Az állatok között gyakori, hogy a hímek különleges mozdulatokkal igyekeznek elcsábítani a nőstényeket. A hím integetőrák hatalmasra nőtt ollójával hadonászva próbálja felkelteni a nőstények figyelmét, a kolibrik hímjei pedig fantasztikus repülőmutatványokkal igyekeznek meghódítani szívük választottját. Ezek a mozdulatok valószínűleg erejüket és motoros (mozgással kapcsolatos) ügyességüket hivatottak bizonyítani. Nick Neave, a Newcastle Upon Tyne-i Northumbria Egyetem evolúciós pszichológusa arra volt kíváncsi, létezik-e az embereknél is valami hasonló jelenség, azaz lenyűgözi-e a nőket a férfiak tánca.
Neave és munkatársai olyan módszert akartak kidolgozni, amellyel csak a táncmozdulatok hatását lehet vizsgálni, és nem befolyásolja a nőket a férfiak fizikai megjelenése. Erre a számítógépes megjelenítés bizonyult a legalkalmasabbnak. Olyan digitális mozgásrögzítés (motion-capture) technikát alkalmaztak, amelyet a játék- és filmkészítők is használnak a digitális karakterek életre keltéséhez.
Ilyen a jó táncos
A kutatók 38 fényvisszaverő jelzést ragasztottak 19 önként jelentkező egyetemista férfi ízületeire és más testrészeire. Ezután arra kérték őket, táncoljanak 30 másodpercig, mintha egy diszkóban lennének, ehhez hangszóróból bejátszott dobszóval adták meg a ritmust. Tizenkét videokamera rögzítette a mozdulatokat. A pöttyök alapján számítógéppel elkészítették mindegyik férfi mozgó avatarját (humanoid figuráját, lásd a videókat).
Ezután heteroszexuális nőkkel nézették meg a videókat, akik értékelték a férfiak tánctudását. (Neave állítása szerint a csoportja előzetes tanulmányaiból kiderült, hogy a "ki a jó táncos" kérdés egyenértékű azzal, mintha azt kérdeznék a nőktől, kit találnak vonzónak.)
A kutatóknak a Biology Letters folyóiratban megjelenő beszámolója szerint a nők számára az értékeléskor a legfontosabb szempontot az jelentette, mennyire erőteljesen és változatosan mozgatja a férfi a fejét, a nyakát és a felsőtestét. A jobb táncosok például bólogattak, ide-oda forgatták a fejüket, biccentettek jobbra-balra. Ezenkívül számított még az ítéletnél a bal váll és a csukló, valamint a jobb térd mozgásának sebessége. A karokkal való hadonászást, a monoton körbe-körbe mozgást viszont kifejezetten rossznak értékelték a hölgyek.
Az ilyen tánc nem túl vonzó a nők számára
Mint Neave elmondta, ez az első tanulmány, amely objektíven kimutatja, mi különbözteti meg a jó táncost a rossztól. A férfiak világszerte érdeklődnek az iránt, milyen táncmozdulatokkal csábíthatják el a nőket. Ha egy férfi ismeri a kulcsmozdulatokat, némi gyakorlással növelheti az esélyét arra, hogy táncával meghódítsa szíve hölgyét.