Így még senki nem nézte meg a Balatont

Különleges felszereltségű repülőgéppel érkeztek Magyarországra brit kutatók, hogy helyi szakemberekkel együttműködve feltérképezzék a balatoni nádasokat és a part menti növényzetet. A pásztázó lézerrel és speciális kamerával végzett mérések kiemelkedő jelentőségűek a vizek műholdas megfigyelésében, ugyanis az alkalmazott technológiákat a világban együttesen még nagyon kevés helyen használták, Magyarországon pedig még ilyen nagy területen egyáltalán nem végeztek ilyesmit.

Tíz nap alatt végezték el brit kutatók a Balaton nyílt vizének, a parti nádasoknak, valamint a Kis-Balatonnak, a Tihanyi-félszigetnek, az Aszófő-Zánka környékének és a Sárvíz völgyének a légi felmérését. Zlinszky András programfelelős, a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi székhelyű Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének munkatársa az [origo]-nak elmondta, hogy az Angol Környezetvédelmi Kutatási Tanács (Natural Environment Research Council) Légi Kutatási és Felmérési Intézetének (Airborne Research and Survey Facility) munkatársai több különböző kutatási és oktatási feladat végrehajtására jöttek Magyarországra.

A kutatók egy Dornier Do-228 típusú kifejezetten kutatási célra tervezett repülővel érkeztek, mely az egyetlen gép volt, amely Nagy-Britanniában repülhetett az izlandi vulkánkitöréskor, és ezzel követték nyomon a hamu elterjedését. A gép személyzetét öt fő alkotja: két pilóta, két műszer-operátor és egy földi koordinátor. A gép felszereltségéhez tartozik egy 39 megapixeles digitális kamera, egy LEICA domborzati pásztázó lézer és egy AISA Dual hiperspektrális kamerarendszer.

A lézeres eljárás vagy más néven LIDAR (Light Detection And Ranging) technológia másodpercenként több tízezerszer méri a repülő és a földfelszín közötti távolságot, ami a gép helyzetének ismeretében nagyon részletesen és pontosan kirajzolhatóvá teszi a felmért terület domborzatát és a növényzet magasságát. Az úgynevezett hiperspektrális kamera pedig a színek numerikus vizsgálatán keresztül, a növényzet által visszavert sugarak hullámhosszát mérve különböző felszínborítási típusok elkülönítését teszi lehetővé. Segítségével feltérképezhető a parti növényfajok elterjedése, és lehatárolhatók az ép és pusztuló nádasok.

Tripla vizsgálat

Elsőként a kutatóintézet és a Stirlingi Egyetem együttműködésében a kamerával és a lézerrel felmérték a Balaton nyílt vizét azzal a céllal, hogy a vízminőség rendszeres műholdas távérzékeléséhez dolgozzanak ki eljárásokat. A Limnológiai Intézet, a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Geofizika Tanszékének együttműködésében elvégezték a Balaton parti sávjának és a Kis-Balatonnak a légi felmérését is. A harmadik vizsgálatot a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központja vezeti, ennek során a Sárvíz völgyének domborzatát vizsgálták, és az eredményekből a történeti leletanyag elhelyezkedése alapján a völgy elárasztásának mértékére és így a klímára következtetnek. Ezzel párhuzamosan a hiperspektrális technológia alkalmazhatóságát is tesztelték ismert régészeti lelőhelyeken.

Pásztázó lézerrel készült (fent) és egy műholdas felvétel (lent) a Zala folyó balatoni torkolatáról

A felmérés jelentőségét az adja, hogy a két módszerrel egyszerre világszerte is kevés mérés történt, de Magyarországon még ilyen nagy területen egyáltalán nem végeztek ilyesmit. A pásztázó lézert építőipari beruházások előkészítésénél ugyan máshol is használják hazánkban, de kutatási célú alkalmazása eddig csak kis területen, teszt jelleggel történet, természettudományos célú hiperspektrális felmérés pedig szintén csak néhány alkalommal volt.

Jobban megismerni a tópartot

Zlinszky elmondta, hogy a Balaton vízminőségének, ezen belül is a felkeveredésnek és a vízben lebegő algák mennyiségének a műholdas követése azért fontos, mert így térben részletezve ismerhetik meg a tó áramlásait és a víz minőségét meghatározó folyamatokat. A tudományos munkában és a vízügyi kezelésben eddig csak pontszerű mintavételekre támaszkodhattak. Mivel a tóban a víz átlátszóságának és az algák koncentrációjának is széles skálája fordul elő (például Keszthelynél nagyon sok az alga, míg Siófoknál kevés; a felkeveredő parti vizek nagyon zavarosak, a befolyó Zala és a nádasok vize azonban igen átlátszó), ezért a Balaton modellrendszernek is kiváló, és az itt sikeresen alkalmazott módszerek nagy valószínűséggel más vizekre is átvihetőek.

A kutató elmondta, hogy a tó vízminősége jelenleg kiváló, a parti növényzet állapota viszont fontos problémát jelent. Nemcsak a parti telkek beépítése veszélyezteti a nádasokat, hanem a mesterségesen magasan tartott vízszint is, amely a nádasok víz felőli oldalának pusztulását idézi elő. Ezt a jelenséget légi felvételek segítségével állapította meg, és követte eddig is az intézet, de ezzel az új technológiával nemcsak a nádasok területváltozásait, hanem a fajösszetételt és az állapotukat is megismerhetik a tó egész partján. Ha sikerül módszert találni a nád állapotának nyomon követésére, akkor azonosítani tudják majd, hogy mikor van szükség a vízszint csökkentésére, hogy lehetővé tegyék a nádasok regenerációját.

A kutatások mellett az intézet tihanyi épületében egy nemzetközi nyári iskola is zajlott, melyre 14 országból 20 hallgató és több külföldi előadó érkezett. A kurzuson a légi távérzékelés környezettudományi alkalmazását oktatták, és ennek keretében is végeztek kutatórepüléseket a Tihanyi-félsziget és Zánka-Dörgicse környékén.

A részt vevő kutatók háttérben a repülőgéppel

A légi távérzékelés alkalmazása a régészetben is egyre nagyobb szerepet kap, de hiperspektrális kamerával még kevésszer próbálkoztak. A technológia valószínűleg széles körben alkalmazható lelőhelyek azonosítására, ez a munka tehát módszertani szempontból is igen jelentős. A Sárvíz völgyének történeti elárasztásait részletesebben megismerve megtudhatják, hogy volt-e a történelmi múltban a jelenlegihez hasonló gyors éghajlatváltozás.

A tihanyi intézet 1995 óta működik együtt az angol partnerekkel, és már korábban is dolgoztak ki közösen módszert a tó vízminőségének műholdas térképezésére, ezeket azonban végül nem alkalmazták. A mostani vizsgálatok első eredményei 2011 elejére várhatók, ekkor fogják tudni megállapítani, hogy miként változott a nádasok kiterjedése. Az adatok részletes feldolgozása több évig is eltart majd.