"Ami megöl, az életet is menthet"

Kisrepülőt vezet, búvárkodik, fotózik, hétszer marta meg kígyó, és egy hátizsákkal járja az egzotikus helyeket mérgeskígyók után kutatva egy magyar herpetológus-gyógyszerész. Takács Zoltánt az amerikai National Geographic Society a 2010-es év Fiatal Felfedezői közé választotta. A kutatót Chicagóban értük utol telefonon.

Takács Zoltánt összesen hétszer marta meg mérgeskígyó. Elmondása szerint egyikre sem büszke, és a legutolsó majdnem végzetes volt számára. Brazíliában járt a Rio Negrón, ahol egy a kevésbé veszélyes mérgeskígyók közé tartozó hátulméregfogas siklót fényképeztek, amely végül megmarta. A harapás után rögtön érezte, hogy valami nincs rendben, és rövid időn belül megjelentek rajta a csalánkiütések, az allergiás reakció első tünetei. (A sok marás miatt ugyanis a szervezet ismétlődően ki van téve idegen fehérjéknek, így fokozott immunreakció vagy akár végzetes allergiás roham - anafilaxiás sokk - is kialakulhat.) Azonnal visszafordultak, s bár a kórház elég messze volt, még időben megkapta a szükséges gyógyszereket, így szerencsésen végződött a történet. A kutatónak már három barátja és kollégája halt meg kígyómarásban, ketten anafilaxiás sokkot kaptak.

Takács Zoltán az [origo]-nak elmondta, hogy már gyerekkorában megragadta a természet szépsége. Elsős gimnazista korában már egy homoki viperát tartott otthon, és ekkor szerezte be első kígyómarását is. Előfordult, hogy valamelyik szökevény viperáját a szülei hálószobájában találta meg, és egyszer az édesapját is megmarta egy fiatal pufogó vipera.

Zoltán a gimnázium utolsó éveiben már tudta, hogy mérgeskígyókkal és kígyómérgekkel szeretne foglalkozni, ezért célirányosan a Szegedi Orvostudományi Egyetem, majd a Semmelweis Egyetem gyógyszerész szakára ment tanulni. Egyetemi évei alatt a nyári gyakorlatokat amerikai kígyóméreg-kutató laboratóriumokban töltötte, és a végzés után a Los Angeles-i Kalifornia Egyetemen tanult. Doktori fokozatát a Columbia Egyetemen szerezte meg, jelenleg pedig a Chicago Egyetemen dolgozik. Elmondta, hogy már gimnazistaként tudta, hogy Amerikába szeretne kijutni, Magyarországról ugyanis nagyon nehéz volt akkoriban utazni és kígyómérgekkel foglalkozni. Az egyetemi oktatás színvonala azonban itthon sok tekintetben jobb volt.

Zoltán egy rendkívül mérgező tengeri kígyóval Vanuatun

Kezdetben elsődlegesen azzal foglalkozott, hogy vajon miért nem veszélyes a mérges állatokra a saját mérgük. A méreg célja a zsákmány vagy a támadó lebénítása és megölése, tehát ezek a toxinok az évmilliók alatt ebbe az irányba fejlődtek. Kétféle alaptípusuk van, vagy az ideg-izom összeköttetést blokkolják, vagy keringési sokkot okoznak. A kobrák mérge az idegmérgek közé tartozik, amely az ideg-izom ingerületátvitel gátlásával öl, ám a kobrára nézve ez nem veszélyes. Különböző kobrafajokból, azok zsákmányállataiból, valamint a kobrákra vadászó ragadozókból gyűjtött minták segítségével megállapították, hogy azon a receptoron, amelyhez a kígyó mérge a zsákmányok esetében kötődni képes, a kobránál és a kobraevő mongúznál egy extra cukormolekula található, ami gátolja a toxin kötődését.

Kalandok a világ körül

A kutató egy évben 3-4 hónapot tölt mintagyűjtéssel Dél-Amerika, Afrika, Ázsia és a Csendes-óceán trópusi vidékein. Általában egy hátizsákkal és egy fotóstáskával utazik, és ahol lehet, ott függőágyban alszik, mert a sátor szerinte nehéz, és sok esetben nem praktikus. Szeret a helyiekkel ismerkedni, mert sokat lehet tőlük tanulni, például hogy mit kell olyankor csinálni, ha éjszaka a gaboni viperák gyűjtése során nekik ront egy elefánt. Míg a pigmeusok könnyedén bebújtak egy közeli fa támasztógyökerei közé, addig ő a magasabb termetével kicsit nehezebben tudott elrejtőzni. Megtanulta, hogyan lehet az esőerdőben a liánokból ivóvizet nyerni, és azt is, hogy érdemes a madarak hangjára odafigyelni, mert azok jeleznek, ha kígyót látnak.

Reggel a szavannán Tanzániában, éjszakázás a repülőgép szárnya alatt

Utazásai során számtalan kalandos helyzetbe került, gimnazistaként még a börtönt is megjárta Bulgáriában, mert egy hüllő-gyűjtőút alkalmával beléptek a görög határsávba, és disszidensnek gondolták őket. Később a Fülöp-szigeteken katonák védték a kalózoktól, és néha ma is előfordul, hogy vízum vagy épp repülőjegy nélkül utazik. Egyszer Dél-Amerikában egy teherszállító repülő csomagterében utazott néhány kolumbiai társaságában, akik valószínűleg drogot csempésztek. Jemenben egy katonát bérelt maga mellé, aki ott tartózkodása idején mindenhova elkísérte. Az országban nagyon sok katonai barikád volt, s fehér ember lévén általában azt feltételezték róla, hogy amerikai vagy angol származású. Amikor elmondta, hogy ő magyar, akkor nem értették, hogy honnan jött, ám amikor a katonák Nokia telefonján megmutatta, hogy azt Magyarországon gyártották, rögtön széles mosolyt és szabad utat kapott.

Himba bennszülöttek szerelik a kutató cipőjét Namíbia és Angola határvidékén

Gyógyszer a kígyóméregből

Zoltán jelenlegi fő kutatási területe az, hogy miként lehet kígyómérgekből gyógyszert készíteni. Kollégáival az állati szövetmintákban lévő örökítőanyagból, a DNS-ből, valamint az öröklött tulajdonságok kifejeződésében szerepet játszó RNS-ből képesek meghatározni a különböző toxinok (mérgek) bázissorrendjét, s így egy vírus segítségével előállítják az adott toxint (ami valójában egy fehérjemolekula). Ezek a toxinok a szervezeten belül különféle receptorokra hatnak, amelyek számos gyakori betegségnél (például szívinfarktus, magasvérnyomás, cukorbetegség, véralvadási zavarok) szerepet játszanak. Kísérleteik során arra törekednek, hogy megpróbálják megtalálni az adott receptorhoz a legprecízebben illeszkedő kígyóméreg-toxint. A kulcs és a zár működéséhez hasonlítható a toxin és a receptor kapcsolata: legyártanak több millió kulcsot, és utána végigpróbálják, hogy az adott zárba melyik illik bele. Ha sikerrel járnak, akkor abból a "kulcsból" a későbbiekben gyógyszer is készülhet.

Egy másik kígyóval táplálkozó királykobra (Ophiophagus hannah), a Föld leghosszabb mérgeskígyója

"Ami megöl, az életet is menthet" - mondja Zoltán. Körülbelül 100 ezer mérges állatfaj él a Földünkön, melyeknek összesen 10-20 millió különböző toxinja is lehet. Ezek közül eddig mindössze nagyjából 500-at tanulmányoztak részletesebben a kutatók, és 12 gyógyszert sikerült előállítani. Ezek alapján a Föld valamennyi toxinjában akár 480 ezer gyógyszer kulcsa is lehet. Elmondta, hogy ma elsősorban a magasvérnyomás, a szívinfarktus, a szívelégtelenség és a cukorbetegség kezelésében, valamint a krónikus rákbetegségek által okozott fájdalom csillapítására alkalmazzák a mérgekből készült gyógyszereket. A toxinok ezenkívül különféle véralvadási betegségek diagnosztizálására is használhatók, sőt már szépségápoló krémet is készítettek viperaméregből.

Takács Zoltán, a kígyóvadász

"Mindenki szereti a Kis-Balatont, Dalmáciát vagy a Serengeti szavannát, ezek gyönyörű életterek" - mondja Zoltán. "De a sok szépség mögött vannak a molekulák, a molekuláris biodiverzitás. Lehet, hogy ezek önmagukban kevésbé tetszetősek és nem látszanak szabad szemmel, de tudni kell róluk, hogy négymilliárd év alatt azért fejlődtek ki, hogy egyetlen egy biológiai funkciót a legtökéletesebben elvégezzenek. Ha egy faj eltűnik az élők sorából, akkor kiradírozzuk ezt a négymilliárd éves evolúciós bölcsességet. Olyan ez, mintha egy könyvből olvasás nélkül kitépnénk lapokat, és elégetnénk őket. Ezért fontos, hogy a természetet az ember minden szinten megőrizze és tanulmányozza."

Frissen kikelt bordás krokodil (Crocodilus porosus)

Zoltán szerint különösen fontos lenne, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk a hazánkban élő rákosi viperának (Vipera ursinii rakosiensis), amely Európa egyik legveszélyeztetettebb kígyója. A mérgét még senki sem tanulmányozta teljes mélységben, és ha a faj kipusztul, akkor elhalasztottunk egy lehetőséget annak megismerésére. "Senki se garantálja, hogy holnap gyógyszer lesz a mérgéből, de a lehetőség megvan rá. Amerika egyik leggyakrabban használt szívinfarktus gyógyszere egy alig ismert, jelentéktelennek tűnő csörgőkígyó mérgéből készült."

Namíb-sivatagi vipera a Namíb-sivatagban

Zoltán elmondta, hogy gyerekkori álmainak nagy részét sikerült valóra váltania, és sok olyat is, amire soha nem is gondolt. Kalandos életmódjának egyik hátrányaként azt említette, hogy az ember rájön, mennyire szeretne még többet utazni és megismerni. A kutató a National Geographic Society Fiatal Felfedező (Emerging Explorer) pozícióval elnyert jutalmát az elkövetkezendő afrikai szövetminta-gyűjtésre fordítja.