Csillagközi denevért fotóztak

Futótűzként terjedő csillagkeletkezés nyomát, és a fiatal égitestek által bevilágított látványos ködöt örökítettek meg az Orion csillagképben. 

A csillagok közötti teret kitöltő gáz- és poranyag gyakran láthatatlan, avagy éppen sötét felhőként takarja el a még távolabbi égitestek fényét. Azonban ha a felhők elég sűrűvé válnak, és megindul belsejükben a csillagkeletkezés, sokkal látványosabb lesz a helyzet.

A fiatal csillagok, közülük is főleg a nagyobb tömegűek, igen intenzív sugárzást bocsátanak ki, amely felforrósítja, ionizálja, és szintén sugárzásra gerjeszti a közelükben lévő gázt. Ekkor jönnek létre a látványos, úgynevezett emissziós ködösségek, amelyek színes fonalakkal, buborékokkal, és egyéb egzotikus alakzatokkal rajzolják ki a gáz eloszlását. Ha a sugárzás az anyag felforrósításához nem elég, de a sok porszemről így is visszaverődik egy része, akkor úgynevezett reflexiós ködök keletkeznek, amelyek nem maguk sugároznak, mindössze visszaverik a közeli égitestek fényét.

Az alábbi felvételen látható ködősséget az Európai Déli Obszervatórium (ESO) 2,2 méteres la sillai műszerével örökítetté meg. A Napunktól 1300 fényév távolságra található NGC 1788 az Orion csillagképben helyezkedik el. A képződmény egy reflexiós köd, amelyet egy benne lévő fiatal, mindössze egymillió éves csillaghalmaz világít meg.

Bár a ködösség nem közvetlenül a híres Orion-köd mellett található, azzal kapcsolatban áll, és a közelben lévő többi felhővel együtt része a hatalmas Orion csillagkeletkezési régiónak. Utóbbi óriáscsillagainak sugárzása ionizálhatta a kép közepétől balra húzódó vöröses színű sávot, amelyet főleg hidrogén alkot. Az égitestek korának eloszlása sem véletlenszerű a képen: balra a kicsit idősebb (de még mindig fiatal) objektumok találhatók, míg jobbra haladva fokozatosan fiatalodnak az égitestek: feltehetőleg a kép bal felén indult meg előbb a kialakulásuk. Ezt az Orion csillagkeletkezési régió nagyobb tömegű objektumainak sugárzása válthatta ki, összenyomva az itt található anyagot, amelyben egy csillagkeletkezési hullám indult el. Utóbbi jobbra haladt, ezért ott egyre fiatalabbak az égitestek.

A szárnyait kiterjesztő denevérre emlékeztető alakú NGC 1788. A kép nagyméretű változatának letöltése (ESA)

A vizsgált égterületet bemutató animáció az ESO honlapján tekinthető meg.

* * *

Rovatunk mostantól a Facebookon és a Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.