A Montana Egyetem doktorandusza és az Egyesült Államok egyik vezető paleontológusa, Jack Horner egy több mint száz éve fennálló elképzelést döntött romba. A kutatók már az 1800-as évek végétől kezdve két különböző dinoszauruszként kezelték a Triceratops-ot és a Torosaurus-t. A mindenki által jól ismert Triceratops három szarvat visel a rövid gallérral ellátott koponyáján, míg a Torosaurus koponyája sokkal nagyobb méretű, de két nagy lyukkal megszakított gallérral rendelkezik.
A Journal of Vertebrate Paleontology legújabb számában megjelent cikk szerint azonban a két név ugyanannak az állatnak a különböző növekedési fázisát jelöli. Az összekeveredés könnyen érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a fiatal (juvenilis) példányok nem csak a felnőttek kicsinyített változatai. A koponya ennél a csoportnál is radikálisan megváltozott növekedés közben, éppen úgy, mint például a pachycephalosaurusoknál és a tyrannosaurusoknál.
A paleontológusok sajnos nagy hátrányban vannak a biológusokkal szemben. Ők ugyanis nem tudnak kimenni a terepre, hogy megfigyeljék a Triceratops növekedésének minden fázisát, a bébiktől a felnőtt állatokig. A teljes élettörténetet az ősmaradványok alapján kell összerakniuk, és lehetőleg minél több példányra van szükségük, amelyek különböző növekedési szakaszban lévő állatokat képviselnek.
A most publikált kutatás egyik nagy tanulsága, hogy a paleontológusoknak nagyon aprólékosan és figyelmesen kell tanulmányozniuk a morfológiai változásokat a juvenilis példányoktól a felnőttekig, mielőtt leírnának egy új fajt vagy nemzetséget. A feleslegesen bevezetett új fajok a nevezéktani kuszaság mellett azzal a veszéllyel is járnak, hogy emiatt túlbecsüljük a dinoszauruszok sokféleségét egy-egy időszakban.
Triceratops koponyák: bal oldalon látható, ahogyan a Triceratopsot eddig elképzelték, jobb oldalon pedig az eddig Torosaurusnak nevezett dinoszaurusz, amely szintén Triceratops
A cikk egy 10 éves kutatási program részeredményeként látott napvilágot, amely során a Hell Creek Formáció maradványait tanulmányozzák Kelet-Montanában. A projekt részeként a kutatók az évek során több száz új dinoszaurusz példányt gyűjtöttek be a terepen. Ezeknek a 40%-a különböző növekedési szakaszban lévő Triceratops volt. A koponyák némelyike nagyon fiatal állatokhoz tartozott, és mindössze focilabda méretű volt. Más koponyák ugyanakkor elérték egy kisebb autó méretét is. A Torosaurus koponyák viszont nagyon ritkák, és ráadásul egyik lelet sem tartozott fiatal egyedekhez. A korábbi kutatások is kizárólag nagyméretű Torosaurus koponyákat említettek.
A két kutató több mint 50 koponyát vizsgált meg részletesen. Megmérték a legfontosabb paramétereket (hosszúság, szélesség, falvastagság), megvizsgálták a csontok szerkezetét, a csontfelszín tulajdonságait és a koponya csontgallérjának alakváltozását. A csontszerkezet vizsgálata kimutatta, hogy a "Torosaurus" példányok sokkal erősebben átalakultak, mint a legnagyobb "Triceratops" koponyák. A korábban felnőtt Triceratopsnak tartott példányoknál viszont még nagyon jelentősen változott a csontszerkezet, ami arra utal, hogy ezek nem lehettek felnőtt egyedek. A paleontológusok azt a következtetést vonták le, hogy valójában a Torosaurusnak nevezett példányok tekinthetők felnőtt Triceratopsoknak.
Ha viszont a maradványok egyetlen fajt képviselnek, akkor felmerül a kérdés, hogy a "Torosaurus" példányok miért ilyen ritkák az ismert "Triceratops" példányok számához képest? Az egyik lehetséges magyarázat, hogy növényevőként nagyon nagy volt a halandóságuk, és a példányok többsége elpusztult még a felnőttkor elérése előtt. Ez a felfedezés egyúttal megerősíti azt az elképzelést, hogy a dinoszauruszok sokfélesége kisebb volt a kréta időszakban, mint azt korábban feltételezték. E nézet szerint a csökkent diverzitású csoport könnyebben esett a kréta időszak végén becsapódott meteorit áldozatául.