A kutatókhoz hasonlóan dolgozzák ki elméleteiket a kisbabák

Képesek-e rá a kisebb gyermekek, hogy miután fejben elvégeztek egy gyors statisztikai elemzést, az eredmények alapján elméleteket alkossanak a világ működéséről? És van-e bármiféle elképzelésük arról, hogy mi mehet végbe a felnőttek agyában?

A híres svájci gyermekpszichológus, Jean Piaget még úgy gondolta, hogy a négyévesnél fiatalabb gyermekek gondolkodása önmagában véve irracionális, logikátlan, egocentrikus és nélkülözi az ok-okozati összefüggések megértését. Piaget úttörő kutatásokat végzett a gyermekek gondolkodásbeli képességeinek feltárásában, ez a feltevése azonban - az újabb kutatások fényében - ma már nem állja meg a helyét. Kiderült, hogy a babák értik az ok-okozati viszonyokat, sőt a valószínűségekkel is képesek számolni.

A fizikai törvényeknél is fontosabb, hogy mit csinálnak a többiek

A babák hosszabb ideig figyelik azokat az eseményeket, amelyek újonnan és váratlanul történnek, mint azokat, amelyek többé-kevésbé előre jelezhetőek. Ugyanez bizonyult érvényesnek azokra a történésekre is, amelyek látszólag nincsenek összhangban a fizika alapvető és bárki által naponta érzékelhető törvényeivel. Ha például olyan filmet vetítettek a kicsiknek, amelyben egy játékautó haladt át egy szilárdnak látszó falon, az jobban érdekelte a gyerekeket, mint az olyan eseménysorok, amelyek megfeleltek a mindennapi tapasztalatnak.

A fizikai törvények intuitív ismereténél is fontosabb azonban a másokról szerzett tudás. Három évtizede jöttek rá először, hogy már a néhány napos csecsemők is képesek az emberi grimaszok imitálására és utánzására. Azóta az is kiderült, hogy tizennyolc hónapos korukra a babák megértik, hogy a különféle emberek más-más dolgot szeretnének. Ezt egy olyan kísérlettel támasztották alá, amelyben a vizsgálatvezető először egy tál nyers brokkolit és egy tál halacska alakú rágcsálnivalót mutatott tizennyolc hónapos gyerekeknek. Ezután mindkettőt megkóstolta, majd undorodó vagy boldog arcot vágott hozzá. Mikor megkérte a gyerekeket, hogy adjanak neki valamelyikből, a kicsik mindig aszerint választottak, hogy a kutató mihez vágott elégedett arcot. Ugyanezt a vizsgálatot tizennégy hónaposokkal végezve más jött ki: a kisebbek minden esetben a hal alakú (érdekesebb) kekszet adták az őket vizsgáló pszichológusnak, vagyis még nem érzékelték, hogy a kutatónak mi ízlett és mi nem.

Tizennyolc hónapos korban tehát már nem teljesen egocentrikusak a gyerekek, és valamennnyire képesek figyelembe venni, hogy mit szeretne a másik ember. A 2000-es évek végére számos hasonló kutatás igazolta, hogy az újszülöttek hónapról hónapra újabb és újabb dolgokat tanulnak, méghozzá a saját tapasztalataik alapján - írja a Scientific American cikkében Alison Gopnik pszichológiaprofesszor, a Berkeley-i Kalifornia Egyetem munkatársa.

Statisztikai összefüggések tapasztalati úton

Hogyan képesek a gyermekek olyan érzékszervi információkból is tanulni, amelyekben első hallásra vagy ránézésre nincs rendszer? Ehhez a beérkező jelekből ki kell szűrniük azokat, amik valamilyen jelentéssel is bírnak a számukra. Csak az utóbbi évtizedben kezd kiderülni, hogy mi ennek a kulcsa: az újszülöttek és a náluk nem sokkal idősebb gyerekek különösen nyitottak arra, hogy érzékeljék a statisztikai mintázatokat. Ilyen szempontból a kutatókhoz is hasonlíthatók, hiszen a mai tudományban sokszor statisztikai jellegű összefüggések alapján jelentenek ki új felfedezéseket, eredményeket.

A gyermekek ezen képességét legelőször 1996-ban sikerült bizonyítani. A Rochester Egyetem kutatói olyan szótagmintázatokat játszottak le nyolchónapos babáknak, amelyekben statisztikai szabályosságok voltak. A "bi" szótag például csak a felvételek idejének egyharmadában követte a "ro" szótagot, a "da" viszont minden esetben a "bi" szótag után következett. Miután a babák ezt meghallgatták, olyan szótagsorozatokat játszottak le nekik, amelyek követték, vagy éppen ellenkezőleg, megtörték ezeket a mintázatokat. A gyerekek hosszabb ideig hallgatták az utóbbi, szokatlannak tűnő szótagsorozatokat, azóta pedig az is kiderült, hogy a hasonló mintázatokat a különféle dallamokban, vizuális jelsorozatokban és elvont geometriai alakzatokban is ugyanígy érzékelik a gyerekek.

A nyolchónaposok előtt azok az összefüggések sem ismeretlenek, amelyek egy statisztikai minta és a teljes populáció között állnak fenn. 2008-ban Fei Xu és kollégái igazolták, hogy a gyerekek ebben a korban már kész statisztikusok, igaz, csak megérzés alapján. Egy dobozba 80%-ban fehér, 20%-ban pedig piros pingponglabdákat tettek. A kísérletvezető - látszólag véletlenszerűen - öt labdát vett ki a dobozból. A babák hosszabb ideig és nagyobb érdeklődéssel figyelték az eseményeket, ha négy piros és csak egy fehér labda került elő, mint amikor négy fehér és csak egy piros. Az előbbi eshetőség a véletlenszerű húzások esetén nyilvánvalóan valószínűtlenebb, és ezt a babák ösztönösen kiszúrták. Ennél azonban még többre is képesek.

"A kutató biztosan a kacsákat szereti jobban"

A gyermekek nem csupán felismerik a statisztikai összefüggéseket, hanem a kutatókhoz hasonlóan következtetéseket is képesek levonni belőlük. A pingponglabdás vizsgálat egy másik változatában egy zöld békákkal és sárga kacsákkal teli dobozt tettek húszhónapos babák elé. A kutató - miután öt, különböző színű játékot tett az asztalra - megkérte a kicsiket, hogy adják oda neki valamelyik játékot. A gyerekek sem a békákat, sem a kacsákat nem preferálták jobban akkor, ha a pszichológus főként békákat tett a babák elé - a dobozban ugyanis ezek voltak többségben. Ezzel szemben majdnem mindig kacsát adtak akkor, ha az asztalon a dobozban egyébként kisebbséget alkotó kacsák kerültek többségbe. Statisztikailag ez is egy valószínűtlen eshetőség, amit a gyerekek úgy értelmeztek, hogy a vizsgálatvezető vélhetően jobban szereti a kacsákat, mint a békákat - írja Gopnik.

Még hosszan lehetne sorolni azokat a kísérleteket, amelyekkel végül azt is alátámasztották, hogy a négyévesnél fiatalabb gyerekek az ok-okozati összefüggéseket is egészen jól megértik. A gyermekek a vizsgálatok alapján már azelőtt képesek a különféle valószínűségekkel operálni, hogy megtanulnának összeadni és kivonni. A statisztikai elemzések és valószínűség-számítások természetesen nem úgy zajlanak, ahogy ezt egy felnőtt csinálja: a gyermeki tanulás az információk tudattalan feldolgozásának eredménye.

"Az eddigi eredmények mellett két olyan korábbi alapfeltevést említenék meg, amely csak az utóbbi években dőlt meg, és ahol magyar kutatók is hozzájárultak az új felismerésekhez. Kiderült például, hogy az utánzás során a kisgyermekek sokszor nem csak vakon másolják a másik viselkedését. Ilyen is van, de az esetek egy részében értelmezik is ezt a viselkedést, és képesek kiválogatni a fontos lépéseket. A másik fontos és új felfedezés, hogy azok a gyerekek is aktívan és tudatosan emlékeznek, akik még nem tanultak meg beszélni" - mondta az [origo]-nak dr. Király Ildikó egyetemi docens, az ELTE Kognitív Pszichológiai Tanszékének vezetője.

Az utánzás nemcsak tanulás, hanem emlékezés is

Magyarországon egyébként igen aktívan zajlanak a gyermekek korai kognitív fejlődésével kapcsolatos kutatások. Az ELTE Pszichológiai Intézetének Társas Elmék kutatócsoportja elsősorban az emlékezet és a társas megismerés területén végzett ahhoz hasonló vizsgálatokat, amelyekről Gopnik is beszámol. Sikerült például igazolni, hogy az utánzással a gyermekek nem pusztán tanulnak, hanem tudatosan emlékeznek egy korábbi eseményre. Az utánzás formájában történő emlékezés az esemény lényegének kiemelését jelenti: sikerült igazolni, hogy már a tizennégy hónapos gyermekek is kiválogatják a történések releváns lépéseit, és csak ezeket utánozzák és őrzik meg emlékként - mondta a szakember.

Segíthetnek-e ezek a felfedezések a szülőknek abban, hogy kreatívabban neveljék a gyermeküket? "A válasz egyértelmű igen, hiszen kiderült, hogy az emlékekről kidolgozottabban beszélgető szülők gyermekei hamarabb mutatnak maguk is jól formált emlékeket, és az iskolában is jobban teljesítenek" - mondta Király.