Ősi DNS tojáshéjból

Első alkalommal sikerült kihalt madaraktól származó DNS-t kivonni fosszilizálódott tojáshéjból. Kiderült, hogy a kutatók a korábban alkalmazott módszerekkel mindig kimosták a héjakból az örökítőanyagot, ám a most fejlesztett technológiával már 18 kihalt madárfaj genetikai anyagát sikerült kinyerni.

Megkövült tojáshéjakat rendszeresen találnak a paleontológusok, ám eddig még sosem tudtak DNS-t kinyerni belőlük. Michael Bunce, a perthi Murdoch Egyetem kutatója rájött, hogy a tojásoknál korábban alkalmazott technológiák kimossák a DNS-t a héjból. Egy új módszernek köszönhetően azonban most először sikerült jó állapotú örökítőanyagot kinyerniük egy tojáshéjból, s ezt továbbfejlesztve eddig még ismeretlen ősi DNS-eket tudnak majd kivonni belőlük.

A kutatók korábban mindig első lépésben eltávolították a kalcium-sókat a tojásból, ezért nem találták meg a DNS-t, amely mint kiderült, a tojáshéj kalcium állományába ágyazódva található. Bunce és kollégái a kimosódott oldalt vizsgálata során fedezték fel, hogy abban DNS-darabkák vannak. Ezt követően megpróbáltak minél többféle és minél jobb állapotú örökítőanyagot kivonni ősi tojáshéjakból, sőt, a speciális, DNS-t kimosó oldat felmelegítésével sikerült megkétszerezniük a kinyert mennyiséget.

A módszert 18 faj, többek között moa, elefántmadár és emu Ausztráliából, Új-Zélandról és Madagaszkárról előkerült tojásán próbálták ki. A legrégebbi héjak 19 ezer évesek voltak, míg a legfiatalabbak 400, s mindegyikből sikerült jó állapotú örökítőanyagot kinyerni. A kutatók szerint ezzel sikerült kicsit előtérbe hozniuk az ősi madarak genetikai anyagának vizsgálatát, amely korábban inkább háttérbe szorult.

A kutatók úgy gondolják, hogy a DNS még a nőstény madár szervezetén belül jut be a tojáshéjba, és azért őrződik meg ilyen jó állapotban, mert a tojáshéj megóvja a víztől és az oxigéntől, ami egyébként károsítani a genetikai anyagot. A legrégebbi DNS-ek, amelyeket mostanáig ősi maradványokból sikerült kinyerni, körülbelül 130 000 évesek, és emlősök csontjaiból származnak, de ezek jellemzően hideg és száraz körülmények között őrződtek meg. Mostanáig úgy gondolták, hogy a melegebb éghajlatról származó maradványokból nem lehet DNS-t kinyerni, ezért is jelentős az eredmény.