Földünk árnyékát ritkán láthatjuk. A legtöbben a holdfogyatkozások idején figyelhetjük meg, amint égi kísérőnkre vetül. Ám megfelelő légköri viszonyok esetén reggel vagy este magán a légkörön is megjelenhet előttünk bolygónk árnyéka, feltéve, hogy megfelelő körpanorámánk van.
Naplemente után a keleti horizonton egy lapos ívvel határolt, sötétebb terület kezd emelkedni: ez a Földnek a saját légkörére vetett árnyéka. Felismerésére akkor nyílik lehetőség, ha az égbolt teljesen derült, és annak színeit körbefordulva az egész égbolton vizsgálhatjuk.
Több nagylátószögű fotó montírozása révén született az alábbi kép 2010. május 28-án, amely 360 fokos körpanorámában mutatja az égbolt megjelenését. A Nap balra nyugodott le rajta, ezért ott világos az égbolt (a napnyugta egy kis része "átlóg" a kép jobb szélére is). Keleten, a kép közepétől kissé jobbra már emelkedik a sötét terület, bolygónk saját légkörére vetett árnyéka. A sötétebb égrész az Ayers Rock nevű hegy mögött látható az Ausztráliában készült felvételen, felette a telehold korongja is megpillantható. Az ív tetején egy vöröses sáv ül - ez az a terület, ahova már csak a lenyugvó és elvörösödött Nap fénye jut, ezért kap vörös árnyalatot.
Az árnyéksáv, bolygónk saját árnyéka a légkörön (Peter Ward, Barden Ridge Observatory). A kép nagyobb változata