Zöld pókháló: élet egy sivatagi barlangban

Egy sivatagi barlangban fedezték fel a Föld egyik legszélsőségesebb helyén élő egysejtű algafaját. A mikroba a barlangi pókhálóra lecsapódó víz felhasználásával képes életben maradni.

A szélsőséges környezetekben (például hévforrásokban, sarkvidéken, sivatagokban) élő úgynevezett extremofil fajoknak fedezték fel egy új, különleges képviselőjét a chilei Atacama-sivatag egyik barlangjában. Ez a hely annyira száraz, hogy csak éjszakánként érkezik némi vízpára köd formájában a távoli partvidékről. Ebből a párából csapódik le egy kevés nedvesség a barlangban élő pók hálójára, ami lehetővé teszi a mikrobák életben maradását.

A kutatók azért kezdték vizsgálni, milyen életformák élhetnek a sivatagi barlangokban, mert a barlangok némi védelmet nyújtanak a rettentő meleg és a rendkívül erős ultraibolya sugárzás ellen. E kutatások közben fedezték fel a kizárólag a barlangok falán lógó pókhálókban élő Dunaliella nevű egysejtű zöldalgát. A felfedezés azért is meglepő, mert e nemzetség más fajait eddig csak különösen sós vízi környezetekben találták meg, így a kutatók nem számítottak rá a Föld legszárazabb helyén, egy sivatagi barlangban.

A kutatók különösen fontosnak tartják a mikrobák megtalálását, mivel az Atacama-sivatagban uralkodó körülmények nagyon hasonlítanak a Mars felszínén megfigyelhető viszonyokhoz. Itt is, ott is rendkívül erős a sugárzás, és nagyon szárazak a körülmények. Ha ilyen körülmények között életet lehet találni a Földön, akkor az erősíti a reményt, hogy a vörös bolygón is létezhet élet.