A mellékelt felvételt a Cassini-űrszonda rögzítette a Mimasról, előtérben a hatalmas becsapódásnyommal. Az űreszköz 2010 tavaszán minden korábbinál közelebb, 10 ezer kilométerre haladt el a hold mellett, ekkor rögzítette az eddigi legrészletesebb képet.
A felvételen érdemes megfigyelni, hogy a kráter központi csúcsa kissé egyenetlen, és gerincek futnak lefelé az oldalán. A legérdekesebb a kráter pereme, amelyen a törmelék lefelé omlott. A folyamat a meredek belső lejtőn világosabb részt hagyott hátra, itt ugyanis kilátszik a korábban mélyebben lévő anyag, amelyet nem érintett a kozmikus erózió, ezért nem sötétedett el. A lejtő lábánál sötétebb vonal fut körbe, amely a leomlott és felhalmozódott felszíni anyagot jelöli.
A Mimas óriáskrátere. A kép nagyméretű változatának letöltése (Cassini Imaging Team, ISS, JPL, ESA, NASA)
Sok kráterben azonosítottak sötét sávokat, amelyek sötét anyag lefelé történő omlásával keletkeztek. A sötét anyagcsomók feltehetőleg korábban keletkezett kisebb kráterek, amelyek aljzatán a kozmikus erózióval keletkezett sötét mállástermék felhamozódott. A frissen keletkezett kráterek falán pedig ez az idősebb anyag omlik lefelé.
Lejtős tömegmozgásal keletkezett sötét sávok a meredek területeken a Mimas felszínén (NASA, JPL, SSI)
Ajánlat: