Egyre kevesebbet kínozzák az állatokat az azonosításukért

Fotókkal és számítógépes program segítségével azonosítják a kutatók a kérgesteknősöket, a fejük tetején lévő, teljesen egyedi rózsaszín folt alapján. Ez az egyik legújabb példa arra, hogy egyre több fajnál alkalmaznak nem mesterséges jelölésen alapuló, az állatokat nem zavaró módszert az egyedek felismerésére.

Az egyedi azonosítás különösen fontos a természetvédelemben, főleg a veszélyeztetett fajok esetében, de kutatási célokat is szolgálhat. A tengeri teknősöknél ezt általában a mellső uszonyokra rögzített műanyag vagy fém jelölővel végzik, ám ennél barátságosabb megoldás a kérgesteknősök (Dermochelys coriacea) esetében az állat feje tetején található, egyedi rózsaszín folt alapján történő azonosítás.

A pigmentek hiányától kialakult rózsaszínű folt pontosan a tobozmirigy felett található, funkciója nem teljesen ismert. A kutatók szerint a fényérzékelésben vagy a helymeghatározásban lehet szerepe. Kiterjedése, alakja egyedre jellemző, ezért holland és amerikai kutatók egy olyan szoftvert készítettek, amely képes feldolgozni az állatok feje tetejéről készült képeket, és az alapján azonosítani a teknőst. Azt is figyelembe vették, hogy a fényviszonyok a felvételek készültekor nagyon változatosak lehetnek, és hogy az idő előrehaladtával a foltok némileg változhatnak, például sérülések miatt. A színes fényképeket a program szürkeárnyalatossá alakítja, és bizonyos jellegzetes kulcspontok alapján ismeri fel és azonosítja az állatot.

Kérgesteknős (Dermochelys coriacea)

Nagyon sok állatnál a mai napig olyan mesterséges jelölőket használnak, amelyek felhelyezése nagy tortúrával jár az állatok számára. Ezek lehetnek ideiglenesek jelölések, például festékkel, de lehetnek tartósak is, melyeket az állatra kell erősíteni vagy a bőre alá ültetni (rádiófrekvenciás azonosítók, RFID). Egyre nagyobb szerepet kapnak azonban a nem invazív (közvetlen beavatkozást nem igénylő) módszerek, amelyek a természetes, egyedre jellemző külső tulajdonságokat használják azonosításra.

Igazolványkép pingvinekről

A 20. század elején még körülbelül 1 millió pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) élt Afrikában, mára ez a szám nagyjából 170 ezerre csökkent. Első ránézésre mindegyik pingvin ugyanolyannak tűnik, ám a hasi oldalon található pettyek alapján egyedileg azonosíthatók. A Bristoli Egyetem kutatói a dél-afrikai Robben-szigeten kamerát telepítettek a pingvinek tengerhez vezető útvonala mellé. A kamera képét egy számítógépes program dolgozza fel, amely képes felismerni a madarakat a mellkasukon található pöttyök elhelyezkedése és azok egymástól való távolsága alapján. Ha a madár a teljes hasi oldalát mutatja a kamera felé, akkor a szoftver egy kétdimenziós térképet készít a fekete pettyekről, és ezt veti össze az adatbázisban szereplő térképekkel. Ha a pingvin még nem szerepel az adatok között, akkor a program elmenti a képet.

Videó a pingvinfelismerő kamera működéséről

A szoftver még az állatok mozgásából fakadó eltéréseket is figyelembe veszi. Közel 100 százalékos pontossággal képes azonosítani a madarakat, ami jelentősen megkönnyíti a kutatók munkáját. A megfigyelőrendszer alkalmas a teljes populációban bekövetkező változások vizsgálatára, sőt akár annak megbecslésére is, hogy vajon mennyit evett az állat - a hason lévő foltok feszülése alapján. A szigeten körülbelül húszezer pingvin él, így a hagyományos jelölési módok alkalmazása elég nehézkes volna.

A nyomolvasás mesterei

A Global Mammal Assessment 2008-as felmérése szerint Földünk emlőseinek 25-36 százalékát kihalás fenyegeti az élőhelyük elpusztítása, a táplálék csökkenése, az orvvadászat és a klímaváltozás miatt, ezért különösen fontos a veszélyeztetett fajok monitorozása. A WildTrack kezdeményezést Sky Alibhai ugandai zoológus és Zoe Jewell brit állatorvos-vadbiológus alapította, céljuk egy beavatkozást nem igénylő módszer kidolgozása volt a veszélyeztetett fajok lábnyom alapján történő azonosítására (Footprint Identification Technique). Az állatoknak az emberi ujjlenyomathoz hasonlóan teljesen egyedi lábnyomuk van, mely alapján még az állat neme és korcsoportja is meghatározható.

Jegesmedve lábnyoma egy emberi kéznyom mellett

A módszer első lépéseként azonosítani kell a fajt a lábnyomból. Fontos tudni, hogy a négy közül pontosan melyik láb nyomáról van szó. A lábnyomról készült fényképeket a szoftver feldolgozza, és bizonyos anatómiai jelölőpontok helyzete, egymástól való távolsága, kiterjedése alapján készül egy geometriai profil, amelynek segítségével meghatározható, hogy egy már ismert vagy egy új példány lábnyomát sikerült-e megörökíteni. A lábnyom alapján történő azonosítást egyre több emlősnél alkalmazzák, például bengáli tigriseknél, pumáknál, gepárdoknál, jegesmedvéknél, sőt még a brit mogyorós peléknél is, melyek Nagy-Britannia legveszélyeztetettebb állatai közé tartoznak (nálunk viszonylag gyakoriak). A kutatók a módszert elsőként keskenyszájú orrszarvúkra dolgozták ki, és számos fajra szeretnék még kiterjeszteni, például kongói krokodilokra, kínai óriáspandákra és brazil sörényes farkasokra.

Magyarországon több mint 4 millió madarat gyűrűztek meg 1908 és 2009 között. A madárgyűrűzés célja a fajok vonulási útvonalainak feltérképezése, a madarak élettartamának meghatározása és az állományváltozás nyomon követése. A megjelölt madarak jelentős része, mintegy 93 százaléka soha nem kerül meg, azonban a gyűrűzések nagy számának köszönhetően a legtöbb fajról így is elegendő adat áll a szakemberek rendelkezésére. A gyűrűzés hátránya a jelöléssel és a leolvasással járó stressz, ennek csökkentésére bizonyos fajoknál (jellemzően a nagyobb testűeknél) egyre gyakrabban használnak színes gyűrűket, amelyek távcsővel is leolvashatók.