Magzati genetikai tesztek: új lehetőségek és veszélyek

Olyan módszert sikerült kifejleszteni, amellyel lehetséges a magzati kromoszóma-rendellenességekből az eddigieknél jóval többet kimutatni. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy nem túl korai-e még az új módszer bevezetése.

Prenatális vizsgálatok

A kutatóknak egyre több betegség genetikai hátterét sikerül feltárniuk, azonban a fejlődő magzat genetikai állományában nem könnyű kimutatni ezeket. Az eddig alkalmazott születés előtti (prenatális) genetikai tesztek csak akkor tudják feltárni a rendellenességeket, ha az orvosok már tudnak a létezésükről, mivel a családban korábban már előfordult a betegség. Ilyen módszer például a hazánkban is sikerrel alkalmazott preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD). Ennek segítségével egyes nemhez kötötten öröklődő betegségek mellett kimutatható a tüdőt és a légutakat károsító cisztás fibrózis, a gyermekkori halált okozó Tay-Sachs kór, és egy súlyos idegrendszeri betegség, a Huntington-kór magzati megjelenése. A Down-kór (a 21-es kromoszóma rendellenessége) szintén kimutatható már a szülés előtt, azonban még így is jó néhány olyan genetikai eredetű betegség létezik, amely váratlanul jelentkezhet a magzat a fejlődése során, és nem jelezhető előre a korábbi eszközökkel.

Ezen a helyzeten próbáltak változtatni Arthur Beaudet (Baylor College of Medicine, Houston) és kollégái, akik nemrég olyan tesztet dolgoztak ki, amellyel a szülés előtt már nagyjából 150 kromoszóma-rendellenességet ki lehet mutatni. Beaudet laborja már elvégezte a módszer klinikai tesztelését, amelynek során 98 olyan asszonyt vizsgáltak meg, akiknél nagy volt a veszélye, hogy a születendő gyermeknél genetikai eredetű betegség léphet fel. Az eredményeket még nem publikálták, de idén augusztusban az általa vezetett labor a világon elsőként megkezdte a módszer alkalmazását.

A kutató szerint ez alapvető változásokat fog eredményezni a gyógyászatban, most azonban még csak azoknál a nőknél alkalmazzák, akik képesek megtéríteni a teszt anyagi költségeit. Több kutató is egyetért vele, hogy az új módszer nagy lehetőségeket rejt magában, azonban aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy mindez még túl korai. Ennek egyik oka, hogy a teszt olyan genetikai elváltozásokat is feltárhat, amelyeket nehéz lehet megfelelően értelmezni, és ez felesleges aggodalmakat válthat ki a szülőkben. Az is előfordulhat, hogy a szülők DNS-állományát is meg kell vizsgálni (apasági vizsgálat), ami néhány esetben szintén nem várt eredményt hozhat. További veszély az abortuszok számának növekedése a tesztek esetleges nem kívánt eredményei miatt.

Új módszer a magzat genetikai vizsgálatára

A Beaudet-labor által kifejlesztett technológia több, korábbi magzati kromoszómavizsgáló módszer továbbfejlesztéséből jött létre. Korábban az orvosok csak a genetikai állományban előforduló nagyobb deléciókat (bázisok kiesése), illetve egyes kromoszómák megduplázódását vagy újraszerveződését tudták felismerni. A modernebb technikák, például a Beaudet által is használt komparatív genomiális hibridizáció (CGH) viszont már a kisebb elváltozásokat is képesek kimutatni. Az új eljárás az ún. microarray (DNS-chip) technológia segítségével vizsgálja a magzat genetikai anyagát (array CGH). A módszer azon a tényen alapul, hogy a szervezet DNS-e a testi sejtekben két teljes példányban van jelen (anyai és apai kromoszómák). A teszt során a magzati DNS azon szakaszait vizsgálják, amelyek eltérnek ettől a mintázattól, mert vagy túl sok, vagy túl kevés DNS-t tartalmaznak. A nem szabályos mintázatok megfeleltethetőek a genetikai állomány azon részeinek, ahol deléció vagy génduplikáció mehetett végbe, ezért megvan rá az esély, hogy az eltérés valamilyen betegséget okozzon. A módszer egyik legfőbb előnye, hogy egyszerre több száz olyan kromoszómarészt is képes vizsgálni, amelyet már sikerült kapcsolatba hozni bizonyos betegségekkel.

Az eljárás még nagyon fiatal, de néhány európai és amerikai laborban már a klinikai gyakorlatban is alkalmazzák. A legtöbb esetben azonban csak olyan gyerekeket és felnőtteket vizsgálnak vele, akik valamilyen oknál fogva szellemileg súlyosan visszamaradottak. Ezek a kutatók a Baylor-laborral ellentétben azon a véleményen vannak, hogy még túl korai lenne magzati vizsgálatokra alkalmazni a módszert. Sokszor teljesen egészségesnek látszó személyek DNS-ében is előfordulnak deléciók vagy génduplikációk, és nehéz pontosan megjósolni, hogy ezeknek mik lennének a következményei, ha a magzat DNS-ében vannak jelen. Ez mindaddig így marad, amíg a kutatóknak nem sikerül a mainál pontosabb képet kapniuk arról, hogy milyen ezeknek a genetikai elváltozásoknak a normális előfordulási gyakorisága. Egy másik lehetséges veszély, hogy a teszt meglehetősen részletes információkat szolgáltathat a születendő gyerekről. Az Y-kromoszóma vizsgálata fiúgyerek esetén például kiderítheti, hogy genetikai okokból a személy felnőtt korára terméketlen lesz, ez pedig okot adhat a szülőknek, hogy esetleg ne akarják megtartani gyermeküket. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg nem létezik olyan ember, aki minden szempontból teljesen egészségesnek számítana.

Beaudet természetesen tisztában van ezekkel a problémákkal, de szerinte ezek a kérdések már akkor is felmerültek, amikor az 1970-es években megkezdték az első magzati vizsgálatokat. Az általa vezetett klinikai tesztek során a 98 megvizsgált asszony közül csak öt esetben mutattak ki súlyosabb betegséget, ebből négy esetben a Down-kórról volt szó. Kilenc olyan eset volt, ahol a genetikai eltérést nem sikerült semmilyen betegséghez sem kapcsolni. Mivel ezek szintén jelen voltak az egyik egészséges szülőnél is, ezért meg tudták róla állapítani, hogy veszélytelen mutációról van szó. Ezen kívül mindössze egyetlen olyan eset volt, ahol a genetikai elváltozás nem függött össze semmilyen betegséggel, és egyik szülőnél sem fordult elő korábban. Ha egyik szülőnél sincs jelen a rendellenesség, akkor valószínű, hogy a szülők nem jelentkeznek genetikai vizsgálatra, mivel nincs okuk gyanakodni, hogy beteg gyermekük fog születni. Az új teszt nagy előnye, hogy lehetővé tenné az ilyen esetek kiszűrését. "Viszonylag új dolognak számít, hogy a magzati DNS adatainak elemzéséhez mindkét szülő genetikai állományának adatait is igénybe vesszük" - mondta Beaudet. A jövőben várhatóan sikerül kiválogatni azokat a DNS-beli elváltozásokat, amelyek ártalmatlanok a magzatra nézve, így a módszer sokkal megbízhatóbbá válhat a betegségek felismerésében.

Etikai problémák és széleskörű szabályozás

A már említett etikai problémákon kívül természetesen felmerül az is, hogy mi történne abban az esetben, ha valaki másra akarná használni a módszert, például olyan genetikai variációk feltérképezésére, amelyek valamely kívánt tulajdonsághoz (például IQ vagy testsúly) köthetőek. Az Egyesült Államokban szigorúbban szabályozzák a magzati tesztek használatát, azonban ott sem létezik olyan egységes, átfogó szabályrendszer, amely minden részletre kiterjedne. A DNS-chip technológiát alkalmazó tesztek ellenőrzése az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (Food and Drug Administration, FDA) hatáskörébe tartozik. Tavaly decemberben a kaliforniai Affymetrix cég volt az első, akik számára engedélyezték a DNS-chipek diagnosztikai eszközként való használatát. Ezzel az eszközzel előre jelezhető, hogy egy bizonyos személy várhatóan miként fog reagálni valamely gyógyszeres kezelésre. A Beaudet vezetésével működő Baylor College of Medicine által alkalmazott teszt azonban nem tartozik az FDA hatókörébe, mivel a szabályozás csak a DNS-chipek kereskedelmére vonatkozik, az önállóan legyártott tesztekre viszont nem. Jelenleg tehát bármely magáncég saját maga is előállíthat magzati tesztekre alkalmas DNS-chipeket anélkül, hogy az FDA ellenőrizné a tevékenységüket.

Beaudet komparatív genomikai hibridizációs módszerét Magyarországon még nem alkalmazzák magzati vizsgálatokra, de más prenatális diagnosztikai módszerek hazánkban is rendelkezésre állnak. Ezek közé tartozik a hagyományos magzati kariotipizálás, a fluoreszcens és real time PCR, a fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH), különféle izotópos vizsgálatok, és a bevezetőben már említett preimplantációs genetikai diagnosztika, a PGD.

A hazai citogenetikai vizsgálatok döntő többsége hagyományos magzati kariotipizálás, amit leginkább egy bizonyos életkor felett érdemes elvégeztetni. Az említett molekuláris diagnosztikai módszerekkel kimutathatóak a Down-kór, a cisztás fibrózis, a vérzékenység (hemofília), a muszkuláris disztrófia egyes fajtái, valamint a Toxoplasma gondii nevű egysejtű parazita által okozott fertőzés, a toxoplazmózis. Ezekkel az eljárásokkal a pécsi, szegedi és debreceni orvosi egyetemek mellett például a Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Citogenetikai és molekuláris diagnosztikai laboratóriumában foglalkoznak. A klinikákon genetikai tanácsadáson is részt vehetnek a gyermeket váró házaspárok, ahol segítenek annak eldöntésében, hogy érdemes-e prenatális diagnosztikai vizsgálatot végezni.