Mint oly sok tudományos felfedezés esetében, az ondó női szervezetre gyakorolt hatásának felismerésében is nagy szerepet játszott a véletlenek sora. A New York Állami Egyetem két evolúcióbiológusa, Gordon Gallup és Rebecca Burch meglepődve vette észre, hogy a leszbikus nők menstruációs ciklusa nem hangolódik úgy össze, mint azt korábban az együtt élő, szexuálisan aktív, heteroszexuális nőknél megfigyelték. Ez azért furcsa, mert a leszbikus pároknál szorosabb női kapcsolatot nehezen lehet elképzelni.
Az 1990-es évek óta tudják, hogy a menstruáció fő összehangolói a nők által kiválasztott kémiai anyagok, az úgynevezett feromonok. Mi lehet az a plusz szinkronizáló tényező, ami megvan a heteroszexuális nőknél, és hiányzik a leszbikusoknál? A két kutató csak egyetlen ilyen dologra tudott gondolni: a női szaporító szervbe bekerülő ondóra.
Gallup és Burch ebből arra következtetett, hogy az emberi ondóban lévő bizonyos vegyületek felszívódnak a hüvelyen át, és oly módon befolyásolják a nők biológiáját, hogy az óvszer nélkül szexuális életet élő nőknek szó szerint megváltozik a szaguk. Az ondónak csak kis részét teszik ki a hímivarsejtek, a zömét (mintegy 95-99 százalékát) az úgynevezett ondóplazma adja. Ennek alapvető kémiai összetétele már ismert volt, de a kutatók szinte semmit sem tudtak arról, miként befolyásolják ezek a vegyületek a nők biológiáját, viselkedését és lélektanát.
Milyen anyagok vannak az ondóban?
Az orvosok már nagyon régóta tisztában vannak azzal, hogy a hüvely ideális helye bizonyos gyógyszerek bejuttatásának. Ennek oka, hogy a hüvelyt rendkívül dús érhálózat veszi körül, és a hüvelyfalon át felszívódó anyagok szinte azonnal a perifériás vérkeringésbe jutnak. Ezért tehát jogos a feltételezés - érvelt Gallup és Burch -, hogy az ondóban lévő vegyületek egy része a hüvelyfalon át felszívódva ugyanúgy befolyásolják a női test működését, mint a mesterségesen bejuttatott kémiai anyagok.
Az ondónak csak 1-5 százalékát teszik ki a spermiumok (hímivarsejtek)
Az ondó több mint ötvenféle vegyületet tartalmaz, köztük hormonokat, neurotranszmittereket (idegingerület-átvivő anyagokat), endorfinokat ("boldogsághormonokat") és immunszupresszánsokat. E vegyületek közül talán a leginkább figyelemreméltó az ondóban lévő hangulatjavító anyagok sokasága. E szorongásoldók közé tartozik a kortizol (feszültségoldó), az ösztron (hangulatjavító), a prolaktin (természetes antidepresszáns), az oxitocin (szintén hangulatjavító), a tirotropin felszabadító hormon (szintén antidepresszáns), a melatonin (alváskiváltó anyag) és a szerotonin (talán a legismertebb antidepresszáns hatású neurotranszmitter).
Az ondó, mint szorongásoldó
Ezen alkotórészek ismeretében - amelyek mellett még számos elmére ható vegyület található az emberi ondóban - Gallup és Burch, Steven Platek pszichológussal közösen feltételezték, hogy az óvszer nélkül közösülő nők kevésbé depressziósak, mint a hasonló, de védekező kontrollszemélyek. Elméletüket 293 kollégiumi hallgatónőn tesztelték le. A résztvevők anonim kérdőíveket töltöttek ki, és alávetették magukat egy depresszióvizsgálatnak is.
A vizsgálatok teljes mértékben alátámasztották a kutatók hipotézisét. Az óvszer nélkül szeretkező nők értékelhetően kevesebb depressziós tünetet mutattak, mint a rendszeresen óvszerrel közösülők, függetlenül attól, hány szexuális partnerük volt az adott időszakban. Azok, akik egyáltalán nem éltek nemi életet, ugyanolyan "depressziósak" voltak, mint az óvszerrel közösülő társaik. Más szóval kiderült, hogy a nők nem önmagában a rendszeres nemi élettől boldogabbak, hanem az ondóból az ereikbe kerülő anyagok fokozták a kellemes közérzetüket.
Az egyik legérdekesebb adat az volt, hogy az óvszer nélkül szeretkező nőknél jóval kevesebb öngyilkossági kísérlet fordult elő (4,5 százalék), mint a rendszeresen óvszert használók között (13,2 százalék).
Az eredmények értékelésekor azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy ezek az adatok - bármilyen látványosak is - csak közvetett vizsgálatokon alapulnak. Maguk a kutatók is elismerik az Archives of Sexual Behavior folyóiratban megjelent cikkükben, hogy nem árt némi egészséges kétkedéssel fogadni a kapott eredményeket. Az ondó hatásáról igazán perdöntő bizonyítékokat csak úgy lehetne szerezni, ha ellenőrzött módon juttatnák be az ondót a női szaporító rendszerbe, és meg tudnák mérni az ondó összetevőinek vérbeli koncentrációját. (Ez nagyon nehezen kivitelezhető, hisz a vérben mindenütt előforduló anyagokról van szó.)
Női nemi hormonok az ondóban
Az antidepresszáns hatáson kívül Gallup és Burch az ondó más biológiailag előnyös tulajdonságairól is közzétette elképzeléseit. Az emberi ondó legérdekesebb összetevői közé tartozik a tüszőérést serkentő hormon (FSH) és a luteinizáló hormon (LH). E két vegyület együttesen vesz részt a női ciklus szabályozásában. Mit keres ez a két kifejezetten női hormon az ondóban? A két kutató elég meggyőző elmélettel állt elő. Szerintük a két hormon jelenléte a nők rejtett ovulációjával kapcsolatos.
Más főemlősökkel ellentétben a nők szaporodási mintázata nem időszakokhoz vagy szabályos ciklusokhoz kötött, és nem láthatók rajtuk egyértelmű jelek - amilyen például a megduzzadt vörös hátsó -, amely jelezné fogamzóképességüket az adott hónapban. A megtermékenyítés feltétele azonban az embereknél is ugyanaz, mint más fajoknál: az ondó bejutásának egyeznie kell a pete kiszabadulásának idejével. Gallup és Burch szerint a női ovuláció rejtettségére válaszul a férfiakban kifejlődött az a képesség, hogy az ondóval némileg befolyásolni tudják a női ovuláció idejét, kis lökést adva a pete kiszabadulásának.
Elmélet és gyakorlat
Bármilyen érdekesek az imént ismertetett okfejtések, ma még nem állnak rendelkezésünkre a helytállóságukat alátámasztó perdöntő bizonyítékok. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a mai meglehetősen szabados szexualitású korban óvszer nélkül elég könnyű elkapni valamilyen nemi betegséget. A HIV mellett a hagyományos nemi úton terjedő fertőzések is újra gyakoribbakká váltak. Ezért bármennyi jó hatása is lehet az ondónak a női szervezetre, ezek kedvéért nem szabad lemondani a biztonságos szexről.
A Scientific American cikke nyomán