A csontokban, a fogakban és a pikkelyekben egy bioapatit nevű ásvány képződik. A bioapatit keletkezésekor a szén és az oxigén két nehéz izotópja (szén-13, oxigén-18) gyakrabban képez csoportokat az ásványrétegben, mint ami a véletlenszerű elrendezés alapján várható lenne. A hő azonban az atomok szétszórásával megzavarja ezt a csoportosodási folyamatot, ezért 5 Celsius-fokon jóval több ilyen szén-13 és oxigén-18 kötéssel találkozunk, mint 100 Celsius-fokon. A csontokban és a fogakban lévő szén-13 és oxigén-18 kötések többi szén-oxigén kötéshez viszonyított arányának meghatározása alapján tehát meg lehet becsülni egy adott élőlény testhőmérsékletét.
Az izotóparány meghatározásához Robert Eagle, a pasadenai Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) geokémikusa munkatársaival savban oldott fel fogzománc-, csont-, illetve héjdarabkákat, és a keletkezett szén-dioxid-gázt tömegspektrométerrel elemezte. A gázban lévő szén-13 és oxigén-18 kötések mennyisége tükrözi, hogy milyen mértékben csoportosultak ezek az izotópok a bioapatitban.
Eagle és csoportja először ma is élő állatokon tesztelte a módszert, és egy-két Celsius-fok pontossággal meg tudták határozni például az ázsiai elefánt és a nílusi krokodil testhőmérsékletét. Ezt követően egy késő pleisztocénből származó gyapjas mamut testhőmérsékletének megállapítása következett. Az eredmények alapján ez nagyjából 38 Celsius-fok lehetett, ami megfelel annak, ami egy elefánthoz hasonló méretű állat esetében várható. A tizenkét millió éves aligátor- és orrszarvú-ősmaradványokon is a ma élő leszármazottakéhoz hasonló hőmérséklet-eredményeket kaptak.
Az igazi kihívás azonban most következik majd, a kutatócsoport a közeljövőben kezdi a dinoszauruszmaradványok izotópos vizsgálatát. Reményeik szerint véglegesen eldönthetik a régi vitát, hogy állandó vagy változó testhőmérsékletűek voltak-e a dinoszauruszok, azaz a madarakhoz vagy a hüllőkhöz álltak-e közelebb ezek az állatok. Eddig a csontokban lévő oxigén-18 mennyisége alapján próbáltak erre következtetni, ez a módszer azonban nagyon pontatlan, mert az izotóp szintje a csontokban a környezettől függően változó. A most kidolgozott módszer feltehetően sokkal pontosabb eredményt ad majd.
Forrás: PNAS
* * *
Rovatunk mostantól Facebookon és Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.