A hét állata: a csótányok is továbbadják egymásnak, hol lehet egy jót enni

A csótányok a világ legismertebb kártevő rovarai közé tartoznak. Elterjedtségüket - rovarmértékkel mérve - kiemelkedő intelligenciájuknak is köszönhetik. Értelmi képességeiket egy most közzétett kísérlet is igazolja. Kiderült, hogy a csótányok ugyanúgy továbbadják egymásnak a jó étkezési helyek címét, ahogy az emberek.

A csótányok - a sarkvidéki területeket leszámítva - szinte mindenütt előfordulnak a világon. Különösen kedvelik a zsúfolt nagyvárosokat, ahol minden igényt kielégítő luxust élvezhetnek. A házak állandó hőmérsékletet, biztonságot és bő élelemforrást kínálnak számukra. Létszámukat még a rendszeres irtások sem befolyásolják jelentős mértékben.

Érdekes, hogy még ezek a látszólag jól ismert állatok is szolgálhatnak meglepetéssel. A szakemberek eddig úgy vélték, hogy a csótányok önállóan járkálva keresik meg az élelem- és a vízforrásokat. A londoni Queen Mary Egyetem kutatói azonban más eredményre jutottak, amelyről a Behavioural Ecology and Sociobiology című folyóiratban számoltak be.

Kísérletükben a kutatók a Magyarországon is legelterjedtebb csótányt, a "svábbogarat", azaz a német csótányt (Blattella germanica) használták. Az éhes csótányokat egy olyan területre engedték be, ahol két kupac élelem közül választhattak. A kutatók azt várták, hogy véletlenszerűen választanak majd a két kupac közül - ahogy az egymástól függetlenül cselekvő állatoktól várható -, és így két csoportra oszlanak. A kutatók meglepetésére azonban a csótányok nagy többsége az egyik élelemcsomóból evett egészen addig, amíg az el nem fogyott. Az egyedi rovarokat nyomon követve az is kiderült, hogy minél több csótány van egy ennivalódarabnál, annál tovább maradnak ott az egyes állatok táplálkozni.

Német csótány (Blattella germanica) nőstényének és hímjének különböző fejlődési alakjai. Alul a nőstány által lerakott petetok (kokon) látható

Mint a kísérlet vezetője, Mathieu Lihoreau elmondta: ezek a megfigyelések matematikai modell alapján végzett szimulációkkal együtt arra utalnak, hogy a csótányok szoros érintkezéssel kommunikálnak, amikor már ott vannak a táplálékforrásnál. Ez más, mint a háziméhek riszáló tánca vagy a hangyák kémiai nyomvonalai, amelyek kifinomult üzenetek, és messzire elvezetik a követőket. Ennek ellenére a kutatók úgy gondolják, hogy a csótányok is használnak egy eddig még azonosítatlan "gyűjtögetőferomont" (a feromonok az élőlények kémiai jelzései), amellyel odahívják a jó étkezőhelyre a társaikat. Ez a feromon valószínűleg a rovarok nyálában vagy a testüket borító szénhidrátokban lévő egyik vegyület lehet.

A kutatásoknak gyakorlati haszna is lehet. Ha sikerül megtalálni a csótányokat "összehívó" vegyületet, akkor segítségével hatékonyabb csótányirtó vegyületeket vagy csótánycsapdákat lehet majd készíteni.

* * *

Rovatunk mostantól Facebookon és Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.