Embriószelekcióval szűrték ki az emlőrákkockázatot növelő hibás génváltozatot

Megszületett a világ egyik első olyan lánycsecsemője, akinél a beültetés előtti genetikai vizsgálat segítségével zárták ki az öröklődő emlőrák kockázatát nagyban megnövelő egyik génváltozat jelenlétét. Számíthatunk-e a közeljövőben az eljárás szélesebb körben történő elterjedésére? Milyen esetekben tarthatjuk etikusnak a beültetett genetikai vizsgálatok alkalmazását?

Kizárható az emlőrák örökletes formájának megjelenése

Akár huszonöt éves korban is kialakulhat az emlőrák egy olyan nő esetében, aki a betegség örökletes formáját okozó génváltozatokat (BRCA1 és BRCA2, az angol Breast Cancer rövidítéséből) hordozza. Az ilyen pácienseknél az átlagosnál húsz évvel korábban - tehát már huszonöt éves korban - ajánlják az évenkénti mammográfiát, sőt, a szakma egy részének véleménye szerint a megelőző jellegű emlőeltávolító műtét és a kemoterápia is indokolt lehet. Annak megállapítására, hogy hordozza-e valaki az említett hibás génváltozatokat, már itthon is van mód, arra viszont még csak néhány példa van a világon, hogy a születő csecsemőnél a beültetés előtti genetikai vizsgálatokkal zárják ki ezeket a génváltozatokat.

A beültetés előtti genetikai vizsgálatokra - és a módszerrel kapcsolatos etikai aggályokra - talán az egyik legismertebb példa egy olyan csecsemő születése volt még 2000-ben, akit szülei kifejezetten azért vállaltak, hogy megmenthesse testvérét. Molly Nash-nek súlyos betegsége (Fanconi anémia) miatt volt szüksége csontvelőátültetésre: enélkül csak hétéves koráig élhetett volna, mivel már a kezdődő leukémia tünetei mutatkoztak nála. Az életét megmentő transzplantáció a mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott embriók beültetés előtti genetikai vizsgálatával vált lehetővé: a kiválasztott embrió a születést követően immunológiailag alkalmas donornak bizonyult, a csontvelőátültetés pedig sikerrel végződött. A napokban egy brit lánycsecsemő születése vetette fel ismét azt a problémát, hogy milyen esetekben engedhető meg az az eljárás, amikor mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott embriók előzetes kiválogatásával próbálnak meg elkerülni egy súlyos, de nem feltétlenül gyógyíthatatlan betegséget.

Paul Serhal (University College London) és munkatársai az intézet egyik programjának keretein belül egy olyan nőnél végeztek beültetés előtti genetikai vizsgálatot (preimplantációs genetikai diagnosztika; PGD), akinek saját családjában nem, férje nőrokonainál azonban gyakori volt az emlőrák örökletes formájának megjelenése. A hibás génváltozatot kiszűrő genetikai teszteket korábban csak felnőtt nőknél végezték, Magyarországon az Országos Onkológiai Intézet molekuláris genetikai osztályán (a hazai szűrésekhez olyan szakorvosi beutaló szükséges, ami alátámasztja a vizsgálat indokoltságát.) Az angol orvosok ezzel szemben már a baba születését megelőzően, a beültetendő embrióknál is elvégzik a hibás génváltozatok szűrését: a napokban született kislánynál emiatt már biztosan kizárható az örökletes emlőrák későbbi megjelenése.

Az emlőrákos megbetegedések mintegy 5-10 százalékáért tehetőek felelőssé az örökletes tényezők, és ezekben az esetekben gyakran családi halmozódás is tapasztalható (a daganat ilyenkor az átlagosnál korábban kifejlődhet). Az emlőrák ezen típusainak hátterében leginkább két már említett gén, a BRCA1 és a BRCA2 öröklött mutációi állnak. Mindkét gén mutációi erősen hajlamosítanak a betegség kialakulására: a BRCA1-nél a hibás génváltozat akár 85-90%-os kockázatnövekedést is okozhat a teljes élethosszra vetítve. A mutációk előfordulása sajnos nem is annyira ritka, a BRCA1-nél például 100 000 emberből minden kétszázadik személy a hibás génváltozatot örökli.

Beültetés előtti genetikai vizsgálatok gyógyítható betegségeknél is

A beültetés előtti genetikai vizsgálat eljárása nem új, korábban azonban - néhány újabb esetet leszámítva - csak gyógyíthatatlan örökletes betegségek (például cisztás fibrózis, Huntington-kór) szűrésére használták ezt az eljárást. Ugyanez a kutatócsoport néhány éve a szemideghártya daganatának kiszűrésére alkalmazta a PDG-t egy brit asszonynál (lásd korábbi cikkünket: Mérföldkő az öröklődő betegségek vizsgálatában), a mostani újszülöttnél pedig a BRCA1 emlőrákra hajlamosító génváltozatát szűrték ki. A huszonnyolc éves anya azért döntött az eljárás alkalmazása mellett, mert férjének nőrokonai közül kivétel nélkül mindenkinél kifejlődött az emlőrák, a kockázat tehát a születendő újszülöttnél és a további generációk nőtagjainál is magas lett volna.

A beültetés előtti genetikai vizsgálatok során a mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott embriók közül azokat választják ki, amelyek nem hordozzák a szűrni kívánt génváltozatot. Serhal és kollégái a brit asszony esetében tizenegy magzatot vizsgáltak: az eljárás során a háromnapos magzatokból egy-egy sejtet távolítottak el, majd megnézték, hogy jelen van-e a BRCA1 hibás változata (az embriók ebben az életkorban nyolcsejtes állapotban vannak). Az orvosok a tizenegyből hat embriónál mutatták ki a BRCA1 mutáns változatát, a maradék ötnél viszont nem voltak jelen az elkerülni kívánt génvariánsok. A megfelelő embriók közül kettőt választottak ki a méhbe történő beültetésre, az egyik embrió pedig ezt követően sikeresen be is ágyazódott - olvasható a Guardian cikkében.

Van-e széleskörű létjogosultsága a módszer alkalmazásának?

Az emlőrák kockázatát növelő génváltozattól mentes újszülött születése újra előtérbe helyezte azokat az etikai kérdéseket, amelyeket már korábban is feltettek a beültetés előtti genetikai vizsgálatok széleskörű alkalmazásának ellenzői. Szerintük továbbra is csak a gyógyíthatatlan betegségek esetében kellene engedélyezni az eljárást, hiszen így sem előzhető meg például az emlőrák későbbi kifejlődése az életmódbeli tényezők következtében. A módszer kritikusainak további félelme, hogy az embriószelekció egyes szülők számára lehetővé teszi majd, hogy ők maguk válasszák meg gyermekük nemét vagy más fizikai tulajdonságait.

Dr. Kovács József bioetikus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese az [origo] kérdésére elmondta, hogy a beültetés előtti genetikai vizsgálatok elterjedése egy fontos orvosi dilemmát oldhatna meg, hiszen segítségükkel végleg elkerülhetővé válhatna az emlő fiatalabb korban történő eltávolításának esetenkénti szükségessége. Erre a beavatkozásra akkor kerülhet sor, ha egy nőnél semmilyen más módon nem tudják gyógyítani a sokszor harmincéves kor körül jelentkező, öröklött emlődaganatot. Orvosi szempontból ez tehát nagy előrelépést jelenthet a jövőben.

Etikai szempontból az eljárás genetikai szűrési céllal végzett alkalmazása nem vet fel új kérdést, hiszen már a magzatvízből történő mintavételnél (amniocentézis) is javasolható az abortusz, amennyiben problémát fedeznek fel, a beültetés előtti vizsgálatok pedig csak még korábbra teszik a genetikai vizsgálat időpontját. Más kérdés, hogy a PGD-t egy sor más betegség előrejelzésében is lehetne alkalmazni. Ilyen lehet például az, ha valakinél 65 éves kora után az Alzheimer-kór fokozott kockázatát jeleznék előre: ebben az esetben a szülők akár azt is mondhatnák, hogy így nem kívánják vállalni a babát. Ilyenkor tehát nem lenne feltétlenül előnyös a módszer széleskörű alkalmazása, mert feltételezhető, hogy az emberek egy része csak tökéletes utódot szeretne majd - figyelmeztetett a szakértő.