A Spirit rovert 2009 májusa óta egy laza szerkezetű homokdűne tartja fogságában. Kerekei hiába forognak, csak egyre mélyebbre ássák magukat a pergő homokban. A földi tesztpéldánnyal többféle módon is próbálkoztak már a mérnökök, hogy menekülési stratégiákat dolgozzanak ki - ám ezek a gyakorlatban eddig nem jártak sikerrel. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a robot jobb első kereke már régóta üzemképtelen.
Végső próbálkozásként szokatlan tervet találtak ki a NASA szakemberei. A marsjáró robotkarját is bevetik a csapdából történő kiszabaduláshoz. Ez sem lesz egyszerű: a robotkar ugyanis nem képes akkor erőt kifejteni, hogy eltolja vagy megmozdítsa a szerkezetet - ásni azonban még képes. A kar persze nem erre a célra készült, műszerei tönkremehetnek a művelet során - melynek eredménye így is kétséges.
Ha sikerülne elmozdítani a homok egy részét a bal első kerék elől, talán elindulhatna a rover - azonban könnyen lehet, hogy az ásás nyomán a mélyedésébe visszapereg a falról lehulló újabb homok. Mindezek közben közeledik a tél a Marson, és az egyre kevesebb napfény révén fokozatosan csökken a napelemek által termelt energia. A Spirit elmozdulása nem csak a kijutáshoz, de a téli hideg túléléséhez is szükséges: a napelemeket a rover megfelelő beállításával télen enyhén döntött helyzetben kell tartani, hogy optimális legyen energiatermelésük.
Az elmúlt napokban végrehajtott utolsó próbálkozások során a Spirit 6,5 centimétert mozgott hátrafelé, és eközben közel 1 centimétert emelkedett felfelé a homokban, amelybe 3 centriméter mélyen süllyedt bele korábban. Mindez javítja dőlését a Nap felé, ezért valamivel több energát tud termelni a napelemeivel - de a tartós, téli üzemeléshez nem biztos, hogy elég. A 2004 januárja óta, azaz hatodik éve a Marson dolgozó robot bőségesen túlteljesítette eredetileg 90 napra tervezett küldetését - ugyanakkor a földi irányítók még mindig reménykedben a szonda túlélésében.
Ötévesek a marsjárók (NASA)