Fejszeszerű csapásokkal végzett zsákmányával a terrormadár

A félelmetes kinézetű, kihalt terrormadarak életmódjáról nagyon keveset tudtak eddig a kutatók. Egy nemzetközi kutatócsoport számítógépes tomográf segítségével elemezte a fosszilis koponya felépítését. Vizsgálatukból fény derült a madár zsákmányszerzési módjára - a madár fejszeszerű csőrével csapkodva ölte meg áldozatát.

A Phorusrhacidák családjába tartozó kihalt, röpképtelen ragadozó madarakat csak "terrormadarakként" vagy "gyilokmadarakként" emlegetik, nagy termetük és félelmetes, kampós csőrrel felfegyverzett koponyájuk miatt. A terrormadarak mintegy 60 millió éve fejlődtek ki az akkor még elszigetelt dél-amerikai kontinensen. Összesen 18 fajuk ismert, közülük a legnagyobb a 2,1 méter magas Kelenken volt.

Mivel a terrormadaraknak nincsenek közeli megfelelőik a mai madarak között, életmódjukat sokáig homály fedte. Most egy nemzetközi kutatócsoport számítógépes tomográf (CT) és korszerű mérnöki módszerek alkalmazásával rendkívül alapos vizsgálatnak vetette alá egy terrormadár koponyájának felépítését, működését, és ennek alapján meghatározta a madár valószínű ragadozó viselkedését.

A vizsgálatokhoz a mintegy hatmillió éve Északnyugat-Argentínában élt Andalgalornis nevű madár koponyáját használták. Ez a közepes méretű terrormadár 1,4 méter magas és 40 kilogramm tömegű volt. A koponyája - a többi terrormadáréhoz hasonlóan - hatalmas (37 centiméter hosszú) volt, nagy, keskeny, erőteljes kampóban végződő csőrrel.

Az Andalgalornis koponyája egy szirti sas és egy ember koponyája mellett

A PLoS ONE szabad hozzáférésű folyóiratban megjelent tanulmány egyik társszerzője, Lawrence Witmer, az Ohiói Egyetem paleontológus és anatómus professzora CT-vel vizsgálta meg az Andalgalornis teljes koponyáját, így a kutatók bepillantást nyerhettek a koponya belső felépítésébe. A képekből kiderült, hogy az Andalgalornis koponyája - a többi madáréval ellentétben - rendkívül merev felépítésű.

"A madarak koponyájának csontjai általában viszonylag mozgékonyan illeszkednek egymáshoz, ez teszi lehetővé, hogy koponyájuk könnyű, de erős legyen. Az Andalgalornis koponyájában azonban ezek a mozgékony ízületek merev kötésekké alakultak. A madár koponyája rendkívül erős volt, különösen hosszanti, elülső-hátsó irányban, és ezen a meglepően üreges csőr sem változtatott" - mondta Witmer. Ennek a nagy és merev csontos fegyvernek (a koponyának) a kifejlődése valószínűleg összefügg a terrormadarak röpképességének elvesztésével és esetenként óriási termetük kialakulásával.

A CT-felvételek felhasználásával Stephen Wroe, az ausztráliai Új-Dél-Wales-i Egyetem Számítógépes Biomechanikai Kutatócsoportjának munkatársa elkészítette a terrormadár (valamint összehasonlításként két ma élő madár, egy sas és a terrormadár legközelebbi rokona, a kígyászdaru) koponyájának részletes 3D modelljét.

Az erre kifejlesztett számítógépes program segítségével szimulálták, milyen erők hatottak a koponyára, ha függőlegesen csapkodott vele a madár, illetve akkor, ha oldalirányba rángatva próbált volna végezni a vergődő áldozatával. Kiderült, hogy a koponya rendkívüli módon ellenáll a hosszanti irányú erőhatásoknak, de igen sérülékeny, ha oldalirányú behatások érik. A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy a terrormadár valószínűleg fejszeszerű csapásokkal végzett az áldozatával, és kerülte az oldalirányú mozgással járó rángatásokat.

Az Andalgalornis terrormadár zsákmányszerzése (Marcos Cenizo illusztrációja)

A kutatók azt is megállapították, hogy az Andalgalornis harapási ereje kisebb lehetett az eredetileg vártnál, és valószínűleg gyengébb volt, mint sok hasonló méretű ragadozó emlősé. Ezt a gyengébb harapást a madár feltehetőleg erős nyakizmával ellensúlyozta, így nagyon hatékony ütéseket mérhetett zsákmányára. Miután megölte áldozatát, az Andalgalornis vagy nagy darabokra tépte szét a zsákmányt, vagy egyben lenyelte azt. A terrormadarak vitathatatlanul koruk csúcsragadozói voltak, a kardfogú erszényesekkel együtt.