Az egy-egy atomból felépülő savak és sók molekuláival még semmi probléma: az affinitási sorrend dönti el, ki kit szoríthat ki. A kreatív ötleten alapuló videón például a cink-fiúnak sikere volt a hidrogén-klorid párral. Egy réz- vagy egy arany-fiú azonban hiába próbálkozott volna. A víz-fiú és az ólom-lány is közömbös marad egymás iránt, de nem annyira, mint a neon-lány és a hidrogén-fiú.
Aztán megjelenik a színen a szén-fiú, de akár szén-lány is lehetne, mert ez már a kovalens kapcsolatok tárgyköre. Itt nem a szexepil a fontos, hanem a kölcsönösség. Sajnos a közösbe adott elektronok még ebben a buliban is pontszerűek, nem látszanak, ezért aki járatlan a kémiában, az a továbbiakat már nem is érti - illetve félreérti.
A kálium és a víz mutatványa igen heves, csak úgy röpködnek a szikrák. Exoterm birkózásuk ellenpontja az oxigén és az arzén proletár srácok küzdelme az irántuk cseppet sem érdeklődő platina úrnőért, aki jó katalizátorként a végén összehozza egymással a feleket, míg ő érintetlen marad.
Atomokat megszemélyesíteni tulajdonképpen nem új ötlet. A legismertebb előzmény Kekulé álma, melyben makákók kapaszkodtak össze egy benzolmolekulává.
Ajánlat:
Ilyennek láthatta egy ősi, idegen civilizáció a Naprendszert