A rendkívüli fosszíliákat 635 millió éves jégkori üledékek alatt fedezték fel, tehát ezeknél idősebbek. A felül lévő kőzetrétegek általában fiatalabbak, mint ahogy egy újsághalom tetejére is mindig a legutóbbi számot dobjuk rá. Persze időnként előfordulhat, hogy valaki összetúrja a halmot, ami a természetben földmozgásoknak felel meg.
Ha a most felfedezett "újsághalom" érintetlen, akkor a mai szivacsokhoz hasonló állatok szilárd vázmaradványai a legidősebb példányoknak számítanak a kövületanyagban. Ennek alapján a többsejtű állatok 90-100 millió évvel előbb jelentek meg a Földön, mint azt eddig feltételezték (összehasonlításképpen: a dinoszauruszok kihalása óta 65 millió év telt el).
A korábban ismert legrégebbi, szilárd vázzal rendelkező állatok maradványai körülbelül 550 millió évesek. Azt eddig is tudták, hogy a többsejtű állatok ennél korábban jelentek meg: a genetikai változások (mutációk) sebességét és a ma élő állatcsoportok közötti genetikai különbségeket ismerve megállapították, hogy a többsejtű állatok kifejlődése és első nagyobb csoportjaik szétválása 600 millió - 1 milliárd évvel ezelőtt következett be.
Ám a legelső állatok még nem rendelkeztek szilárd vázzal, így legtöbbjük nem hagyott maga után fosszilis bizonyítékot. A szerencsés kivételt az ugyancsak Ausztráliában található világhírű kövületegyüttes, az Ediacara fauna jelenti, ahol a lágytestű fajok kissé szétlapított, de háromdimenziós lenyomatai kiváló állapotban őrződtek meg az 570-540 millió évvel ezelőtti időszakból (bővebben lásd korábbi cikkünkben).
A mostani lelet azonban ezeknél is jóval idősebb, ráadásul szilárd vázelemeket tartalmaz. Még meglepőbb, hogy ezen ősi állatok megjelenése és túlélése arra az időszakra esik, amikor a földtörténet legnagyobb és leghosszabb jégkorszaka sújtotta a Földet, amikor még a trópusi területek is eljegesedtek.
A felfedezés részleteiről hétvégi képes összeállításunkban olvashat rovatunkban.