Új vírus: vigyázzunk az elhullott vadmadarakkal!

Az elmúlt két évben egyre jobban terjed Magyarországon egy korábban nálunk ritkának számító kórokozó, a nyugat-nílusi vírus. Az elsődlegesen vadmadarakat, lovakat és embereket veszélyeztető vírust szúnyogok terjesztik, és valószínűleg vándormadarakkal került Magyarországra. 

A vírus terjesztői alapvetően szúnyogok, elsődleges gazdái pedig a vadmadarak, melyekben sokszor tüneteket sem okoz, így azok probléma nélkül viszik magukkal vándorlásaik során. Az emberekben lázas panaszokat, izomfájdalmat, remegést, torokfájást, fejfájást, hátfájást okozhat. Súlyosabb esetekben a madarakban, lovakban és emberekben is agy- és gerincvelő-gyulladás alakulhat ki. A kórokozót a szúnyog vérszíváskor veszi fel a madárból, s minél melegebb az idő, annál hamarabb válik maga is fertőzővé. Ilyenkor a későbbi vérszívások során a nyálával együtt fertőzi meg az állatot.

Vírustörténelem

Az úgynevezett flavivírusok közé tartozó nyugat-nílusi vírus (West Nile Virus, röviden WNV) nevét onnan kapta, hogy 1937-ben egy Uganda nyugat-nílusi tartományában élő, lázas beteg nő véréből mutatták ki először. Néhány évtizeddel később már Európában is megtalálták, Magyarországon az 1960-as években azonosították először. A '90-es évek végén többek között Romániában és Oroszországban alakult ki járvány, amely halálos áldozatokkal is járt. Az Egyesült Államokban elsőként New Yorkban ütötte fel a fejét 1999-ben, s az amerikai és izraeli vírustörzsek hasonlósága alapján azt gyanítják, hogy egy Izraelből az USA-ba tartó utas vagy a repülőre feljutott szúnyogok közvetítésével juthatott oda. Egy évvel később már 12 államban jelen volt a vírus.

Hullámokban fertőz

Franciaországban megfigyelték, hogy a vírus az 1970-es évekbeli megjelenése óta jellemzően 3-4 évente okoz járványt a lovakban. A ciklikusság oka az lehet, hogy első évben a fogékony állatok és emberek átesnek a fertőzésen, s a következő években a kialakult immunitás miatt kevesebbeket fertőz meg a kórokozó. Néhány év múlva azonban ismét lesznek olyan egyedek, akik korábban még nem találkoztak a vírussal, így az megbetegítheti őket

Hazai terjedés

Annak ellenére, hogy Magyarországon már 50 évvel ezelőtt kimutatták a vírust, csak 2003-ban okozott először tüneteket egy 3600 egyedből álló alföldi libaállományban, ahol végül az állatok 14 százaléka elpusztult. Ugyanekkor emberi megbetegedéseket is regisztráltak. A vizsgálatok alapján a kórokozó azzal a vírustörzzsel mutatott hasonlóságot, ami korábban Európa más részein is felbukkant.

2004-ben ismét megjelent a vírus, ekkor két, az ország délkeleti régiójából származó héjából mutatták ki. Ez a vírustörzs azonban a nyugat-nílusi vírus egy másik genetikai vonalához tartozott, amit korábban Afrikán kívül még nem különítetek el, és csak a Szaharától délre eső területeken, valamint Madagaszkáron mutattak ki. A következő években csak szórványos eseteket regisztráltak, majd 2008-ban a vírus robbanásszerű terjedésnek indult, részben a szúnyogok és a kórokozó számára is kedvező időjárási viszonyok miatt. A megvizsgált elhullott madarak többsége héja volt, melyek zömét solymászok tartották, akik az állataikat többnyire galambokkal etetik, így elképzelhető, hogy a ragadozómadarak ezek közvetítésével, a közös tartás során vagy elfogyasztásukkal fertőződtek meg. 2008 augusztusában és szeptemberében 14 emberi megbetegedést is regisztráltak. Emberekben ugyanis többnyire nyár végén bukkan fel a vírus, amikor a madarak megkezdik vonulásukat a telelőhelyekre, s ilyenkor a szúnyogok kénytelenek más fajokból vért szívni.

Vigyázzunk az elhullott vadmadarakkal

Hazánkban a vírus monitorozásával (nyomon követésével) a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán foglalkoznak, jelenleg is több vizsgálatot folytatnak mind a vadmadarak, mind a lovak fertőzöttségére vonatkozóan. Dr. Bakonyi Tamás, a kar docense az [origo]-nak elmondta, hogy a hazai fertőzött emberek mindegyike maradandó elváltozások nélkül meggyógyult. A kórokozót szerinte a kullancsencephalitis vírushoz lehetne hasonlítani, amely rokona a nyugat-nílusi vírusnak.

"Kullancsencephalitises esetek jóval nagyobb arányban fordulnak elő Magyarországon, évente körülbelül százszor, ugyanakkor a kullancscsípések gyakorisága kisebb, mint a szúnyogcsípésé, valamint a kullancsencephalitis vírus ellen van vakcina, míg a nyugat-nílusi vírus ellen nincs. Szóval a nyári-őszi időszakban sok embernek van esélye a fertőződésre, de szerencsére a tünetekben megnyilvánuló megbetegedés emberekben is ritka. Ezért a veszély valós, érdemes tudni róla, de pánikot kelteni nincs értelme."

A szakember szerint valószínűleg a véletlen műve lehet, hogy nálunk a távolabbi, kettes genetikai vonal jelent meg, amelyet az Afrikából visszatérő vándormadarak hozhattak magukkal. Kérdésünkre elmondta, hogy az elhullott madarak nem jelentenek komoly veszélyt az emberekre, mivel a vírust jellemzően szúnyogok terjesztik. "Ugyanakkor nem árt az elővigyázatosság, ezért ha valaki elhullott vadmadár tetemére lel, akkor vagy értesítse az illetékes természetvédelmi vagy állategészségügyi hatóságot, vagy kellő óvatossággal, gumikesztyűben, nylonzacskóval gyűjtse be a tetemet, és a megtalálás helyének és idejének feltüntetésével juttassa el a Magyar Madártani Egyesülethez, a természetvédelmi vagy állategészségügyi hatósághoz, vagy akár közvetlenül az Országos Állategészségügyi Intézetbe, illetve az ÁOTK Járványtani és Mikrobiológiai Tanszékére. Ez egyébként nemcsak a nyugat-nílusi vírus, hanem egyéb potenciálisan állatról emberre terjedő kórokozók, például a madárinfluenza szempontjából is fontos."