A rossz emlékeknek külön helye van az agyban

Kiderült, hogy a félelmetes emlékeket agyunk egymástól elkülönítve tárolja, és idézi fel: ha kétféle kellemetlen dolog történik velünk, akkor az ennek megfelelő emlékek is külön-külön rögzülnek.

Korábbi tanulmányok alapján eddig az a nézet volt általános, hogy a félelmet kiváltó események feldolgozását végző agyterület, az úgynevezett mandulamag (amygdala) nem tesz különbséget az egyes élmények között. Ha például azért félünk a kutyáktól, mert egyszer egy kutya megharapott minket, a pizzától pedig azért, mert korábban félrenyeltük, és majdnem megfulladtunk, akkor agyunk egyformán félelmetesnek ítéli ezt a két élményt - vélték a kutatók.

Patkányokon végzett új kísérletekből kiderült, hogy ez nem így van, a nyomasztó emlékeink feltehetően egyenként, a csak rájuk jellemző érzelmekkel együtt tárolódnak, és idéződnek fel bennünk. A New York Egyetem kutatói az emlékek kialakulásának és előhívásának folyamatát tanulmányozták: az állatoknak megtanították arra, hogy ha egy bizonyos típusú hangjelzést hallanak, akkor nem sokkal később áramütést kapnak a testük valamelyik pontján. A kísérletben kétféle hangtípust alkalmaztak, amelyekhez a test eltérő részére adott áramütéseket rendelték hozzá. Ismert, hogy a semleges és a későbbi kellemetlen élmények összekapcsolódása a mandulamagban alakul ki.

A kutatók arra a folyamatra koncentráltak, amikor egy élmény hatására emlék keletkezik, majd az elraktározódik, más néven "megszilárdul". Ezt követően a nagyon meghatározó emlékek akár élethosszig is megőrződhetnek. Ugyanakkor minden alkalommal, amikor felidéződik egy emlék, az képlékeny állapotba kerül, és megváltozhat. Ezt hívják az emlék újraszilárdulásának.

Az áramütések félelmet kiváltó emlékeit az egyik vagy a másik típusú hangjelzéssel idézték fel, azaz hozták változékony állapotba. A test eltérő pontjaira adott áramütéseket követően azonban antiobiotikummal gátolták az emlékek újraszilárdulásának folyamatát. Feltételezték, hogy ha a mandulamag együtt tárolja a test eltérő pontjain adott áramütések emlékeit, akkor az antiobiotikum mindkétféle áramütésnél ugyanúgy gátolja majd az emlék újraszilárdulását, a következő hangjelzésnél tehát már nem fognak megijedni az állatok.

Nem ez történt: amikor mindkét típusú hangot újra lejátszották, az állatok félelmi reakciója csak az egyik hangjelzésnél tűnt el. Az antiobiotikum erről már "leválasztotta" a várható áramütés emlékét, így az állat nem mutatott ijedtséget, a másik típusú hang esetében azonban ugyanúgy megijedtek az állatok. Ezeket az emlékeket tehát nem sikerült semlegessé tenni, amiből következik, hogy a mandulamag a tárolásnál és az előhívásnál is egymástól elkülönítve kezeli a félelemmel összefüggő emléknyomokat - olvasható az egyetem sajtóközleményében.

A kutatás a jövőben azoknak az embereknek a kezelését segíthetné elő, akik úgynevezett poszttraumatikus stressz szindrómában szenvednek. Az elsősorban háborús veteránokat érintő idegrendszeri probléma rémálmokkal és a korábban elszenvedett traumatikus emlékek folyamatos újbóli felbukkanásával jár együtt.

Az eredeti cikk a Nature Neuroscience-ben jelent meg.

* * *

Rovatunk mostantól Facebookon és Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.