Alaposan felszarvazták a legbizarrabb dinoszauruszt

A népszerű Triceratops két új rokonát fedezték fel Amerikában, amelyek bizarr megjelenésükkel tűnnek ki az eleve furcsa megjelenésű csoportból: egyikük a legdíszítettebb koponyájú ismert dinoszaurusz. A leletek fényt derítenek egy régi ősföldrajzi rejtélyre is.

Két figyelemreméltóan furcsa szerzetet írtak le az Utah állam déli részén fekvő Grand Staircase-Escalante Nemzeti Parkból. A 76 millió évvel ezelőtt élt hatalmas növényevők Laramidia szigetkontinensének lakói voltak, amely akkor alakult ki, amikor a késő-kréta időszakban sekélytenger árasztotta el Észak-Amerika középső részét, évmilliókra elválasztva egymástól a kontinens keleti és nyugati területét. Az újonnan felfedezett dinoszauruszok közeli rokonságban állnak a mindenki által ismert Triceratops-szal, és a Ceratopsiákon belül a Chasmosaurinák közé tartoznak.

A két új dinoszaurusz közül a nagyobbik koponyája 2,3 méter hosszú volt. Teljes testhossza elérte a 6-7 métert, míg a tömege a 3-4 tonnát. Az Utahceratops gettyi nemzetségneve a lelőhelyet, illetve a rokonságot jelzi, míg a fajnév az Utah Természettudományi Múzeum gerinces gyűjteményének kezelőjére, a maradvány felfedezőjére utal. Azon túl, hogy az állat nagy szarvat viselt az orra fölött, az Utahceratopsnak volt két rövid és tompa szarva a szemeinél, amelyek nem felfelé, hanem oldalra nyúltak ki. A leírók egyike szerint az Utahraptor úgy néz ki, mint egy nevetségesen túlméretezett fejjel rendelkező hatalmas orrszarvú.

A másik leírt faj a Kosmoceratops richardsoni nevet kapta, ahol a nemzetségnév első része a díszes, díszített szó latin megfelelőjére, míg második része a Ceratopsia rokonságra utal. A fajnév Scott Richardson nevét őrzi, aki ennek a fajnak két koponyájára is rábukkant. A Kosmoceratops oldalsó szarvai jóval hosszabbak és hegyesebbek, mint az előző fajnál. A furcsa állat összesen 15 szarvat visel a koponyáján: egy van az orr fölött, egy-egy oldalsó a szemeknél, egy-egy a pofacsontok fölött, és tíz pedig a fodros csontgallér hátsó szegélyénél helyezkedik el. Ezzel a furcsa felszereléssel jelenleg ez a legdíszítettebb koponyájú ismert dinoszaurusz. A méreteket tekintve a Kosmoceratops csak kisöccse volt az Utahceratopsnak a maga 5 méteres hosszával és 2,5 tonnás tömegével.

Az Utah államban felfedezett két új Ceratopsia: Utahceratops gettyi (felül) és Kosmoceratops richardsoni) koponyájának rekonstrukciója

A Ceratopsiák szarvainak és csontgallérjának funkciójáról már eddig is komoly viták folytak, és ezek minden bizonnyal sokáig nem is zárulnak le. Az elképzelések között szerepelt a ragadozók elleni küzdelem, ugyanazon faj többi egyedének a felismerése, vagy éppen a testhőmérséklet szabályozása. Mivel fegyverként valószínűleg nem jól működött volna, a legnépszerűbb nézet szerint fokozta a faj szaporodási sikerét: az azonos neműek elrettentésével és az ellenkező neműek odavonzásával.

A leletek a Grand Staircase-Escalante Nemzeti Park területén kerültek elő, amely hatalmas sivatagos területet foglal el Utah állam déli és középső részén. Ez a barátságtalan és nagyrészt lakatlan terület a legutolsók közé tartozott, amit a kartográfusok részletesen feltérképeztek az Egyesült Államokban. Ma viszont itt van az ország legnagyobb nemzeti parkja, és az egyik utolsó, nagyrészt még felfedezésre váró hatalmas dinoszaurusz temetőt rejti magában.

A késő-kréta időszak nagy részében kivételesen magas volt a globális tengerszint, ami miatt számos kontinens alacsonyabban fekvő területeit elárasztották a sekélytengerek. Észak-Amerikában a "Western Interior Seaway"-nek keresztelt meleg sekélytenger nyomult be a középső területekre a sarki területektől a Mexikói-öbölig. Így a tenger kettéosztotta kontinenst egy keleti és egy nyugati szárazföldre, melyeket Appalachia és Laramidia néven emlegetnek a geológusok. Laramidia területe a mai Észak-Amerikának kevesebb, mint egyharmada lehetett. Miközben viszonylag keveset tudunk az Appalachia területén élt növényekről és állatokról, az Észak-Amerika nyugati és belső területein kibukkanó laramidiai kőzetek számos dinoszaurusz maradványt szolgáltattak.

A "Western Interior Seaway" nevű tengerág, amely a késő-krétában két részre osztotta az észak-amerikai kontinenst (Laramidia nyugaton és Appalachia keleten). A Laramidia déli részén talált dinoszauruszok eltérnek az északi területeken előforduló fajoktól, ami arra utal, hogy valamilyen fizikai vagy éghajlati akadály miatt nem volt lehetőség a faunavándorlásra az észak-déli irányban megnyúlt szigetkontinensen

A legtöbb laramidiai dinoszaurusz egy keskeny övben elhelyezkedő síkság területéről került elő, melyet keletről a tenger, nyugatról a hatalmas hegyek öveztek. A bőséges ősmaradványanyag és a több mint egy évszázados kutatómunka eredményeképpen Laramidia az egyik legjobban ismert földtömeg a dinoszauruszok korából, melynek a lelőhelyei Alaszkától Mexikóig húzódnak. Utah Laramidia déli részén helyezkedett el, és jóval kevesebb dinoszaurusz maradványt szolgáltatott, mint a csontokban nagyon gazdag északi területek. A dinoszauruszok világa napjainknál jóval melegebb volt. Az Utahceratops és a Kosmoceratops szubtrópusi mocsári környezetben éltek, körülbelül 100 kilométerre a tengertől.

A paleontológusok az 1960-as években figyeltek fel arra, hogy a dinoszauruszoknak ugyanazok a nagyobb csoportjai vannak jelen Észak-Amerikában a késő-kréta során, de ezeknek a csoportoknak különböző fajai fordulnak elő északon (például Alberta és Montana lelőhelyein), mint a déli részeken (például Új-Mexikó és Texas). Ez a "dinoszaurusz-provincializmus" nagyon rejtélyes volt, tekintve a dinoszauruszok hatalmas termetét, és a rendelkezésre álló viszonylag kis földterületeket. Napjainkban például mindössze öt nagyméretű (orrszarvú-elefánt méretű) emlős él az egész afrikai kontinensen. 76 millió évvel ezelőtt viszont több mint két tucat hatalmas dinoszauruszfaj élt ennek a területnek az egynegyed részén.

Hogyan élhetett ennyi hatalmas állat ilyen kis területen? Egyik lehetőség, hogy a kréta időszakban sokkal bőségesebb volt a rendelkezésre álló táplálékforrás. Másik megoldás, hogy a dinoszauruszoknak kevesebb táplálékra volt szükségük a lassabb anyagcseréjük miatt. Ráadásul hiába vált lehetővé ennyi faj jelenléte Észak-Amerikában, valamilyen "sorompó" (barrier) megjelent Észak-Utah és Colorado magasságában, ami korlátozta az északi és a déli fajok keveredését. Ez lehetett valamilyen fizikai akadály, például egy hegylánc, vagy éghajlati eltérés, ami miatt jelentősen erősen különbözhetett az északi és a déli terület növényzete.

A részletes összehasonlítás lehetőségét eddig gyakran akadályozta a Laramidia déli részéről származó fosszíliák hiánya. A most felfedezett két állat egy jelentős hézagot tölt ki az eddigi ismerethiányban. Az elmúlt egy évtizedben több mint egy tucat dinoszauruszt fedeztek fel ezen a területen. A most leírt Ceratopsiák mellett ezek között vannak kacsacsőrű hadrosauriák, páncélozott ankylosauriák, megvastagodott koponyájú pachycephalosauriák, valamint kis termetű, raptorszerű ragadozók és hatalmas termetű tyrannosauriák (de nem a T. rex, hanem egy kisebb termetű rokona).

A két új Ceratopsia faj csontvázának rekonstrukciója. Az Utahceratops testhossza elérte a 6-7 métert, míg a Kosmoceratopsnak be kellett érnie a "mindössze" 5 méter hosszúsággal

A dinoszauruszok mellett előkerültek növények, rovarmaradványok, kagylók, halak, kétéltűek, gyíkok, teknősök, krokodilok és emlősök is, betekintést nyújtva a teljes egykori ökoszisztémába. A leginkább figyelemreméltó tény, hogy az itt talált dinoszauruszok mindegyike új fajt képviselt, határozottan megerősítve az északi és déli provinciák jelenlétét. A dinoszauruszok többségét még vizsgálják, eddig csak a hatalmas kacsacsőrű Gryposaurus monumentensist és a raptor-szerű Hagryphus giganteust írták le hivatalosan is a paleontológusok.