Amikor a Nap már majdnem a látóhatár alá bukik, bolygónk árnyékot vet saját légkörére. Naplemente után a keleti horizonton az égbolt felől egy lapos ívvel határolt, sötétebb terület kezd emelkedni: ez a Földnek a légkörére vetett árnyéka. Megfigyelésére akkor nyílik lehetőség, ha az égbolt teljesen derült, és annak színeit körbefordulva az egész égbolton vizsgálhatjuk.
Egy hegy látványos árnyéka naplementekor a Keck Obszervatóriumból. A kép nagyméretű változatának letöltése (Andrew Cooper, Keck Observatory, www.DarkerView.com)
A hegyek a legizgalmasabbak: lapos, háromszög alakú árnyékot vetnek a távolba. A tünemény hegycsúcsokról a leglátványosabb, és ekkor azt a benyomást kelti, hogy annak a hegynek az árnyékát látjuk, amin állunk. A valóságban bármilyen alakú kiemelkedés ilyen árnyékot vet - az árnyék kinézete ugyanis a perspektivikus hatástól függ. Ha képzeletben sok egyforma méretű és alakú árnyékot helyeznénk egymás mögé a távoli horizont irányába, azok a perspektivikus hatás miatt egyre kisebbnek látszanának - és egymás mögött elhelyezkedve egy lapos hegycsúcsot formálnának.
A képen a sötét háromszög felett fejen állva, sokkal halványabban látszik egy másik háromszög is. Ez gyakorlatilag a kép bal és jobb oldalán lévő világos, rózsaszínes árnyalatú, közel vízszintes sávok között, illetve felett lévő széles, világos tartomány. Itt a hegy árnyéka a megfigyelőnél magasabban lévő felhőkre és párarétegre vetül - és csak akkor látszik, ha a megfigyelő már nem a hegy csúcsán, hanem valamivel alatta áll. A fent vázolt jelenségek kicsit emlékeztetnek az alkonyati ellensugarakra (antikrepuszkuláris sugarakra), amelyek a lenyugvó vagy felkelő Naptól mutatnak az égbolt vele átellenben lévő pontja felé.
Ezt a képet olvasónk, Tóth Krisztián osztotta meg rajongóinkkal a Facebook oldalunkon
Ajánlat: Hatalmas sötét sáv kel napnyugta után - rendkívüli kép készült a Föld árnyékáról