A Cambridge-i Cognition and Brain Sciences Unit kutatói 20 önkéntes agyi aktivitását követték nyomon funkcionális mágneses rezonancia képalkotó eljárással (fMRI), miközben az önkéntesek egy a lábukhoz tett madárpók közeledését figyelték. Az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) közzétett eredményekből kiderül, hogy az agyban úgynevezett "félelemhálózat" működik, amelynek összetevői specifikus feladatokat látnak el a fenyegetésre adott válaszreakció folyamán. Ez segíthet a szakembereknek a klinikai fóbiákban - azaz bizonyos tárgyaktól, emberektől, állatoktól vagy helyzetektől való irracionális, erős és állandó félelmekben - szenvedő betegek diagnosztizálásában és kezelésében.
Dean Mobbs és csoportja a tanulmány három szakaszában térképezte fel az agytevékenységet. Először, amikor a madárpókot egy rekeszekre osztott dobozban a vizsgálati alany lábához tették, másodszor, amikor a pók a doboz egy lábhoz közelebbi vagy távolabbi rekeszébe ment, végül, amikor más irányokba haladt az állat. "Úgy tűnik, amikor a pók közeledik felénk, akkor az agy a nyugtalansági területekről átkapcsol a pánik területekre" - mondja Mobbs.
A kutató azt is elmondta, hogy az önkéntesek valójában egy gondosan "álcázott" videót láttak, mert csak így lehetett gondoskodni arról, hogy a pók mindegyik vizsgálati alanynál ugyanúgy viselkedjék.
A kutatók a kísérlet előtt megkérdezték az önkénteseket arról is, mit gondolnak, mennyire fognak megijedni a madárpóktól. Azt tapasztalták, hogy akik úgy vélték, ők fognak a legjobban rettegni, azok később sokkal nagyobbnak írták le a pókot, mint amekkora az valójában volt. A kutatók úgy gondolják, hogy tulajdonképpen ez az úgynevezett "elvárásbeli tévedés" lehet a kulcsa valamely fóbia kifejlődésének egy adott személynél.
Ez lehet az egyik kognitív (gondolkodással kapcsolatos) mechanizmusa a fóbiák kialakulásának, mondta Mobb. A nagy félelemre számítva az egyén felnagyítja elméjében a fenyegetés nagyságát, és ez dominóhatást vált ki, ami miatt az agy végül túlreagálja a veszélyt.
Forrás: PNAS