoz? Azért kérdezzük ezt, mert Magyarországon a rossz kommunikáció miatt az emberek teljesen össze vannak zavarodva.
Az új H1N1-járvány kiváló példa a tudományos újságírás felelősségére. Kiváló példa arra, hogy a közvéleményt csak egyértelmű üzenetekkel és megbízható források alapján szabad tájékoztatni, mert különben a most tapasztalhatóhoz hasonló kaotikus helyzet alakulhat ki. Az én akadémiám (amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia, US National Academy of Sciences - a szerk.) több mint kétszáz jelentést készít évente a védőoltásokról, ezek mindegyike ingyenesen elérhető a weben. Ezek közül legalább húsz azzal foglalkozik, hogy nincs összefüggés a védőoltások és az autizmus között.

Mégis, én is rendszeresen kapok olyan e-maileket, amelyek arra buzdítanak, hogy ne oltassuk be a gyerekeket a kötelező védőoltásokkal sem, és ezt egy csomó hamis információval próbálják megindokolni. Ez katasztrofális. A védőoltások körüli problémakör remek példa arra, miért van szükség minden országban, így Magyarországon is olyan megbízható tudományos tekintélyekre, akiknek hisznek az emberek ezekben a kérdésekben. Így az emberek tudhatják például azt, hol nézhetnek utána egy ilyen e-mail hitelességének.

Ezért is van nagy szükség arra, hogy a fiatalokat tudományos gondolkodásra neveljük. Mert ha kapnak egy ilyen levelet, azt mondják majd: nem tudom, hogy ez most igaz vagy sem, de azt tudom, hogyan dönthetem el, mert tudom, hogy melyek a megbízható források, ahol utánanézhetek a dolgoknak.

Mert bárki állíthat bármit, és általában a leginkább ijesztő, legőrültebb állítás kapja a legnagyobb figyelmet. Ez egy különösen fontos probléma a média számára. Bármikor találhatsz egy olyan tudóst, aki egy szélsőséges vagy akár áltudományos álláspontot képvisel, és ettől mindenki csak összezavarodik. Az Egyesült Államokban sokkal többet kell tennünk azért, hogy segítsünk a nagyközönségnek és a médiának, és ez az én lapom egyik nagy feladata is. Most például tudjuk, hogy az oltás nem veszélyes, ezért nagyon fontos, hogy minél többen megkapják. Össztársadalmi szempontból is kiemelkedő ügyről van szó, mert ha te védve vagy, azzal a környezetedben lévő más embereket is véded.

Az interjút Simon Tamás és Sik András készítette.

* * *

A világ legnagyobb általános tudományos társasága, az American Association for the Advancement of Science (AAAS - Amerikai Tudományfejlesztési Társaság) 1848-ban alakult. Folyóirata, az 1880. július 3-án megjelent Science a világ egyik legjelentősebb tudományos lapja, amelynek becsült olvasótábora eléri az egymilliós nagyságrendet. E folyóirat főszerkesztőjét mindig a legrangosabb kutatók közül választja ki az AAAS bizottsága.

A Science jelenlegi - a folyóirat megalapítása óta 18. - főszerkesztője 2008. március 1-jétől Bruce Alberts, a San Francisco-i Kaliforniai Egyetem biokémia és biofizika professzora. Alberts korábban az Amerikai Tudományos Akadémia, valamint a Nemzeti Tudományos Tanács (National Research Council) elnöki posztját is betöltötte.

Alberts 1965-ben doktorált a Harvard Egyetemen. Nemzetközileg elismert a biokémiai és a molekuláris biológiai munkássága, különösen a kromoszómák megkettőződésében szerepet játszó fehérjekomplexek kutatásában elért eredményei. Tudományos cikkei mellett több tankönyv, például az öt kiadást megélt The Molecular Biology of the Cell (A sejt molekuláris biológiája) című monográfia szerzői között szerepel.

Az AAAS elnöke, az orvosi Nobel-díjas David Baltimore tavaly tavasszal lelkesen üdvözölte Bruce Alberts megválasztását. Véleménye szerint Alberts tapasztalata, gyakorlata és a tudományok minden ága iránti érdeklődése ideális személlyé teszi őt arra, hogy folytassa azoknak a kitűnő szerkesztőknek a hagyományát, akik a Science-t a világ vezető folyóiratai közé emelték.

A két legnagyobb között: Pálinkás József, az MTA elnöke megnyitja a World Science Forum tudománykomunikációs ülését. Balra Bruce Alberts, jobbra Philip Campbell, a Nature főszerkesztője (forrás: MTA)