A folyékony víz az élet lehetősége és a Mars fejlődéstörténete szempontjából egyaránt fontos vezérfonal - nem véletlen, hogy sok kutató keresi és elemzi egykori nyomait a bolygón. Két fontos közlemény is napvilágot látott az elmúlt napokban a témakörben. Az egyik újabb bizonyítékot mutat arra, hogy a Mars északi féltekéjén is volt folyékony víz az égitest fejlődésének korai periódusában, a másik alapján pedig az elmúlt néhány millió évben is olvadtak meg hó- és jégtömegek a magas szélességű területeken.
A vízre utaló nyomok fontos csoportját képezik a vizes környezetben keletkezett ásványok, amelyek közül különféle agyagokat a bolygó kezdeti, melegebb időszakából már korábban is azonosítottak a Marson. Ezúttal azonban (a korábbi déli féltekén lévő előfordulásokkal szemben) az északi félteke mélyebb síkságainak krátereiben találtak ilyeneket.
A Science június 25-i számában John Carter (CNRS Franciaország) és kollégái nyolc 16 és 60 kilométer közötti átmérőjű kráter, valamint egy 210 kilométeres becsapódásnyom vizsgáltáról számolnak be a bolygó északi féltekéjén. A kráterekben olyan hidratált ásványokat találtak, amelyek kora valamivel 3 milliárd év feletti.
A Lyot-kráter, az egyik vizsgált nagy északi becsapódásnyom (MASA, JPL, MSSS)
A kérdéses ásványokat keletkezésük után feltehetőleg lávatakaró borította be, majd a becsapódások hantolták őket újra a felszínre. Az itt azonosított ásványokhoz sok hasonló mutatkozott a déli féltekén a korábbi megfigyelések során. Az északi ásványok eredete és az ősi vizes állapot jellemzője még nem ismert, egyelőre annyi állítható, hogy az északi féltekén is kiterjedt területen volt víz 3 milliárd évnél korábban. Ugyanakkor nem tudni, hogy a kérdéses ásványok egy kiterjedt óceán vizétől keletkeztek-e, avagy csak kisebb, helyi vízelőfordulások nyomát mutatják.
Egy másik, szintén új eredmény alapján a fentinél sokkal később, néhány százmillió évvel ezelőtt is lehetett folyékony víz a bolygón. Caleb Fasset (Brown University, USA) és kollégái több tucat viszonylag kis folyásnyomot vizsgáltak, amelyek szélessége nem haladta meg a 46 métert, hossza pedig a 2 kilométert. A bolygó azon közepes és magas szélességű területein jellemzőek, ahol porral kevert jég borítja vékony rétegként a felszínt.
A folyásnyomok alapján ez a jég a megfelelő kitettségű helyeken, főleg a pályaelem-változásokkal kapcsolatos erősebb besugárzású időszakokban megolvadt, és kialakította a megfigyelt alakzatokat. A folyásos képződmények keletkezésének pontos időszaka nem ismert, de geológiai időskálán mérve viszonylag fiatalok lehetnek.
Egy viszonylag fiatal folyásnyom, amelyet a területen lerakódott jég olvadása hozhatott létre, maximum néhány 100 millió évvel ezelőtt (NASA, JPL, MSSS)
Bár a fenti két eredményben szereplő időskála viszonylag nagy, tehát nem a mai vízzel kapcsolatos, segítenek pontosabban rekonstruálni a bolygó fejlődéstörténetét, ami hasznos a mai viszonyok megértésében is.