"Nem kezelhetjük külön az emberi vízbiztonságot és a biológiai sokféleséget, a biodiverzitást fenyegető veszélyeket" - mondta Charles J. Vörösmarty, a New York Városi Egyetem magyar származású kutatója. Vörösmarty és kollégái hét másik amerikai intézet közreműködésével készítették el azt a tanulmányt, amely globális léptékben először vizsgálta együtt az emberi vízbiztonság és a folyóvizek biológiai sokféleségének összefüggéseit. Az eredmények eszközt kínálnak a globális vízválságra adott politikai és szakmai válaszok rangsorolására.
A vízbiztonságot fenyegető számos tényező megértéséhez és a fenyegetésekre adott válaszok kidolgozásához új módszerek szükségesek. A helyzet hasonló a megelőző orvosláshoz, mondja Vörösmarty. A diagnosztizálás és a fenyegetéseknek a helyi forrásaiknál való elhatárolása sokkal hatékonyabb és olcsóbb megoldás, mint a költséges gyógykezelés és rehabilitáció.
A kutatók 23 különböző stresszt kiváltó tényező térképét egyesítették, majd ezeket egyetlen mutatóvá olvasztották össze. Mint a Wisconsini Egyetem zoológiaprofesszora, Peter McIntyre elmondta, a múltban a politikai döntéshozókat és a kutatókat egyszerre mindig csak egy probléma megoldása aggasztotta. Sokkal hatékonyabb kép alakul ki azonban, ha valamennyi fenyegetést egyidejűleg tekintenek át.
A stresszt kiváltó tényezők közül elemezték többek közt a környezetszennyezés, a gátak és víztározók, a vízpazarlás, a mezőgazdasági vízlevezetők, a vizenyős területek csökkenése és az invazív (betolakodó) fajok hatását. A szerzők szerint az eredményeik "konzervatívok", mivel nincs elegendő információ a járulékos stresszt kiváltó tényezőkről, amilyenek például a gyógyszervegyületek és a bányászati szennyezések.
A helyzetkép meglehetősen lehangoló. Az emberi vízbiztonság a fejlett és a fejlődő országokban világszerte nagyfokú fenyegetésnek van kitéve. Az érintett területek közé tartozik az Egyesült Államok nagy része, gyakorlatilag egész Európa, valamint Közép-Ázsia, a Közel-Kelet, az indiai szubkontinens és Kelet-Kína jelentős része.
Az emberi vízbiztonság (felül) és a folyók biológiai sokféleségének fenyegetettsége (alul). A melegebb színek (piros) jelentik a nagyobb fenyegetettséget. A fenyegetettség mértékét Magyarországon ezen az interaktív térképen lehet tanulmányozni
Mi lehet a megoldás? Semmiképp sem hatékonyak a gazdagabb országokban folytatott, dollármilliárdokba kerülő tüneti kezelések, és ezeket a szegényebb országok amúgy sem tudják megengedni maguknak. A tanulmány szerzői szerint számos költséghatékonyabb megoldás létezik. Például a mérnökök átdolgozhatnák a gátak működési szabályait úgy, hogy a gazdasági előnyök megvalósítása mellett elegendő vizet bocsátanának le a folyókon ahhoz, hogy megőrizzék az élőhelyeket és a biológiai sokféleséget.
A szerzők szerint e kettős kihívásnak, azaz az emberi vízbiztonság megteremtésének és a fejlődő világ biológiai sokfélesége megőrzésének a legjobban az úgynevezett integrált vízforráskezelés módszere felel meg Ezzel egyensúlyban lehet tartani az emberek és a természet igényeit. Ehhez azonban elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés, hiszen mintegy 250 nagy folyó szel át több országot, valamint az, hogy a világ valamennyi nemzete - gazdag és szegény egyaránt - folyamatosan ellenőrizze a vízmennyiséget és minőséget. Ez nem kerül túl nagy összegekbe és csak ezeknek az adatoknak a birtokában lehet idejében és viszonylag kis költséggel beavatkozni a vízbiztonság és a biodiverzitás megóvása érdekében.
(Az [origo] megpróbálta elérni Charles J. Vörösmarty professzort - aki információink szerint nagy költőnk távoli rokona -, hogy személyesen is kifejthesse álláspontját, de lapzártáig nem kaptunk visszajelzést tőle.)
Forrás: Nature