A kutatók már régóta dolgoznak önálló robotrajok kifejlesztésén, amelyeket például a Mars felkutatása során lehetne bevetni. Az ilyen rajokban azonban minden egyes robot kockázatot is jelent, hiszen ha meghibásodik, könnyen összeütközhet például a raj többi tagjával.
Ezért van szükség arra, hogy minden egyes robot képes legyen felismerni azokat a jeleket, amelyek közelgő vesztére utalnak. Ebben az esetben lehetővé válik, hogy az "egyén" feláldozza magát a raj érdekében: mielőtt meghibásodás folytán bekövetkezne egy baleset, a robot megváltoztatja haladási irányát vagy kikapcsolja magát. A raj így nagyobb zavar nélkül, a lehető leghatékonyabban folytathatja küldetését.
Ahogy az önszerveződő rajok ötlete, úgy az egyes rajtagok önfeláldozása is az államalkotó rovaroktól származik. A termeszek váruk megtámadása esetén testüket védőpajzsként használják, illetve a méhek is odavesznek, amikor a kas védelmében bevetik leghatékonyabb fegyverüket, a fullánkjukat. Az egyes rovarok mindkét esetben életükkel fizetnek azért, hogy a rovarállam fennmaradhasson.
Az ilyen rendszerek sok új kutatási lehetőséget kínálnak, együttesen ugyanis többre képesek a robotok, mint külön-külön. Létrehozható például a segítségükkel "mozgó optikai rendszer" egy űrtávcső számára. A bolygók felszínének felderítésére is sajátos lehetőséget nyújtanak. Olyan esetekben, amikor a célpont nehezen megközelíthető és igen kisméretű, az ilyen robotrajok hatékonyan bevethetők lennének. Ezek egyik példája a feltételezett marsi barlangok vizsgálata, amelyek a vulkánok nehezen megközelíthető térségeiben vannak, de az ilyen apró, esetleg ugráló robotok közül jó néhány bejutna oda, egy csak közelítő pontosságú landolás esetén is.