A keselyűteknős (Macrochelys temminckii) és az aligátorteknős vagy harapós teknős (Chelydra serpentina) közül - méretei miatt - az első az igazán veszélyes, bár az aligátorteknős is csúnya sebeket ejthet az óvatlan emberek (főként a teknőstartók) kezén. A keselyűteknős hossza ugyanis elérheti a 75 centimétert, tömege pedig akár a 100 kilogrammot is. Rokona jóval kisebb, mindössze 35 centiméteres, és 20 kilogrammot nyom. Mindkét faj Észak-Amerika keleti felének posványos tavacskáiban, mocsaraiban és lassú folyású folyóiban fordul elő.
A keselyűteknős már első ránézésre sem túl bizalomgerjesztő állat. Erősen bordás páncélja miatt tüskés benyomást kelt, de legfélelmetesebb a feje. Száját éles szarukáva keretezi, amelynek elején kampós, csőrszerű képződmény látható. Ragadozó, többnyire aktívan vadászik, de nem veti meg a dögöt sem. Nappal rendszerint tátott szájjal, mozdulatlanul fekszik az aljzaton, és a szája elején lógó, vörös, féregszerű nyúlvánnyal csalogatja magához a zsákmányát. Az arra tévedő halak és más állatok szó szerint beúsznak a szájába.
A keselyűteknős nyitott szájában látszik a csaliként használt piros nyúlvány
Éjszaka felélénkül, ilyenkor kijár a szárazföldre vadászni. Elejthet olyan nagy méretű állatokat is, mint a nutria, a mosómedve vagy az övesállat, sőt beszámoltak arról is, hogy kisebb aligátorokat zsákmányolt. Egyes híresztelések szerint megtámadtak úszó embereket is, de ezekre a történetekre nincs bizonyíték. Állatkerti gondozóknak, illetve velük foglalkozó embereknek azonban már többször okoztak súlyos sérüléseket roppant erős és éles állkapcsukkal.
Operatőrre vadászó keselyűteknős
Az aligátorteknős nem kevésbé harapós nagyobb rokonánál. Szintén sok baleset szárad a lelkén, mivel látszólagos lomhasága ellenére rendkívül gyorsan tudja mozgatni a nyakát, amellyel a hátát is eléri, így gyakran megharapja azt, aki óvatlanul meg akarja fogni. Elsősorban dögevő, de jószerivel mindent elfogyaszt, amihez hozzájut, meglepően sok vízinövényt is megeszik. Már messziről képes kiszagolni az elpusztult élőlényeket, ezért néha pórázra kötött aligátorteknősökkel kerestetik meg a vízbe vagy mocsárba fulladt emberek tetemeit.
Aligátorteknős
A két teknősre a legnagyobb veszélyt az élőhelyük eltűnése jelenti, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján mindkét faj sebezhető besorolást kapott.
* * *
Rovatunk mostantól Facebookon és Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.