Johannes Krause és munkatársai (Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet, Lipcse) a szibériai Altáj hegységben lévő Gyenyiszova-barlangban évek óta végeznek ásatásokat. Legújabb eredményüket, egy körülbelül 40 ezer éves csont elemzését a Nature 2010. március 25-ei számában mutatják be.
A cikk egyik szerzője, a kutatócsoport tagja Viola Bence paleoantropológus, aki az emberi evolúcióval foglalkozik. A fiatal kutató Budapesten született, és a Bécsi Egyetemen végezte tanulmányait. Jelenleg is Szibériában, az Orosz Tudományos Akadémia szibériai részlegének régészeti intézetében dolgozik, ahol telefonon értük utol.
"Ez valóban egy nagy barlang, amelyet az 1970-es években fedeztek fel. A területe 230 négyzetméter, és csak a jégkori, pleisztocén rétegsor körülbelül 8 méter vastag. Ebben fedeztük fel a cikkben ismertetett ujjcsontot, és azóta egy másik csontdarabkát is találtunk, amelyet most fogunk elemezni" - mondta Viola Novoszibirszkből, ahol elmondása szerint jelenleg kellemesen meleg, 2-3 Celsius-fok van (télen mínusz 45 fok is előfordult).
A kutató elmondta: az ujjcsont egy olyan rétegből került elő, amelynek kora 30-50 ezer év lehet. A pontosabb kormeghatározási adatokat most várják az angliai Oxford Egyetemről. A lelet korát egyelőre az ujjcsont mellett talált állatcsontokra alapozzák - ezekből azokat vették figyelembe, amelyeken emberi tevékenység nyomai (például faragás) látható.
Kilátás a Gyenyiszova-barlag bejáratától a kutatók völgyben fekvő táborára
A barlangot egyébként körülbelül 130 ezer évvel ezelőttől 25 ezer évvel ezelőttig lakhatták emberek, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Ez a nagyjából 100 ezer év tízszer hosszabb, mint amilyen múltra a világ legrégibb települései visszatekintenek.
Hogy az évezredek során kik lakhattak ebben a barlangban, azt a csontokban megőrződött DNS-ből próbálják kideríteni. "A barlang olyan, mint egy természetes mélyhűtő. A csontot a bejárat közelében találtuk egy olyan üregben, ahol stabilan 5 Celsius-fok körül van a hőmérséklet, így a DNS jól konzerválódik. Ez szerencsés körülmény, hiszen sok más leletből, például a Kínában talált korábbi emberfélékből vagy a floresi emberből nem lehet vizsgálható DNS-t kivonni" - mondja Viola.
Az egyik legnagyobb probléma éppen az, hogy a szibériai leletet egyelőre nem lehet összevetni sok más lelettel, amelyek közül a kissé korábbi kínai emberfélék lennének igazán érdekesek. A szibériai embernél ugyanis alig van csont, sok más leletnél pedig nincs értékelhető DNS.
Új szereplő a törzsfán? A csontból származó mitokondriális DNS-t azzal a rendkívül kifinomult és korszerű módszerrel elemezték, amellyel ugyanez a csoport meghatározta a Neander-völgyiek mitokondriális DNS-ének szekvenciáját. A mitokondriális DNS kisebb mérete mellett azért is alkalmasabb az ősmaradványokból származó DNS vizsgálatára, mert sejtenként mintegy 8000 másolat található belőle (a sejtmag DNS-éből csak kettő). Az elemzések során külön kihívást jelentett, hogy valóban az ősi mintából származó DNS-t vizsgálják, ne a kutatóktól származó valamilyen mai szennyeződést. A kutatók átlagban 156-szoros elemzést végeztek a mintákon, így nagyon pontos eredményt kaptak. Meglepetésükre a kapott mitokondriális DNS bázissorrendje nem egyezett sem a Neander-völgyiekével, sem a mai emberekével. Az egyetlen még szóba jöhető jelölt az Afrikát nagyjából 1,9 millió éve elhagyó első hominina, a Homo erectus volt. Nincs azonban semmi bizonyíték arra, hogy ez a faj előfordult volna Ázsia ezen a részén, és az utolsó ismert H. erectus mintegy 100 000 éve kihalt Indonéziában. Ráadásul a DNS-elemzés sem támasztotta alá ezt a lehetőséget. A kutatók szerint lehetséges, hogy eddig ismeretlen, új emberfajról van szó. Fölvázolták az új faj helyzetét is az emberek molekuláris törzsfáján. A nemzetközi tudományos sajtóba angolos átírással, Denisova néven bekerült faj és a Neander-völgyi, illetve a modern ember fejlődése alig több mint 1 millió éve vált el egymástól. Az ág egyik részén azután a Denisova ember fejlődött tovább, a másik ág pedig 466 000 éve kettévált a Neander-völgyiek és a modern emberek ágára. Forrás: Nature |
Az eddigi genetikai vizsgálatok alapján két lehetőség van: vagy valóban egy új emberfélével van dolgunk, vagy a Kínában előforduló, kissé korábbi emberfélék egyik sokáig fennmaradt csoportjának egyedével. Ezek a kínai emberfélék egyébként az Európából jól ismert Homo heidelbergensis ázsiai megfelelői lehetnek (a H. heidelbergensis valószínűleg a mai és a Neander-völgyi ember közös őse volt).
Kutatók a Gyenyiszova-barlangban
A kutatócsoport jelenleg a csontban lévő sejtmagi DNS elemzésén dolgozik, amely jóval több információt nyújthat majd a lelet eredetéről. Ha kiderül, hogy valóban új fajról van szó, akkor tovább gazdagodik az emberi evolúció legutóbbi időszakáról kialakult képünk: ez esetben már négy olyan emberi fajról tudnánk, amelyek nem is olyan régen még együtt éltek bolygónkon: rajtunk kívül a Neander-völgyiekről, a floresi és a szibériai emberről van szó. Ám lehet, hogy ennél még több létezett.
"A paleoantropológusok eddig nagyon kevés földrajzi területen dolgoztak, amelyek zöme Kelet-Afrikára, Nyugat-Európára és a Közel-Keletre esik. Ezekből a leletekből túl sokat extrapoláltak, azaz következtéseiket sok más területre is kiterjesztették. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy az emberi evolúció egyes lépései máshol is ugyanúgy zajlottak. Nem biztos például, hogy a Neander-völgyiek leváltása máshol is úgy zajlott, ahogy Európában. Egyre több olyan lelet kerül elő, amely nem illik a képbe. Ezért más helyeken is keresni kell" - mondja Viola.
Viola Bence paleoantropológus. Budapesten született, a Bécsi Egyetemen végezte tanulmányait. 2003-ban kezdett ásni orosz kutatókkal, először Neander-völgyieket. Az utóbbi években a szibériai leleten dolgozik, emellett ás Willendorfban (ahol a híres termékenységi szobrocskát találták) és Etiópiában. |
* * *
Rovatunk mostantól a Facebookon és a Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.